Vissza a tartalomjegyzékhez

ERDŐS ORSOLYA
Mit tegyünk az alvászavarok ellen?

Stressz, izgalmak, határidők - az évek előrehaladtával egyre nagyobb erőfeszítést okoz a napi gondok feldolgozása. „Mind gyakrabban okoz problémát, hogy a munkaidő után megnyugodjak. Nem tudok kikapcsolni. Az időpon-
tok, a másnapi elintéznivalók az irodában egyszerűen nem hagynak nyugodni - panaszkodik F. Susanne, a 49 éves német építésznő az egyik német lapban. - Ott tartok, hogy hajnalban ébren fekszem az ágyban, mert szorít a belső nyugtalanság.”
A probléma nem egyedi: Magyarországon szinte minden harmadik, negyedik ember szenved valamilyen alvászavarban, és szed emiatt gyógyszert. A szakemberek szerint az alvási zavaroknak különféle okai lehetnek: hivatali és privát stressz, aggodalmak és félelmek a jövővel kapcsolatban, sőt: akár a harag is ébren tarthatja az embert, jóllehet teste már nyugalom és alvás után vágyik. „Korábban nem jelentett problémát az elalvás, csak néha-néha fordultak elő nyugtalan éjszakák. Sajnos már nem így van: egyre csak az jár a fejemben, hogy a következő nap ugyanolyan zűrzavaros lesz, mint az előző, és hogy azonnal aludnom kell, hogy fitt legyek, és képes legyek teljesíteni” - hallani gyakorta.
Pontosan ezek az elalvást sürgető gondolatok azok, amelyek ördögi kört indítanak be: miközben az ember arra gondol, hogy már rég aludnia kellene, belül nem tud megnyugodni. Valójában még éberebbé válik, mivel stressz-hormonok szabadulnak fel a szervezetében, amelyek az agysejteket különösen aktiválják. Elalvásra ezután már gondolni sem lehet.
Az alvás több, mint passzív pihenés: élettani folyamat, amely a lelassult biológiai működések és a megváltozott tudatállapot révén a szervezet testi és lelki regenerációját szolgálja. Mivel alvás közben a test funkciói takaréklángon működnek, az immunrendszernek ilyenkor van lehetősége arra, hogy nagy mennyiségű védekező sejtet képezzen, és ilyenkor pusztítja el a lappangó kórokozókat is.
Az alvásigény az életkorral is változik: míg a csecsemőknek napi 20 óra alvás sem elegendő, gyermekkorban már csak 10-12 óra szükséges, a felnőtt pedig beéri napi 6-8 órával. Idősebb korban nem ritka, hogy az alvásigény napi 4-5 órára csökken. Az alvás szakaszokra osztható: 4-5 alvási fázis vezet a mély álomból a könnyű álomba, és viszont. A gyógyszer nem megoldás, mivel a legtöbb altató megzavarja az alvás természetes ciklusait, és hiába alszik tőlük az ember egész éjjel olyan mélyen, mintha fejbe kólintották volna, reggel mégis fáradtan, elgyötörten ébred. Bánjunk tehát csínján az altatókkal, s ha használatuk elkerülhetetlen, megválasztásukat bízzuk orvosra. Már csak azért is, mert tisztázni kell, hogy az alvászavar önálló probléma, vagy esetleg valamilyen betegség, például a depresszió első tünete.
Ha csak néha-néha fordul elő alvási zavar, még nincs miért aggódni. Ha azonban heti két-három alkalommal okoz problémát az elalvás, annak hosszú távon már negatív kihatásai lehetnek. Megnő például a betegségre való hajlam, mivel az immunrendszer nem tud teljes erőbedobással működni, így aztán egy megfázási hullám is könnyen leverheti az embert a lábáról. A kialvatlan ember ráadásul mindenre érzékenyen reagál, ezért pszichikailag sem terhelhető tovább.
Az alvászavar leggyakrabban a fent említett pszichés, idegrendszeri okokra vezethető vissza. Csökkenteni kell tehát a mindennapi stresszt, biztosítani kell a test és a lélek számára a nyugalmat. Fontos, hogy az ember számba vegye a problémáit, és szisztematikusan megoldja azokat, de meg kell vizsgálni, nem tulajdonítunk-e túlzott jelentőséget egy-egy gondnak. Ütemezzük a megoldásukat - megnyugtató az a tudat, hogy képzeletben már megterveztük, mikor, mit, hogyan fogunk cselekedni. A legfontosabb talán az életvitel átgondolása: állandó belső nyugtalanságot és békétlenséget okoz, ha az ember nem aszerint él, amit lelkiismerete, erkölcsi érzéke diktál.
Ha egyéb problémák nincsenek, a panaszokon enyhíthet egy rövid esti séta, valamilyen kellemes olvasmány vagy akár egy meghitt beszélgetés. Könnyű persze azt tanácsolni, hogy ne gondoljunk a problémáinkra, megpróbálhatunk azonban esetleg valami másra gondolni, legalább elalvás előtt. Ha valódi pihenést nyújt számunkra az éjszakai alvás, másnap más szemmel látjuk a problémákat is, hamar megtérülhetnek tehát a pihenés érdekében tett erőfeszítéseink. Ha úgy érezzük, nehezünkre esik a pihenés, idézzük fel például egy régi kedves emlékünket, esetleg a vakáció kedves mozzanatait. Forduljunk gondolatban azok felé, akik szeretnek bennünket. Gondoljuk végig, mi mindenért és ki mindenkinek lehetünk hálásak. Meglátják, még a végére sem értek, már alszanak is! Jó pihenést!