A Pinochet-diktatúra lezárulásának újabb eseménye
történt Chilében a héten: a 82 éves diktátor immár
hivatalosan is lemondott hadsereg-főparancsnoki tisztéről. Ez
nem jelenti azonban a teljes visszavonulását: az eseménnyel
párhuzamosan átvehette örökös szenátori megbízatását a
chilei kongresszusban.
GÁL LÁSZLÓ
Az Ázsiában lezajló pénzügyi válság kapcsán sokan a 15
millió lakosú Chile példáját említik, modellként állítva
a bajba került távol-keleti országok elé. Ennek okai abban
keresendők, hogy szinte egyedülálló módon sikerült
Chilének a többi dél-amerikai ország közül
helyreállítania gazdaságát, és kiszabadulnia a térséget
általánosan jellemző adósságválságból - olvasható a
The Economist gazdasági hetilap Chiléről szóló
elemzésében. E folyamatok eredményeképpen az elmúlt majd egy
évtized során évi 8 százalék körüli növekedést sikerült
elérniük, az infláció pedig lecsökkent 27 százalékról 6
százalékra. A gazdaság helyreállításával együtt az
elszegényedés - Dél-Amerikát általánosan jellemző -
szintjét is sikerült valamelyest viszszaszorítani, egyes
kimutatások szerint ennek mértéke felére csökkent 1989 óta.
A Pinochet egyeduralmának 1990-es megszűntét követő időszak
óta választott balközép kormányok céltudatosabb figyelmet
fordítanak az oktatásra és az egészségügy fejlesztésére,
mivel e kettő jelentősen elhanyagolt volt a demokratikus
választások bevezetését megelőző időszakban. A diktatúra
leromlott iskolákat és kórházakat hagyott maga után,
alulfizetett alkalmazottakkal. Ezt a tendenciát sikerül
visszafordítani, a változások eredményeképpen az oktatás
szintje emelkedett, különös tekintettel a szegényebb
régiókra.
E jól hangzó eredmények mögött azonban több olyan
bizonytalan tényező is van, ami miatt sokak óvatosan
beszélnek Chile modellértékűségéről - írja a The
Economist. E bizonytalan tényezők egyik forrása gazdasági,
ugyanis az elért eredmények ellenére az ország ipara nem
fejlett. A gazdaság sebezhetőségének másik oka a demokrácia
újszerűségében van. Az első szabad választások
megtartásához Pinochet mindössze nyolc éve, 1990-ben járult
hozzá, de több antidemokratikus elemet is sikerült
„bebetonoznia” az alkotmányba. Ilyen a kilenc nem
választott, de mégis „örökös” státusú képviselői
hely, melyek egyikét persze Pinochet a maga számára tartotta
fenn.
Chilében sokan - főleg a fiatalabb generáció -
természetesnek veszik már a kedvező gazdasági eredményeket,
és azokat nem annyira a kormány tevékenységéhez kötik.
Eduardo Frei chilei elnök feladata a lakosság meggyőzése
arról, hogy a gazdasági felemelkedéshez továbbra se mondjanak
le a demokrácia teljes érvényesülésének igényéről,
ugyanis a kettő nem választható el egymástól.