HACK MÁRTA
Harc a pedofil maffia ellen

Brüsszeli tüntetés a gyermekek védelméért. Európa központja Fotó: MTI

Az 1992-ben alapított belga gyermekvédelmi szervezet, a Marc és Corine Hálózat meggyőződése, hogy az 1996-ban feltárt és Belgiumban hatalmas nemzeti megrázkódtatást okozó gyermekgyilkossági ügyet előbb felgöngyölíthették volna, ha érvényesíthették volna a szülők jogát az önálló nyomozásra. Az áldozatok közül sokan ma is élnének, ha a belga rendőrség nem tétovázik és nem bűnös hanyagsággal kezeli az eltűnéseket. A Dutroux-ügy néven ismert horrortörténet 1996 nyarán egész Belgiumot megrázta. A könnyek és a tehetetlen düh ideje volt ez. Az egész ország gyászolta Julie-t és Melissát, akiknek a temetésén százezrek tüntettek, követelve a kormánytól, a parlamenttől, hogy tegyen valamit, vessen véget a borzalmaknak, védje meg a hatóság az állampolgárokat, főként pedig védtelen gyermekeiket. A népharag a felelőtlen, tehetetlen, dilettáns rendőrség ellen fordult, mikor kiderült, hogy a két nyolcéves kislány, Julie és Melissa még éltek, amikor a nyomozók a pedofil szörnyeteg házában házkutatást tartottak. Egy veremben voltak elrejtve... Amikor végül megtalálták őket, a megnyomorított és halálra éheztetett gyermekeken már nem lehetett segíteni. Ki a felelős ezekért a borzalmakért?

A burzsoázia diszkrét bája

A közvélemény nyomására 1996 augusztusában megindult a széles körű vizsgálat, amely a belga parlamenti vizsgálóbizottság múlt héten közzé tett jelentésével zárult. Folyamatosan láttak napvilágot az egyre megdöbbentőbb részletek. Kiderült, hogy a belga bűnüldöző szervek fejetlensége, szervezetlensége és egymással rivalizáló csoportjainak belharcai csak segítették Dutroux-t és bűnszövetkezetét. Azt sem passzívan tették. A banda feje a lopott autókkal való kereskedelem miatt a charleroi-i rendőrség némely tagjának védelmét élvezte, aminek árnyékában büntetlenül foglalkozhatott kiskorúak megrontásával és pornóüzlettel.
A belga rendőrség belviszályaira ékes példa, hogy éppen e héten derült fény egy rendőrgyilkosság hátterére. Egy rendőr a főnökét lőtte le. A bűntény motívuma: hatalmi harc.
A hálózat sokat tett azért, hogy napvilágra kerüljenek a rendőrség és az igazságügyi szervek súlyos zavarai, és a közvélemény nyomást gyakoroljon a döntéshozókra: derítse fel a gyermekeket megrontó banda működése felett szemet hunyó politikai szereplők felelősségét, netán az összefonódást. A parlamenti bizottság jelentése leszögezi: sok jel arra mutat, hogy a vádlottakkal jó kapcsolatot ápoló csoportok és személyek hallgatólagosan asszisztáltak a bűncselekményekhez. A közvélemény és az áldozatok hozzátartozói nem elégedettek a diplomatikus jelentéssel. Gyanítják, hogy nagyon magas körökből támogatták a pedofil maffiát. Így az egész politikai rendszert felelőssé teszik a történtekért. Árulkodó jel volt 1996 augusztusában, hogy míg a miniszterelnök, Jean-Luc Dehaene azt nyilatkozta, hogy teljes támogatásáról biztosítja Stefaan De Clerc igazságügy-minisztert a vizsgálat lefolytatásában, addig a vizsgálatot vezető ügyész, Michel Bourlet csak annyit mondott, hogy a maga részéről mindent meg fog tenni, „ha hagyják”. 1997-ben a Pándy által elkövetett gyilkosságok felderítése mindenesetre már a büntető igazságszolgáltatás presztízskérdésévé vált. A múlt héten a kormány is elszánta magát a rendőrségi reformra. Jóllehet a felderítési arány javulásával egyelőre csak a holtak kerülnek elő, a tettesnek meg kell kapnia méltó büntetését. A belga lakosság ma már igenis nagy ügyet csinál a rejtélyes eltűnésekből, és a közvélemény továbbra is érzékeny a pedofil-ügyekre. Belgium felébredt lelkiismerete újabban sürgeti az igazságtételt azokkal a papokkal szemben is, akik a római egyház tekintélye mögé bújva mindeddig büntetlenül megúszták a nevelésükre bízott gyermekekkel való szexuális visszaéléseket.

