DR. MOLNÁR ATTILA
E -hető? számok

A minap a rádióban hallottam egy műsort, amelyben pudingpróbáról volt szó. Egy cég készítette, és szakemberekkel ízleltette, kóstoltatta, szagoltatta, próbáltatta ki termékét. Igazából akkor kezdett érdekessé válni a dolog, amikor az egybehangzóan lesújtó vélemények ellenére sem sikerült a cég vezetőjét visszavonulásra bírni. Hosszas szópárbaj után a pudingot készítő cég bevallotta: az új „ínyencség” teljes egészében mesterséges anyagok, helyesebben élelmiszer-adalékanyagok felhasználásával készült.
Bizonyára sokan felfigyeltek az élelmiszerek csomagolásán található rejtjelezett
E-számokra, melyek a termékek összetevői között olvashatóak. Rövid válogatás után a kezembe vettem egy terméket (rágógumit), és tanulmányoztam az apró betűs összetevők listáját. És mit látok? Mintha a fentebb említett próbapuding megtestesült (rágógumisított) változatát tartottam volna a kezemben. A következőket olvastam:
Édesítőszerek: Szorbit E420, Xilit E967, Mannit E421, Acesulfam-K E950, Aszpartam E951; Gumialapanyagok; Stabilizátor E422; Ízanyagok; Oxidációgátló E320; Színezékek E120.
Kérdések sora merül fel az emberben ezen lista elolvasása után:
Mi célból kevernek az élelmiszerekbe adalékanyagokat? Mit jelentenek ezek a számok? Miért jelölik mostanában ezeket E-számmal? És vajon ártalmatlanok-e ezek az anyagok?
A statisztikák szerint a családi bevételek egyharmadát élelmiszerekre költjük, éppúgy, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Akkoriban négy-ötezer fajta élelmiszerből lehetett válogatni, manapság ez a szám már negyven-ötvenezer körül mozog. A tudomány, amely már alkotóelemeire tudja szedni az élelmiszereket, most azon dolgozik, hogyan lehet az alkotórészeket másképp összerakosgatni. Ehhez a művelethez mesterséges adalékanyagokat használnak fel: színezőket, tartósítószereket, antioxidánsokat, emulgeálószereket, aromákat, ízfokozókat, édesítőszereket stb.
Miért is van szükség élelmiszer-adalékanyagokra?
Szeretném előre tisztázni, hogy az élelmiszer-adalékanyagok hatóságilag engedélyezettek, melyek ártalmatlanságát felhasználás előtt szigorú vizsgálatokkal és kísérletekkel ellenőrizték. A fogyasztói társadalomban az élelmiszer áruvá vált, amelyet jó minőségben, gazdaságosan és iparszerűen kell előállítani. Az adalékanyagok szükségessége elsősorban az élelmiszerek ipari méretű feldolgozásához kapcsolódik. A gyártó érdeke, hogy termékeik újabbak, tetszetősebbek, eladhatóbbak, olcsóbbak és eltarthatóak legyenek. Igaz, hogy a vegyszermentes, friss alapanyagok egészségesebbek és legtöbbször olcsóbbak, mint a feldolgozott, hosszú ideig eltartható társaik, de az iparnak és kereskedelemnek ez utóbbiak hozzák a nagyobb bevételt.
Alapszabályként elmondhatjuk, hogy egy élelmiszer annál több adalékanyagot tartalmaz, minél messzebbről érkezik, minél több feldolgozási műveleten esik át és minél tartósabbra készítik.
Az Európai Unió az 1960-as években dolgozta ki a tagállamaiban engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok azonosítórendszerét. Minden adalékanyag kapott egy E-számot. Ennek elsősorban az volt a célja, hogy a kémiai elnevezések különféle értelmezési nehézségeit elkerüljék, de nagy szerepet kaptak elterjedésükben az erősödő fogyasztóvédelmi követelések is.
Eredetileg négy adalékcsoportba osztották ezen anyagokat:
E-100-tól kezdődő számokkal jelölték a természetes és mesterséges színezékeket,
E-200-tól sorolták be a különféle tartósítószereket,
E-300-tól jelölték az antioxidánsokat, az emulgeátorokat és a savanyítószereket,
E-400-tól kezdődtek a sűrítőanyagok és zselésítőszerek.
Az élelmiszer-ipari technológiák fejlődése az évek során nagymértékben megnövelte az új adalékanyagok számát. Az adalékanyag-csoportok most is érvényesek, de rövid időn belül túllépték a számukra szabott kereteket. Jelenleg több mint 700 engedélyezett adalékanyag van forgalomban. A besorolást az is bonyolítja, hogy vannak olyan anyagok, melyek egyszerre több technológiai célra is felhasználhatók.
Az új magyar élelmiszertörvény, annak végrehajtási rendelete ma már nálunk is kötelezően előírja az élelmiszereknél felhasznált anyagok, aromák és adalékanyagok pontos feltüntetését. A felhasznált anyagokat a receptúra szerinti csökkenő sorrendben kell feltüntetni. A termékismertetőn a legnagyobb súlyarányban szereplő anyag van a lista elején, a legkisebb arányban felhasznált pedig a végén. Magyarország 1996. január elsejével vezette be az adalékanyagok jelölésére és gyors azonosítására alkalmas E-számrendszert. Egyelőre csak a jelölési rendszert vettük át az Európai Uniótól, a hatályos magyar szabvány egyelőre jóval kevesebb adalékanyag-felhasználást enged a gyártóknak, mint az Európai Unió.
Hangsúlyozni kell, hogy engedélyezett, ártalmatlannak bizonyult élelmiszer-adalékanyagokról van szó. Az adalékok engedélyezett felhasználási területeit és mértéküket szabványok írják elő.
A hivatalos vélemények szerint egészségügyi szempontból problémás élelmiszer-adalékanyagok nincsenek. Egyes forrásmunkák viszont az ellenkezőjét állítják. Egy adalék szervezetre gyakorolt tényleges hatását nemcsak az egyes emberek egyéni érzékenysége teszi kiszámíthatatlanná, hanem az is, hogy a tüneteket több tényező is befolyásolja. Becsült adatok szerint a magyar lakosság 40 százaléka allergiás, és számuk évről évre emelkedik. Egyes vélemények szerint egy átlagfogyasztó 4 kilogramm élelmiszer-adalékanyagot fogyaszt el egy év alatt. Az allergiák kialakulásánál természetesen nagyon sok tényező játszik közre, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni az élelmiszer-adalékanyagokat sem. Minél több tényezőt tudunk kizárni a folyamatból, szervezetünknek annál kevesebb megterheléssel kell szembenéznie. Legyünk kritikus vásárlók és fogyasztók. Nézzük meg, mit vásárolunk és mit teszünk otthon az asztalra. Minél több feldolgozási fázison megy keresztül egy élelmiszer, vélhetően annál több benne az adalékanyag.
Sokan a felgyorsult, rohanó élettel magyarázzák, hogy nincs idejük az ételek elkészítésére. Az idő pénz - mondják. És az egészség? Mindennek megvan az ára, az egészségnek is. Ne sajnáljuk az időt az ételek elkészítésére. Megéri.