Moszkva felett februárban szép csendben összecsukódott az
„atomernyő”: az orosz hadsereg különösebb kampány
nélkül visszatért a főváros légterének „hagyományos”
rakétákkal való védelméhez. Az orosz fővárost és
körzetét védő rakétaelhárító rendszer működését még
most is titkosan kezelik, bár korábban cikkezett a moszkvai
sajtó arról, hogy súlyos gondok vannak az „atomernyővel”.
A Moszkvát védő rakétaelhárító rakétarendszer még az
ötvenes években kezdett kiépülni, azzal a céllal, hogy
megvédje az amerikai interkontinentális rakéták csapásaitól
a szovjet párt- és állami vezetést, a fegyveres erők
parancsnoki állásait, valamint az ország egyik legfontosabb
ipari körzetét. A kazahsztáni lőtéren 1961. március 4-én
próbálták ki sikerrel a világ első rakétaelhárító
rakétáját, a B-1000 jelzésű fegyvert, amelyről Nyikita
Hruscsov diadalittasan így nyilatkozott: „Rakétáinkkal most
már akár a legyet is szemen találhatjuk.”
A szovjet hadiiparnak azonban ez sem volt elegendő, s
kihasználva a moszkvai vezetésnek az amerikai
rakétatámadástól való félelmét, azzal a javaslattal állt
elő, hogy nukleáris robbanótöltetet is helyezzenek el a
légvédelmi fegyvereken. A szovjet katonai szakértők azzal
érveltek, hogy csakis az atmoszféra feletti atomrobbanás lesz
képes megállítani a Moszkva ellen indított ballisztikus
rakéták tömegét. Jurij Haritonov akadémikus vezérletével
az Arzamasz-16-ban (a mai Szárovban) lévő nukleáris
központban ki is fejlesztették a különleges
robbanótöltetet.
Ezek az atomtöltetek azonban az évek során sohasem kerültek
fel a légvédelem rakétáira, csak az indítóállások
közelében tárolták azokat. (Az 1972-ben a rakétaelhárító
rakétarendszerekről kötött szovjet-amerikai szerződés 100
darabra korlátozta e légvédelmi - nyugati kódjelek szerint
„Sárcipő” és „Gazella” típusú - rakéták
számát.) Ennek ellenére még a szovjet szakértők is óvtak
esetleges bevetésüktől, mert úgy vélték, hogy a légtéri
robbanás végzetes károkat okozna a fővárosnak és
lakosságának, akár egész kerületek néptelenedhetnek el.
A moszkvai atomernyő sorsa eldőlt az ellentábor javára: a
józanabb megközelítés mellett minden jel szerint a pénzügyi
megfontolások is komoly súlylyal estek latba, hiszen a
nukleáris töltetek fenntartása, megújítása nem olcsó
mulatság. A rakétaelhárító rakéták ugyanakkor
szolgálatban maradnak, s új típusok is hadrendbe álltak. Az
orosz gazdaság ennél többet nem is nagyon bírna el -
vélekedett Vlagyimir Jakovlev vezérezredes, az orosz hadászati
rakétacsapatok főparancsnoka. Az orosz tábornok szerint az
RSZ-18-as és a „Sátán” jelzésű nehézrakéták
korszerűsítésére sincs elegendő pénz. (MTI)