Valahol Európában

Azóta a Dutroux-ügy nemzetközi jellegére is fény derült. Kiderült, hogy a belgiumi gyermekrablások és többrendbeli gyilkosságok fővádlottja, Marc Dutroux többször járt Közép-Európában, megfordult Szlovákiában, Ausztriában, Csehországban - és Magyarországon is. Pornófilmekhez keresett szereplőket. Egy pozsonyi vizsgálat során több szlovák tinédzserlány tanúvallomást tett. Elmondták, hogy többször utaztak Belgiumba pornójelenetek forgatására, ahol gyakran kábítószerrel „kezelték” őket. Másokat éppen fordítva, Belgiumból vittek Szlovákiába. Ilyen volt a 17 éves An és a 19 éves Efje esete, akiket autóstoppolás közben vettek észre, felvették, majd kloroformmal elkábították őket. Holttestükre Dutroux kertjében akadtak rá. Valószínű, hogy más elrabolt fiatalokat pedig áruba bocsátottak. Nem elszigetelt jelenségről van tehát szó.
A gyermekek és fiatalkorúak üzleti indíttatású szexuális kizsákmányolása ellen küzdő civil szervezetek első nemzetközi tanácskozására ugyancsak 1996 nyarán került sor. Stockholmban a svéd kormány rendezésében százhuszonhat ország mintegy ötven, gyermekjogokért küzdő, kormányoktól független szervezetének közel ezer képviselője - felismerve a gyermekeket fenyegető gyermekprostitúció világjelenség voltát - nagyszabású tanácskozást tartott annak reményében, hogy még nem késő az emberkereskedés ellen nemzetközi lépéseket tenni. Törvényeket természetesen nem hozhattak, de annak alapján, hogy a tanácskozáson részt vevők között ötven ország miniszteri vagy államtitkári szinten képviseltette magát, remélték, hogy adataikkal sikerült a döntéshozókat meggyőzni a kérdés súlyosságáról. Melyek ezek az adatok?
Az UNICEF, az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja egymillióra becsüli a szexüzletben világszerte kihasznált gyermekek számát. A konferencia kezdeményezője, az ECPAT (a „Legyen vége a gyermekprostitúciónak az ázsiai turizmusban” nevet viselő szervezet) rámutatott, hogy adatai szerint Európa, Japán, az Egyesült Államok és a Közel-Kelet jómódú utasainak kifejezetten bordélyházak látogatására szerveznek indiai, kínai és thaiföldi utakat a gyermek-rabszolgapiac haszonélvezői. Ezekben az országokban három-négyszázezer gyermek van kiszolgáltatva ennek a becstelen üzletnek, amely máris milliárd dollárokban mérhető feketejövedelmet forgalmaz.
De nem lehet kizárólag a szegény és a gazdag országok közötti különbséggel magyarázni a gyermekprostitúciót. Az Egyesült Államokban legkevesebb kilencvenezer kiskorú prostituált van, akik a szegénységi küszöb alatti családokból kerülnek ki. Az UNICEF felmérése szerint „minden földrészen, gyakorlatilag minden országban jelen van a gyermekek szexuális kizsákmányolása; a szégyenletes kereskedést a cinkosság, a hallgatólagos elfogadás, a rejtett támogatás különféle formáiban mindenütt megtűrik”. Az érintetlen gyermekek iránti kereslet növekedésének hátterében az AIDS-től való félelem áll.
Ebből nyilvánvaló, hogy a homoszexualitás - mint az AIDS-fertőzés terjedésének leggyakoribb és legtöbbször tabuként kezelt oka - káros következményei áttételesen a gyermekek sérelmére elkövetett bűnökben csapódnak le. A ferdehajlamú szexturisták a biztonságos szex alatt mást értenek, mint az óvszerreklámok és az AIDS-ellenes felvilágosító kampány. Cinizmusuk gyermekek százezreit nyomorítja meg egy életre.

