Vissza a tartalomjegyzékhez

PÁTKAI MIHÁLY
Irán is fenyegeti a világot?

Az Electronic Telegraph című angol újság értesülései szerint Teherán az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt helyez arra, hogy nukleáris technológia birtokába jusson. Madeleine Albright amerikai külügyminiszter európai látogatása során felhívta a nyugati vezetők figyelmét Irán nukleáris programjának veszélyére, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök pedig nemzetközi összefogást sürgetett a lázas ütemű iráni fegyverkezés megakadályozására. Egyes országok azonban üzletileg érdekeltek az Iránnal fenntartott jó kapcsolatokban.

 


Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök (középen) hivatalos látogatáson Iránban, Ali Hamenei ajatollahhal és Mohammed Hatami államfővel tárgyal Fotó: MTI

Irán továbbra is széles körű nemzetközi támogatással folytathatja nem-konvencionális fegyverprogramját. Irán egyik első számú fegyverszállítója Oroszország. Miután Ukrajna a múlt héten - amerikai nyomásra - felbontotta az Iránnal megkötött 600 millió dolláros atomerőmű-szerződést, Moszkva ígéretet tett Iránnak arra, hogy határidőre felépíti a busheri atomerőművet. Az ukránoktól megrendelt turbinákat egy szentpétervári cég gyártaná le. Az Iránnak nyújtott orosz katonai támogatásról tárgyalt Teheránban Lukasenko belorusz elnök is. A volt Szovjetunió utódállamai közül egyedül Fehéroroszország áll továbbra is államszövetségben Moszkvával. A „Kis-Szovjetunió” által épített busheri atomerőmű-beruházás értéke eléri a 800 millió dollárt.
Szinte az összes iráni nukleáris telepen dolgoznak orosz tudósok. Szakértők szerint 1999-re már tízezer orosz dolgozója lesz az iráni telepeknek. A Washington Times című napilap értesülései szerint Oroszország évente egymilliárd dollár értékben exportál Irán számára fegyvert az állami irányítás alatt álló Roszvooruzsenyije fegyverexportőr cégen keresztül. Natan Sharansky izraeli ipari miniszter moszkvai útja során felszólította Oroszországot, hogy hagyjon fel az iráni rakétaprogram támogatásával. A volt Gulag-rab Sharansky kijelentette: Teherán megállítására amerikai és izraeli szakértők szerint „nagyon kevés idő maradt. Az iráni fegyverkezési program néhány éven belül teljesen új helyzetet teremthet a közel-keleti térségben.”
Kína szintén nagy mennyiségű fegyvert és több kisméretű nukleáris reaktort szállított Iránnak. Az iráni atomkutató központokban - az Electronic Telegraph értesülése szerint - jelenleg is dolgoznak kínai szakértők. „Irán évente több mint százmillió dollár értékben vásárol nukleáris technológiát Kínától” - állítja az angol lap. Kína segítséget nyújt Iránnak nagy hatótávolságú rakéta programjának megvalósításához is. Irán további fegyverellátói közé tartozik Dél-Afrika, India és Észak-Korea. Dél-Afrikának Iránnal való szoros kapcsolatát jelzi az a tény, hogy az afrikai ország tavaly öt Hezbollah-kiképzőtábornak adott otthont. Egyes információk szerint Dél Afrika - amely rendelkezik az apartheid-időszakból megmaradt atomfegyverek-kel - Irán atomprogramját is segíti. S mivel a rendszerváltás utáni Dél-Afrika - „érzékeny” közelmúltja miatt - egyfajta mentelmet élvez a nemzetközi kritikával szemben, kevesen emelnek szót Nelson Mandela elnök Irán és Líbia irányába tett gesztusai miatt.
