Vissza a tartalomjegyzékhez

LOCSMÁNDI ANDREA
Parlamenti háromszög


Büfé után: Kuncze Gábor és Horn Gyula. Jót (nev)ettek

A parlamenti büfé, mint kiváló kommunikációs helyszín, ebben a ciklusban is kitett magáért. Parádi András immár nyolc éve vezeti ezt a vendéglátó-ipari egységet. „Olyan ez itt, mint egy nagy család - mondja cikluszáró summázatában -, a pultban kiszolgálók együtt lélegeznek, lüktetnek az Országgyűléssel.” A személyzet mindvégig olajozottan végezte jelentőségteljes munkáját, amire nagy szükség van, hiszen szinte ez az egyedüli hely, ahol a képviselők kiengedhetik a gőzt. „Akármilyen gubanc van, az a lényeg, hogy feloldódjanak a honatyák” - vélekedik Parádi. A Parlament büféjében is bevált az a mondása - akárcsak a túrótorta, vagy a rosé -, mely szerint egy jó vendéglátós éppolyan, mint a népnevelő: kommunikál a vendéggel, s ha szükséges, meg is neveli. Megesett már, hogy valaki túl magasan hordta az orrát, de a pultosok addig puhították, amíg beadta a derekát, és idővel értékelni kezdte a munkájukat. Talán meglepően hangzik, de Parádi tapasztalatai szerint a férfiak körében az édességek közkedveltebbek, mint a hölgyeknél. Hírből bizonyára sokan ismerik a parlamenti túrótortát, melyet Pécsi Ildikó is népszerűsített egyik vele készített interjúban. A színművésznő - saját bevallása szerint - bármilyen gasztronómiai élvezetről képes lemondani, a parlamenti büfében kapható túrótorta kivételével. A vitákat, nagy horderejű szavazásokat követően ugrásszerűen fogy a hosszúlépés, a közkedvelt rozé. „Ezt szeretik, és kisfröccsnek is ideális” - magyarázza.
Bár a képviselők körében igen népszerű ez a semleges kis sziget, van aki mégsem veszi igénybe szolgáltatásait. Torgyán Józsefet szinte egyszer sem látták a büfében, amin nem is csodálkozhatunk, hiszen az elmúlt ciklusban többször szólalt fel az Országgyűlésben, mint öt frakcióvezető-társa együttvéve. Parádi úr szeme láttára itt még senki sem rúgott be, aki esetleg mégis, az valószínűleg házon kívül került ittas állapotba.
A büfé persze mindezek mellet jelentős integráló erővel is bír, hiszen a társadalom különböző rétegei találkoznak itt: pultosok, publicisták, politikusok. Noha minden újságírónak van kedvenc képviselője (vagy képviselőfánkja), egy jó újságíró nem engedheti meg magának, hogy hangot adjon érzelmeinek. A büfévezető szerint a firkász „hálásabb fajta” mint a képviselő. Többet mosolyog és nagyobb borravalót ad.
Noha Parádi úr politikai tájékozottsága sok képviselőét - együttesen is - messze meghaladja, gondolatait mégis a büfére összpontosítja. Egyik büszkesége, hogy egyetlen vajas süteményük sincs, kizárólag főzött krémmel dolgoznak. S miközben szüntelen igyekszik frissíteni a választékot, élénk figyelemmel kíséri a honatyák fancsali, vagy épp elégedett arcát. Tervei között több újítás is szerepel: „A sütemények választékát egy kicsit megcsavarom. De erőltetni semmit sem akarok.”