SZABÓ IBOLYA ANNA
Lebegy nem adja fel

Az orosz nagypolitikában egykor központi szerepet játszó Alekszander Lebegy ismét politikai babérokra vágyik: a távoli és fagyos Szibériában próbálja kiépíteni új karrierje első állomását. A kaukázusi származású politikus portréját a Newsweek című amerikai magazin ismertette.

Alekszander Lebegy. Orosz elnök akar lenni Fotó: MTI

Lebegy 1996-ban eddigi politikai karrierje fénypontján így foglalta össze cselekvési programját: „Fogalmam sincs ugyan a gazdaságról, de ha rend és fegyelem lesz, akkor a szakértők majd megtalálják a megfelelő megoldásokat.”
A most 48 éves Lebegy, akit másfél évvel ezelőtti bukása óta elkerül a sajtó figyelme, igencsak rosszul érzi magát a politikai száműzetésben. A tábornok 1996-ban meglepően jól szerepelt a nyár közepén megtartott orosz elnökválasztásokon, harmadikként végezve Borisz Jelcin és a kommunista Zjuganov mögött. Az első fordulóban megszerzett 14,5 százalékos eredménye, amely 10 millió szavazatot jelentett, sokakat meglepett. Lebegy a második forduló előtt visszalépett Borisz Jelcin javára. Az elnök, aki magabiztos győzelmét elsősorban a tábornok támogatásának köszönheti, magas kormányzati posztot biztosított számára.
A Kremlben azonban a szerencse mindig is forgandó volt: Lebegy októberre már sehol sem volt, engedetlensége miatt Jelcin menesztette. Azóta - az iránta bizalmatlan moszkvai médiának köszönhetően - a figyelem elterelődött róla. A száműzetést - amely azonban már régóta nem a Gulágot jelenti Oroszországban - megunva, Lebegy most felvállalja nem túl nagy múltú politikai karrierje eddigi legnagyobb kockázatát: önként Szibériába készül. Az elmúlt héten bejelentette, hogy versenybe száll a kormányzói posztért Krasznojarszkban, amely az egyik legnagyobb és potenciálisan leggazdagabb - ám kiaknázatlan - régiója Oroszországnak. Gazdag olaj-, nikkel- és faanyagtartalékai ellenére Oroszország más területeihez hasonlóan Krasznojarszk korrupcióval fertőzött, szegény körzet, a széteséshez közel álló iparral. „Minden olyan probléma megtalálható itt, amelytől Oroszország szenved” - mondja Lebegy, aki itt szeretné megszerezni azt a bizalmat, amely majd 2000-ben hozzásegítheti az elnökké választáshoz.
Ehhez először az áprilisi kormányzóválasztást kell megnyernie, melynek során a Kreml támogatását élvező jelenlegi kormányzóval, Valerij Zubovval fog megmérkőzni. A tősgyökeres szibériainak számító Zubov a legutóbbi választást 70 százalékos többséggel nyerte meg, míg a Rosztov megyei Novocserkaszk városában született, ma Moszkvában élő Lebegy tulajdonképpen idegenként indul a körzetben. „Ha veszít, az a politikai karrierje végét is jelenti” - állítja Szergej Markov, a moszkvai Politikai Tanácsadó Központ vezetője.
Lebegy tisztában van a kockázattal, ám nem hiszi, hogy veszíteni fog. Önbizalmát közvélemény-kutatási adatok támasztják alá: már indulási szándékának hivatalos bejelentése előtt népszerűbbnek bizonyult Zubovnál. Annak ellenére, hogy leváltása óta a média észrevehetően hanyagolja, az országos népszerűségi listán is előkelő helyet foglal el. Támogatottsága a stabilnak mondható 10 százalékos érték körül mozog, és soha nem kerül hátrább a lista harmadik helyénél, ahol csak Borisz Nyemcov első miniszterelnök-helyettes és Gennagyij Zjuganov kommunista pártvezető előzi meg.
Elemzők szerint Lebegy sikerének titka „nyers politikai tehetségében” rejlik, amely már az 1996-os elnökválasztáskor döntő szerepet juttatott neki, és amely mára vitathatatlanul sokat finomodott. Ennek ellenére a nyilvánosságot sokáig nélkülözni kényszerült politikus médiabeli visszatérése nem sikerült a legszerencsésebben. Az Argumenti i fakti című lap szerint tévészereplése egyáltalán nem volt meggyőző, és komoly kétségeket hagyott afelől, hogy a 2000. évi elnökválasztással kapcsolatos terveit hogyan kívánja összeegyeztetni jelenlegi kormányzói ambícióival. Bár a hiba jelentéktelennek tűnhet, „az orosz média bármikor képes Lebegy szavait olyan összefüggésben idézni, hogy azzal bizonyítsa a tábornok következetlenségét” - írja az orosz lap.