India az Iránnal kötött egyezmény értelmében Teherán külvárosában épít fel egy vegyi üzemet. Irán még az 1980-as évek közepén, az Irakkal vívott háború során kezdte el vegyifegyver-programját, és a háború során több mint 200 vegyi támadást intézett Irak ellen. A néhai Ruholla Khomeini ajatollah eleinte ugyan elítélte, hogy Irán saját vegyi arzenált hozzon létre, kijelentve, hogy a vegyi fegyverek az iszlámmal összeegyeztethetetlenek, kijelentését azonban röviddel halála előtt visszavonta.
Irán határozottan állítja, hogy kizárólag önvédelmi célból fegyverkezik, és atomprogramja is békés, polgári célú. Primakov orosz külügyminiszter izraeli útja során kijelentette: „Oroszország soha nem sértette meg a rakétafegyverek korlátozásáról szóló nemzetközi egyezményeket.” Az Electronic Telegraph azonban felteszi a kérdést: ha az isfahani telepen csak polgári célú atomkutatás folyik, akkor „miért tartotta fontosnak az iráni ajatollah, hogy az üzem felét a föld alá építsék, a másik felét pedig terepszínű borítással fedjék be?”
Az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Atomenergia Hivatal továbbra is azt erősítgeti, hogy „nincs ok az aggodalomra Irán nukleáris tevékenységével kapcsolatban”, a kritikusok ezzel szemben viszont azt állítják, hogy a hivatal most ugyanazt a hibát követheti el Iránnal kapcsolatban, amelybe egyszer már Irak esetében beleesett. Az 1980-as években az ENSZ megfigyelőcsoportjai rendszeres látogatásokat tettek Irakban és semmi gyanúsat nem találtak Szaddám Huszein nukleáris programjában. Az izraeli hírszerzés ugyanakkor időben értesült a Bagdad melletti atomreaktor valódi rendeltetéséről, és 1981-ben egy sikeres katonai akció során az izraeli légierő földig bombázta az atombombák gyártására létrehozott telepet. Izraelt akkor szinte az egész világ elítélte az „agresszió” miatt. Csak az Öböl-háborút követően - amikor Szaddám vezető tudósai közül többen nyugatra menekültek és részletesen beszámoltak a valós iraki helyzetről - jöttek rá a megfigyelők, hogy egy nagyon hatásos félrevezetés áldozatai voltak. A határozott izraeli fellépés következtében - amely a Nyugat struccpolitikája helyett szembenézett azzal a fenyegetéssel, hogy a terrorista Szaddám Huszein kezébe még atombombák is kerülhetnek - Irak az elmúlt 17 évben képtelen volt felújítani atomprogramját.
Mivel az amerikai atomdoktrína egyértelműen kimondja, hogy az Egyesült Államok maga vagy szövetségesei ellen nem-hagyományos fegyverekkel indított támadás esetén azonnal és korlátozás nélkül bevetné atomarzenálját, egyes vélemények szerint Irán azért szeretne atomfegyvert előállítani, hogy semlegesítse az izraeli nukleáris fegyverek elrettentő hatását. A sokszáz-szoros nukleáris túlerővel szemben Irán aligha kockáztatná meg, hogy egy válaszcsapás nyomán az ország teljesen megsemmisüljön. Szaddám Huszein is tudott a „Sámson” tervről - Izrael nukleáris védekezési stratégiájáról -, ezért nem helyezett vegyi és biológiai tölteteket az Öböl-háborúban Tel Avivra kilőtt Scud rakétákra. A nukleáris fegyverek azonban alkalmasak lehetnek arra, hogy egy hagyományos fegyverekkel indított támadás esetén sakkban tartsák az izraeli atomerőt. Izraelnek a békefolyamat során tett területi engedmények miatt kevés az esélye arra, hogy konvencionális fegyverekkel megvédje magát, így védelmi stratégiája jórészt a „Sámson” elrettentő erején alapul. Benjamin Netanjahu miniszterelnök Primakov jeruzsáelmi útja alkalmával kijelentette: „Izrael az egyetlen ország a világon, amelynek elpusztítására szövetséget kötöttek. Világos, hogy nem fogjuk ölbe tett kézzel várni ennek bekövetkeztét.”