Vissza a tartalomjegyzékhez


Stabilizálódó chilei gazdaság

A Pinochet-diktatúra lezárulásának újabb eseménye történt Chilében a héten: a 82 éves diktátor immár hivatalosan is lemondott hadsereg-főparancsnoki tisztéről. Ez nem jelenti azonban a teljes visszavonulását: az eseménnyel párhuzamosan átvehette örökös szenátori megbízatását a chilei kongresszusban.

GÁL LÁSZLÓ

Az Ázsiában lezajló pénzügyi válság kapcsán sokan a 15 millió lakosú Chile példáját említik, modellként állítva a bajba került távol-keleti országok elé. Ennek okai abban keresendők, hogy szinte egyedülálló módon sikerült Chilének a többi dél-amerikai ország közül helyreállítania gazdaságát, és kiszabadulnia a térséget általánosan jellemző adósságválságból - olvasható a The Economist gazdasági hetilap Chiléről szóló elemzésében. E folyamatok eredményeképpen az elmúlt majd egy évtized során évi 8 százalék körüli növekedést sikerült elérniük, az infláció pedig lecsökkent 27 százalékról 6 százalékra. A gazdaság helyreállításával együtt az elszegényedés - Dél-Amerikát általánosan jellemző - szintjét is sikerült valamelyest viszszaszorítani, egyes kimutatások szerint ennek mértéke felére csökkent 1989 óta. A Pinochet egyeduralmának 1990-es megszűntét követő időszak óta választott balközép kormányok céltudatosabb figyelmet fordítanak az oktatásra és az egészségügy fejlesztésére, mivel e kettő jelentősen elhanyagolt volt a demokratikus választások bevezetését megelőző időszakban. A diktatúra leromlott iskolákat és kórházakat hagyott maga után, alulfizetett alkalmazottakkal. Ezt a tendenciát sikerül visszafordítani, a változások eredményeképpen az oktatás szintje emelkedett, különös tekintettel a szegényebb régiókra.
E jól hangzó eredmények mögött azonban több olyan bizonytalan tényező is van, ami miatt sokak óvatosan beszélnek Chile modellértékűségéről - írja a The Economist. E bizonytalan tényezők egyik forrása gazdasági, ugyanis az elért eredmények ellenére az ország ipara nem fejlett. A gazdaság sebezhetőségének másik oka a demokrácia újszerűségében van. Az első szabad választások megtartásához Pinochet mindössze nyolc éve, 1990-ben járult hozzá, de több antidemokratikus elemet is sikerült „bebetonoznia” az alkotmányba. Ilyen a kilenc nem választott, de mégis „örökös” státusú képviselői hely, melyek egyikét persze Pinochet a maga számára tartotta fenn.
Chilében sokan - főleg a fiatalabb generáció - természetesnek veszik már a kedvező gazdasági eredményeket, és azokat nem annyira a kormány tevékenységéhez kötik. Eduardo Frei chilei elnök feladata a lakosság meggyőzése arról, hogy a gazdasági felemelkedéshez továbbra se mondjanak le a demokrácia teljes érvényesülésének igényéről, ugyanis a kettő nem választható el egymástól.