BARTUS LÁSZLÓ
Interjú Kósáné Kovács Magdával, az MSZP ügyvezető elnökével

„Én azt gondolom, hogy a magyar demokrácia stabil, de törékeny” - mondta a Heteknek adott interjújában Kósáné Kovács Magda, az MSZP ügyvezető elnöke. A szocialista politikus szerint az ellenzék részéről ma a 3,60-as kenyér ígérgetése folyik. Akik elhiszik ezeket, hajlamosak lehetnek arra is, hogy az ígéretek teljesítéséért behunyják a szemüket, ha a demokrácián sebek esnek. Kósáné Kovács Magda szerint a demokrácia ma is védelemre szoruló érték.

Kósáná Kovács Magda. „Ha szerényen és konstrugtívan politizálunk Fotó: Vörös Szilárd

- Bizonyos közvélemény-kutatási eredmények szerint fej fej mellett halad az MSZP és a Fidesz. Más felmérések viszont azt mutatják, hogy még abszolút többsége is lehet a szocialista pártnak. A Fidesz kongresszusán ugyanakkor már el is búcsúztatták a „most távozó” kormányt. Milyen választási szereplésre számít az MSZP?

- Reálisan lehet arra számítani, hogy a szocialista párt győztesként kerül ki a választásokból. Egy többpárti demokráciában a győzelem mindig sorrendet jelent, de nem feltétlenül abszolút többséget. A különböző közvélemény-kutatási adatok nem feltétlenül gyökeresen ellentmondóak egymással. A jóhiszemű és avatatlan olvasót gyakran félrevezeti az, hogy különböző halmazokat hasonlítanak össze. A Fidesz-kongresszus előtt közreadott közvélemény-kutatás az összes választó százalékában mutatta be, hogy a Fidesz és a szocialista párt körülbelül egyformán áll. Márpedig az összes választó mércéje mindig elmossa azokat a különbségeket, amelyek a pártot biztosan választók között igen markánsak. Nem tudom, hogy a Gallup intézet miért nem tette közzé azt a másik két halmazt is, amit a közvélemény-kutatók máskor mindig közzétesznek.És minderről egy kicsit kényszeredetten, egy kicsit nyögvenyelősen beszélek, mert vannak dolgok, amiről nem illik beszélni. Azt mondják, az esküvő előtt a menyasszony ne vegye fel az esküvői ruháját. Ha egy politikai párt vezetése két hónappal a választások előtt kényszeresen a választási győzelemről beszél, ez olyan, mintha a menyasszony az esküvő előtt két nappal elkezdene a menyasszonyi ruhájában sétálni. Nem illendő, és nem célszerű: tönkreteszi magát az eseményt. Ezért én meg is állok és azt mondom: a közvélemény-kutatás számomra érezhető változást nem mutat a trendekben. A szocialista párt változatlanul esélyes akkor, ha erre az esélyre méltónak bizonyul. Ha szerényen és konstruktívan politizál, a kormány szerényen és konstruktívan végzi a teendőit, és nem tesz olyat, ami elbizakodottságra utal.

- Hogyan tekint az MSZP arra a tényre, hogy a koalíciós partner támogatottsága minden igyekezete ellenére sem emelkedett számottevően. Önök - a koalíciókötés szempontjá-ból - mit tartanának kívánatosnak: ha az SZDSZ jól vagy kevésbé jól szerepelne a választáson?

- Lehet, hogy különböző szocialista politikusok mást és mást válaszolnának erre, de én már megtanultam, hogy legjobb, ha az ember nagyon őszinte, mert akkor nem kell egy év múlva keresgélnie az emlékezetében, hogy egy évvel ezelőtt mit mondott. Én meg vagyok győződve arról, hogy az ország érdeke továbbra is a koalíciós kormányzás. Azért az ország érdeke, mert két különböző párt összeegyeztethető értékrendje sajátos, kiegyenlítő politikai mechanizmusként működhet. A szocialista párt és a szabaddemokraták között van elegendő különbség ahhoz, hogy két autonóm, független politikai erő együttmunkálkodását jelentse a koalíció, és bőven van annyi azonosság, hogy ennek a koalíciós együttműködésnek tartós alapja legyen. A koalíciós működés olyan kényszer, amelyben kinek-kinek meg kell tanulnia az alkalmazkodás tudományát is. A hatalom ugyanis nagyon nagy kísértés. Ha egy párt egyedül kormányoz, akkor sokkal erősebben kell szembenéznie a hatalom kísértésével, mintha koalíciós partnerével kell megalkudnia minden áldott kérdésben.Mindebből az következik, hogy a szocialista pártnak az a célja, hogy maximalizálja az elérhető szavazatai számát, de már a közvélemény-kutatások tapasztalatai is azt mutatják, hogy nekünk nem igazán lehet, és azt gondolom, hogy nem is kell a szabaddemokratáktól szavazatokat szerezni.Nem biztos, hogy ezt az SZDSZ-nél is mindenki ugyanígy látja. Lehet, hogy ők úgy gondolják, nekik tőlünk kell szavazatokat szerezniük. Az elmúlt két-három hét vitái, a keménykedések egy picit ellenünk szóltak. Nekünk a bizonytalanoktól kell szavazatokat szerezni, nekik pedig meg kell szerezniük azokat a szavazókat, akik még mindig nem vették észre, hogy ez a Fidesz nem az a Fidesz, amelyre a választók 1990-ben adták a szavazataikat. Ma Magyarországon biztosan van legalább 15-20 százaléknyi olyan szavazó, aki a liberális eszmék támogatója. Az ő szemüket felnyitni, ez a szabaddemokraták dolga a kampányban.