Magyar rapszódia

Bár méretei még nem ismeretesek, a rendszerváltás utáni Magyarországon az új típusú bűnözés ezen formája is megjelent. Nem lehet immár távoli országok távoli gondjának tekinteni, ahogy Kelet-Európa más országaiban, nálunk is cáfolhatatlanul jelen van a gyermekprostitúció. Szakértők szerint még korántsem tetőzött a bűnözési hullám. A gyermekeltűnéseknél újabban fokozottan számolni kell az emberkereskedelemmel, ami a szomszédos Ukrajnában és Romániában is felütötte fejét. A világ elszegényedett vidékein vannak olyan emberek is, akik saját gyermeküket adják el vagy teszik prostituálttá. Az utóbbira Magyarországon is volt példa. Reális veszély, hogy a pedofil bűnbandák a kelet-európai zavarosban halászva a reménytelen elszegényedés és az erkölcsi lesüllyedés közegében a gyermekrablást könnyű megélhetési forrásként tüntethetik fel némelyek előtt.
Egy egészséges társadalom színe-java fellázad, összefog a szabadságot aljasságra kihasználók ellen. A brüsszeli tüntetések láttán felcsillan a remény, hogy amíg van igazságérzete az embereknek, addig képes a társadalom ellenállást kifejteni a bűnnel szemben.
Ez év januári adatok szerint 1990 óta 764 fiatalkorú tűnt el. Az eltűntek közül 44-en tíz év alattiak, 119-en tíz és tizennégy év közöttiek, 611 fiatal pedig 14-18 év közötti. A január 11-én eltűnt gyulai kislány, Szathmáry Nikolett, majd azt követően az eltűnt és Bécsben megtalált mozgássérült kisfiú, Paku Tamás esete is rádöbbentette az ország közéleti szereplőit: a jóhiszemű civil társadalmat felkészületlenül érte, hogy gyermekeit már célba vette a legsötétebb alvilág. Hajlamosak vagyunk naivan alábecsülni a bűnözést, céljai, tervei és módszerei tekintetében.
Ha egy gyermek eltűnik, a szülők általában tudják, hogy volt-e oka elszökni otthonról. A magyarországi rendőrségi statisztika azt mutatja, hogy száz eltűnésből kilencvenhét esetben megkerül az elszökött, elcsavargott gyermek. Ha helytálló is a nézet, hogy az eltűnt gyermekek vagy fiatalkorúak döntő többsége csak csavarog, nyitva marad a kérdés: mi történik azzal a százból három gyermekkel, aki nem tér haza?
A komoly eltűnések hátterében nem baleset, hanem nagy valószínűséggel bűncselekmény áll. Úgy tűnik, a rendőrség önmagában tehetetlen a nemzetközi pedofil szervezet(ek) kitervelt bűncselekményeivel szemben.
A polgároknak maguknak is védekezniük kell. Jól szervezett és villámgyors akciókkal lehetséges volna megelőzni a gyermek külföldre juttatását.
Széles körű felvilágosító munkával a megelőzés hatékonnyá válhatna. A jövőben nagy feladat hárul az oktatási intézményekre. Keszőcze Zoltán elnök elmondja, hogy a magyar Marc és Corine Hálózat a gyermekeket érő szexuális bántalmazások ellen is tenni akar. „A felvilágosító munka részben a pedagógusok felé irányulna, hogy vegyék észre, ha a gyerek viselkedése megváltozik; részben a gyermekeknek szólna, hogy ami neki nem jó, vagy fenyegeti, azt nem kell eltűrnie.” Az iskola azonban nem pótolja a szülői nevelést. A családon belül is van mit tenni. A legtöbb, kiskorúak sérelmére elkövetett bűntényt a családon belül szenvedik el a gyermekek. A kilencvenes évek derekán a nemi erkölcs elleni bűncselekmények több mint negyven százalékát tizennyolc évesnél fiatalabbak ellen követték el.
„Ha egy pedofil-prevenciós iskolai programban bemutatnak, mondjuk, egy bábfilmet, szakembereknek kell jelen lenniük, hiszen a gyermekek felvilágosítása során a film előhozhat olyan rejtett sérelmeket, amelyből kiderül, hogy a gyermeket korábban szexuálisan bántalmazták. Az ilyen gyermekek gyógykezelésére, gondozására szintén szeretnének programot kidolgozni”- tudtuk meg Juhászné Végi Edittől. Megfelelő szülői háttér esetében is fel kell hívni a szülők figyelmét arra, hogy felelősen gondolják át, milyen óvintézkedéseket kell tenniük gyermekeik érdekében, milyen magatartásra tanítsák meg gyermekeiket. A szülőknek fel kell dolgozniuk, hogy saját gyerekkoruk viszonyait nem vetíthetik ki a jelenlegi helyzetre. A gyermekeket a jó és rossz közeledés közötti különbségtételre kell ma már megtanítani, nem a feltétel nélküli bizalomra épülő magatartására.

Abigél

Sajnálatos módon tanúi lehetünk a felnőtt-társadalom elfásulásának. Ma már vidéken is előfordulhatott, hogy némán mentek el a szürkületkor a téli utcán gyalogló hároméves kislány mellett, anélkül, hogy megkérdezték volna: „Hol laksz, hogy hívnak?” Szerencsére a kertből elkóborolt kislány története jól végződött. A rendőrkapitányság átfésülte az egész környéket. Kiáltásaikra nem jött válasz. Egy ismerős azonban, aki szintén a keresésére indult, véletlenül megtalálta az eltévedt kislányt egy bokor alatt, amikor lehajolt a sapkájáért, amit egy ág levert - az utolsó pillanatban, mielőtt visszaindult volna. A gyermek ha akart volna, sem tudott volna a kiáltásokra felelni, mert ijedtében megnémult. A kis Cserepes Abigél szülei a gyermek megtalálását Isten beavatkozásának tulajdonítják. Különösen azért, mert félórányira a határtól, a gyorsforgalmi út mellett laknak, ahol egy csellengő gyereket autóval bárki fölkaphat. Aki látta és elment mellette, miért volt olyan biztos abban, hogy nem ő látja utoljára?
Egy gyermek sem lehet közömbös számunkra, sorsukért mi felnőttek felelünk. Egy színes gyermekbiblia közmondásba illő hirdetése így szól: „Az ember teremtése nem a gyerekekkel kezdődött, hanem a mi felelősségünkkel.”