Rövid, de viharos Kreml-beli szereplése nem árthat sokat Lebegy pályafutásának. A volt ejtőernyős parancsnokot Jelcin nevezte ki nemzetbiztonsági tanácsadónak 1996-ban, választási egyezségük eredményeként. Sokak meglepetésére Lebegy helytállt a neki juttatott feladatban. Bár ellenlábasai szerint csak kapitulációval felérő engedmények árán, mégis sikerült véget vetnie a csecsen háborúnak, amelyet „dilettánsok által elkövetett megszégyenítő kudarcnak” tartott. A tábornok más területeken sem bizonyult határozatlannak: alig néhány nappal hivatalba lépése után a demokratikus választások megakadályozására szőtt összeesküvést leplezett le. A moszkvai tisztogatások során olyan személyek felelősségre vonására került sor, akik régóta szálkának számítottak a tábornok szemében. Menesztették többek között a csecsen háború felelősét, Pavel Gracsov hadügyminisztert, és a háború fő támogatóját, Alekszander Korzsakov tábornokot, Jelcin elnök politikai tanácsadóját és testőrét.
A mostani kormányzóválasztáson Lebegy a „józan ész” talaján kíván politizálni. Tervei szerint az adózás és a földhasználat terén tett ösztönző intézkedésekkel vonzaná mind a külföldi, mind a belföldi tőkebefektetéseket, és (közelebbről meg nem nevezett eszközökkel) harcot kíván indítani a korrupció ellen. Szintén szükségesnek tartja az orosz adórendszer megreformálását, amely jelenlegi formájában „szinte mindenkit tisztességtelenségre késztet”.
Akármennyire igazak is gazdasági meglátásai, Lebegy könnyen áldozatul eshet terveinek. A körzetek ma pénzügyileg nagymértékben Moszkvától függnek. Ebben a helyzetben Lebegy szembekerülhet lehetséges riválisával, Viktor Csernomirgyin miniszterelnökkel, aki jelentős szerepet játszik a megyéknek juttatott pénzek elosztásában. Ugyanakkor krasznojarszki kormányzóként Lebegy beleszólást nyerne az elosztásba, mivel a kormányzók hivatalból tagjai a duma felsőházának. Ez folyamatos jelenlétet biztosítana számára az orosz fővárosban, ami kedvezően befolyásolhatná elnökválasztási esélyeit.
A posztkommunista Oroszországban sokba kerül a politizálás. A Borisz Jelcin 1996-os kampányát támogató befolyásos moszkvai üzletemberek többsége ellenségesen tekint Lebegyre. Van, aki antiszemitának tartja, mások nacionalizmusa miatt aggódnak, amellyel a gazdag üzletembereket bűnbakként tüntetheti majd fel kampánya során, arra hivatkozva, hogy amikor az „egész nemzet nehéz időket él, az ő profitjuk illegális”. Kevés üzletember van jelen pillanatban, aki hajlandónak mutatkozik Lebegy támogatására. Ezek közé tartozik a milliárdos Borisz Berezovszkij, aki már 1996-ban is jó kapcsolatokat ápolt Lebeggyel. A moszkvai „bizniszment” máris aggodalommal töltötte el az a lehetőség, hogy Lebegy krasznojarszki kampánya nélküle folyhat le. Egyes hírek szerint képviselője már fel is kereste a kormányzójelölt jobbkezét a támogatás ügyében. Az nem valószínű, hogy Lebegy elutasítja a felajánlott segítséget, ám biztosan nem kíván egyedül Berezovszkij pénzére támaszkodni a kampány során. Lebegy fivére, a Krasznojarszkkal szomszédos Hakaszija körzet kormányzója helyi pénzforrások felkutatásában nyújthat hatékony segítséget. Bár a komoly támogatásra képes Oneximbank már elkötelezte magát a választáson szintén induló Zubov mellett, nehezen képzelhető el, hogy ne biztosítsa be magát Lebegy oldalán is, annál is inkább, mert Lebegy esélyesnek számít a két év múlva sorra kerülő elnökválasztáson, ami nem mondható el Zubovról.