Dísz magyar Fotó: MTI
A Csurka fivérek alaposan kivették részüket a Magyar
Igazság és Élet Pártja március 15-i ünnepségéből: a
színész, László, a Szabó család című rádiójáték
„Lacija” szavalt, míg testvére, a drámaíró és vezér,
István, szónokolt.
A Hősök terén több tízezer ember gyűlt össze, hogy
szembesüljön „a magyar igazsággal”. A hét vezér
lovasszobra alatt felállított színpad tág teret adott a MIÉP
176 képviselőjelöltjének és a burkolt idegengyűlöletnek.
„A kozmopolitizmus Soros-gyomra emészti fel a magyar
földet” - vágott a dolgok közepébe az első felszólaló,
Göd polgármestere, majd „Mit nem akar a magyar” kezdetű 12
pontját olvasta fel. A lendületes kezdéshez képest kissé
unalmasra és zavarosra sikeredett Hegedűs Lóránt református
püspök köszöntője
- akár egy vasárnap délelőtti prédikáció -, de a
történelmi megemlékezésből percek alatt politikai
gyűléssé alakuló esemény a téren marasztalta a tömeget.
A MIÉP oly mértékben biztos a parlamentbe való bejutásában,
hogy már a bizottsági helyeket is elosztották egymás
között, sőt: a jelöltek néhány perces bemutatkozó
beszédet is tartottak. „Ki kell venni a pénzt a bankokból,
és így hárommillió munkahelyet lehet teremteni”- vázolta
sajátos, a rendőrség által eddig bankrablásként definiált
gazdaságpolitikai elképzeléseit a gazdasági bizottságba
szánt Gidai Erzsébet, aki egyébként a MIÉP
miniszterelnök-jelöltje. „Amíg nem lesz a kezünkben a
média és a sajtó, addig nem lesz itt semmi”- nyújtott
bepillantást a demokráciáról alkotott nézeteibe a
sajtószabadság ünnepén Csete György építész, a jövő
kulturális bizottságának reménybeli tagja. „A magyarság
élettere Magyarország”- kölcsönözte mondandójához a
történelemből jól ismert kifejezést Szabó Lukács, a párt
alelnöke.
Ezek után pénzgyűjtés következett. A MIÉP nagyon szegény
- tudtuk meg a műsorvezetőtől -, ezért örömmel fogad
minden támogatást, „akár egy-két korsó sör árát is”.
A világos, őszinte felhívás nehéz választás elé
állította a jelenlévők jelentős részét.
A segélyakciót a képviselőjelöltek eskütétele követte.
Ekkor kisebb incidens zavarta meg a rendet: az egyik néző
fennhangon ismételni kezdte az eskü szövegét, elvonva a
figyelmet a színpadon zajló történelmi eseményről.
Szerencsére egy megtermett biztonsági őr gyorsan ott termett,
és lélekjelenlétét mindvégig megőrizve, halk, de
határozott hangon felszólította a rendbontót tevékenysége
felfüggesztésére: „Fogd be a pofádat, mert kiverem a
fogadat!” Eközben a képviselőjelöltek a szabadság,
testvériség, egyenlőség jelszavakat igyekeztek hibátlanul
kimondani. A renitens azonnal elnémult, az ünnepség
folytatódott. A tömeg Csurkát akarta. A hangulat fokozása
érdekében előbb Csurka László elszavalta a „Lovaspóló a
Vérmezőn” című verset, majd a MIÉP elnöke, Csurka István
lépett a színpadra: „A jelenlegi kormány célja az, hogy
kipusztuljunk - mondta. - Ami körülvesz bennünket, az
mindenestül rossz. A pénz világbirodalmának elnyomottai
vagyunk” - folytatta tárgyszerű helyzetelemzését a
vezér. A hangulat fokozódott. Bekiabálások hallatszottak,
transzparensek emelkedtek a magasba: „Vörös róka, kék
róka, lesz még nektek táncóra!” Mellettünk elégedetten
jegyezték meg: a MIÉP már eddig is sokat tett a magyar
költészet felemeléséért.
„Kamatrabszolgaságban élünk - csattant Csurka -, kamatot
fizet a magyar, ha beteg, ha iskolába jár, ha kenyeret vesz.”
Miután a MIÉP-et elfelejtették értesíteni arról, hogy az
adósság nagy részét a kormány a mostani ciklusban
visszafizette, az elnök változatlanul azt ígéri: pártja
leállítja az államadósság törlesztését, és
„kamatmentes életet biztosít minden tisztességes,
keresztény, magyar embernek”. A parazita idegenek életét
viszont meg fogják keseríteni - ígérte a szónok. Hogy ki a
magyar és ki a keresztény? „Az, aki annak vallja magát,
olyan, mint mi, és úgy gondolkodik, mint mi” - hallhattuk
definícióját. A pártprogram megvalósításának részletei
homályban maradtak, ellenben Csurka biztosította
közönségét, hogy „Petőfi, Jókai, Kossuth az égből
gyönyörködik a MIÉP- gyűlésben.”
Az elnök ezen a délutánon - a jól ismert nemzetiszocialista
szlogenek hangoztatása ellenére is - árnyéka volt korábbi
önmagának, fáradt öregember benyomását keltette. Beszéde
végén a magyarok istenére esküdött. A hallgatóság
elvonulását Nagy Géza tárogatójátéka kísérte.