Büfé után: Kuncze Gábor és Horn Gyula. Jót (nev)ettek
A parlamenti büfé, mint kiváló kommunikációs helyszín,
ebben a ciklusban is kitett magáért. Parádi András immár
nyolc éve vezeti ezt a vendéglátó-ipari egységet. „Olyan
ez itt, mint egy nagy család - mondja cikluszáró
summázatában -, a pultban kiszolgálók együtt lélegeznek,
lüktetnek az Országgyűléssel.” A személyzet mindvégig
olajozottan végezte jelentőségteljes munkáját, amire nagy
szükség van, hiszen szinte ez az egyedüli hely, ahol a
képviselők kiengedhetik a gőzt. „Akármilyen gubanc van, az
a lényeg, hogy feloldódjanak a honatyák” - vélekedik
Parádi. A Parlament büféjében is bevált az a mondása -
akárcsak a túrótorta, vagy a rosé -, mely szerint egy jó
vendéglátós éppolyan, mint a népnevelő: kommunikál a
vendéggel, s ha szükséges, meg is neveli. Megesett már, hogy
valaki túl magasan hordta az orrát, de a pultosok addig
puhították, amíg beadta a derekát, és idővel értékelni
kezdte a munkájukat. Talán meglepően hangzik, de Parádi
tapasztalatai szerint a férfiak körében az édességek
közkedveltebbek, mint a hölgyeknél. Hírből bizonyára sokan
ismerik a parlamenti túrótortát, melyet Pécsi Ildikó is
népszerűsített egyik vele készített interjúban. A
színművésznő - saját bevallása szerint - bármilyen
gasztronómiai élvezetről képes lemondani, a parlamenti
büfében kapható túrótorta kivételével. A vitákat, nagy
horderejű szavazásokat követően ugrásszerűen fogy a
hosszúlépés, a közkedvelt rozé. „Ezt szeretik, és
kisfröccsnek is ideális” - magyarázza.
Bár a képviselők körében igen népszerű ez a semleges kis
sziget, van aki mégsem veszi igénybe szolgáltatásait.
Torgyán Józsefet szinte egyszer sem látták a büfében, amin
nem is csodálkozhatunk, hiszen az elmúlt ciklusban többször
szólalt fel az Országgyűlésben, mint öt
frakcióvezető-társa együttvéve. Parádi úr szeme láttára
itt még senki sem rúgott be, aki esetleg mégis, az
valószínűleg házon kívül került ittas állapotba.
A büfé persze mindezek mellet jelentős integráló erővel is
bír, hiszen a társadalom különböző rétegei találkoznak
itt: pultosok, publicisták, politikusok. Noha minden
újságírónak van kedvenc képviselője (vagy
képviselőfánkja), egy jó újságíró nem engedheti meg
magának, hogy hangot adjon érzelmeinek. A büfévezető szerint
a firkász „hálásabb fajta” mint a képviselő. Többet
mosolyog és nagyobb borravalót ad.
Noha Parádi úr politikai tájékozottsága sok képviselőét
- együttesen is - messze meghaladja, gondolatait mégis a
büfére összpontosítja. Egyik büszkesége, hogy egyetlen
vajas süteményük sincs, kizárólag főzött krémmel
dolgoznak. S miközben szüntelen igyekszik frissíteni a
választékot, élénk figyelemmel kíséri a honatyák fancsali,
vagy épp elégedett arcát. Tervei között több újítás is
szerepel: „A sütemények választékát egy kicsit
megcsavarom. De erőltetni semmit sem akarok.”