„Szaddám Huszein szavahihetősége a nullával egyenlő”
- vélte a Heteknek nyilatkozva Dán Ofry magyar származású
izraeli író, aki a magyar kormány meghívására a
Magyarország 2000 nemzetközi konferenciára érkezett
Budapestre. Ofry szerint a ma-gyar-izraeli kapcsolatok az
elmúlt évtizedben „a legjobb irányban haladnak”.
Beszélgetés Dán Ofry Herzl-díjas
izraeli íróval
SZIKORA MÁRTON
- Hogyan látják a legújabb iraki válságot
Izraelben?
- A nagy nemzetközi mozgások valójában Izrael bőrére
mennek. Ha katonai akcióra kerülne sor, Irak első lépése
Izrael megtámadása lenne. Szaddám Huszein egy „közel-keleti
Hitler”, a különbség csupán annyi, hogy sokkal jobban fel
van fegyverkezve. Hiába semmisített meg eddig 800 tonnát a
felhalmozott biológiai és vegyi fegyvereiből, mégis maradt
annyi, amennyi egész Európa elpusztításához elegendő lenne.
- Mi a véleménye az ENSZ és Irak között létrejött
megegyezésről? Lehet-e most hinni Szaddám Huszeinnek?
- Szaddám Huszein szavahihetősége a nullával egyenlő.
- Ön szerint mi lesz a következő lépés?
- Nem lehet tudni, hogy mi lesz a következő lépés. Egy
bizonyos: még nem volt precedens arra, hogy Szaddám Huszein
akár szóbeli, akár írásbeli kötelezettségeit, ígéreteit
betartotta volna. Akárhogy is lesz, Szaddám taktikázásával,
időhúzásával már eddig is csak nyert. Becslések szerint
mintegy 80 négyzetkilométer területű föld alatti raktárral
rendelkezik, ezért egyedül légitámadással nem lehet teljes
győzelmet aratni Irakkal szemben. Szükség lenne egy
szárazföldi seregre is, amely egyenként felkutatja a titkos
bázisokat. Izrael számára Szaddám Huszein az első számú
célpont, egy olyan mérges kígyó, amit el kell pusztítani.
- Az elmúlt hetekben kevesebbet hallani a közel-keleti
békefolyamatról. Ön szerint mi az oka ennek?
- Amikor egy ilyen sorsdöntő, alapvető egzisztenciális
kérdéseket érintő dráma zajlik, a békefolyamat
természetszerűleg egy kicsit háttérbe szorul. Azonban
meggyőződésem, hogy - legalábbis, amennyire Izraelen múlik
- ez is idővel és mihamarabb rendeződni fog.
- Izraelben heves viták zajlanak a nyugati partról
történő csapatkivonás mértékéről. Ön szerint milyen
engedményeket kell tennie Izraelnek?
- Izraelnek nem kell engedményeket tennie. Mi már
kiürítettünk hét nagy várost és négyszáz falut, és ezt a
folyamatot a szerződés alapján folytatni is fogjuk. Van
azonban egy másik megállapodás is. Arafattal megegyezés
született Oslóban, hogy törlik a Palesztin Alapokmányból azt
a cikkelyt, amely Izrael megsemmisítéséről szól. Valójában
az alapokmány harminchárom paragrafusából harminc - többé
vagy kevésbé burkolt formában - Izrael elpusztításáról
szól. Simon Peresz ugyan elérte, hogy Arafat összehívta ebben
az ügyben a Palesztin Nemzeti Tanácsot, de az ülés után a
palesztin chartában változatlanul benne maradtak azok a
bizonyos tételek Izrael ellen, és a mai napig nem törölték
azokat. A probléma az, hogy Jasszer Arafat és a vezetése alatt
álló palesztin önkormányzati hatóság nem hajtja végre
írásban vállalt kötelezettségeit. Izrael pedig ragaszkodik
ahhoz, hogy a rendezés az oslói egyezményben rögzített
kölcsönösség elve alapján történjen.
- Nemrég Arafat bejelentette, hogy ha a békefolyamat
nem halad kellő ütemben, ő kész 1999 májusában egyoldalúan
is kikiáltani az önálló Palesztin Államot. Még
intifádával is fenyegetőzött.
- Arafat ezt valóban kijelentette. A mondás azonban azt
tartja, hogy a tangóhoz is kettőre van szükség. Ha ezt a
lépést ő egyoldalúan megteszi, akkor Izraelnek is megvan a
lehetősége, hogy erre megfelelően reagáljon. Egy önálló
Palesztin Állam halálos veszedelmet jelentene Izraelre nézve a
mai stratégiai adottságok között, és ez az oka annak, hogy a
jelenlegi izraeli kormány - az izraeli közvélemény
többségével együtt - a leghatározottabban ellenez egy
ilyen lépést. Izrael - az öt világhatalom után - ma a
hatodik helyen áll a tudományos felkészültség terén. Ez
igaz a haditechnikára is: Izrael jelenleg 200 atombombával és
saját fejlesztésű Jerikó rakétákkal rendelkezik. Az izraeli
Amos műholdrendszer a légvédelem segítségével sokkal
hamarabb észlelni tudja az Izraelre kilőtt rakétákat. Mindez
nem agresszív stratégia: Izrael nem engedheti meg magának,
hogy háborút veszítsen, mert ez létének elvesztését is
jelentené.
- Ön itt született Budapesten. Íróként,
szerkesztőként az izraeli magyarság egyik ismert
képviselője. Milyennek látja a magyar-izraeli kapcsolatok
jelenét és jövőjét?
- Izrael és Magyarország között nagyon szívélyes a
kapcsolat. Az együttműködés nemcsak politikailag igen szoros,
hanem gazdaságilag is. A diplomáciai kapcsolatok felvétele
óta eltelt közel egy évtizedben nagy mennyiségű izraeli
befektetési és beruházási tőke áramlott Magyarországra,
összesen mintegy félmilliárd dollár értékben. A
szívélyes, korrekt viszony abban is kifejezésre jut, hogy
rendszeresek a legmagasabb szintű személyes látogatások a
két ország vezetői között. Én azt hiszem, hogy ez a viszony
a legjobb irányban halad.