- A koalíciónál maradva: az elmúlt hetek vitái - melyekről ön is szót ejtett - azt mutatják, hogy a partnerek esetenként megint nem a probléma megoldására, hanem presztízskérdésekre koncentrálnak. Ön ezt hogyan értékeli? Ezek a civódások hirtelen felindulásból fakadnak, vagy van ezek mögött taktikai megfontolás is?

- A politikát is emberek csinálják. Vannak rokonszenvek és ellenszenvek, van együttműködési szándék és együttműködésre képtelenség. Emiatt időnként a fogaskerekek csikorognak. De azt nem lehet kihagyni a számításból, hogy választások előtt ki-ki önmagára akarja irányítani a reflektort. Éppen a közbiztonság kérdését azonban olyannak tartom, ahol a rivalizálásnak helye nincs. És azért mindazt, ami az elmúlt hetekben történt, egy picit félreértésnek érzem a közvélemény értékelésében is. Tudniillik, ha a miniszterelnök kimond egy egészen szokatlanul, mellbevágóan kemény mondatot a közbiztonság szomorú állapotáról, akkor az nem a belügyminiszter ellen szól. Az a kormány nevében és a kormányról szól. Ezért ebben az értelemben ezt a mondatot én sajátos korszakhatárnak tekintem. Ha egy kormányfő kimondja, hogy nincs közbiztonság, akkor egyben át is vállalja, és a kormány egészére testálja át azt a felelősséget, ami valóban a kormány egészéé. Hiszen a közbiztonság ugye túlságosan nagy ügy ahhoz, hogy egyetlen tárcán lehetne „leverni”. Innentől kezdve már az összes többit mellékzörejnek tekintem, és nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. A kormány elismerte, hogy egységes kormányzati felelősségű kérdésről van szó. Hát ha ez nem a kibontakozás kezdete, akkor nem tudom mi.

- Egyes elemzők szerint a Fidesznek arra nincs sok esélye, hogy lecserélje a kormányt, de arra van esélye, hogy leváltsa az SZDSZ-t a koalícióból. Kérdés, mekkora erre a fogadókészség?

- Tudja, én soha nem gondoltam magamról azt, hogy én vagyok a szocialista párt, ezért, amit mondok, az az én véleményem. Nagyon sok esetben testületi álláspont is áll mögöttem, de nem mindig, mert amiről eddig beszéltünk, az nem mind szerepelt a szocialista párt vezető testületei előtt. De meggyőződésem, hogy a véleményemet a szocialista pártban nagyon sokan osztják. És azt gondolom, hogy az is elég széles körben támogatott vélemény, hogy az MSZP-nek az SZDSZ-en kívül nincs olyan potenciális koalíciós partnere a politikai palettán, amellyel súlyos kompromisszumok, értékeinek feladása nélkül koalíciót köthetne. A mai újságban például azt olvastam, hogy már készül a házasság Torgyán Józseffel, és már szól Mendelsshon Nászindulója, melynek hangjaira a vörös szőnyegen végig fogunk vonulni. A lapokat meg kell tölteni, a publicistáknak írni kell, és a választások előtt ugyan mi másról írnának, mint arról, hogy mi történik majd május után. De én nem tudom elképzelni, hogy olyan eredmény szülessen, amely nagykoalícióra kényszerítené az országot. Szinte kizárt, hogy a parlamenti patkó két oldalán ülő nagy pártok az ország érdekében higgadtan és megbízhatóan együtt tudnának kormányozni. Az is fontos, hogy ha a szocialista párt nem elsőként kerülne ki a választásokból, akkor a másik két nagy párt közül egyik számára sem választható. Akkor Orbán Viktor és Torgyán József kéz a kézben vonulhatnának végig azon a bizonyos vörös szőnyegen. Hogy ezt akarja-e a magyar választópolgár, neki kell eldönteni.- Hogyan ítélik meg önök azt a Fidesz-javaslatot, hogy kétpólusúvá kellene alakítani a magyar politikai rendszert. Egyik oldalon az MSZP, a másikon a Fidesz mint alternatíva, a többi párt pedig beolvad vagy megszűnik.- Ha valaki kiejti a száján azt, hogy kétpólusú politikai megosztottságot tartana szerencsésnek az országban, annál bolsevik jellegűbb magatartást nem tudok elképzelni. Nem kell a választópolgárnak megmondani, hogy ő mit szeressen. A politikának az a dolga, hogy kínálatot adjon a választpolgárnak, és bízza rá, hogyan választ. Ne mondja meg előre, milyen parlamenti arányok jók neki, majd azt a választópolgár eldönti. Ha visszaemlékszik 1994-re, akkor sem jött be az az érvelés, amikor a két választási forduló között elkezdték kioktatni a választópolgárt, hogy ne szavazzon a szocialista pártra, mert akkor túl erős lesz. A választópolgár nem szereti, ha helyette akarnak dönteni. Ezért a kétpólusú politikai rendszer vagy megszületik magától, vagy tessék vele békén hagyni a választópolgárt, mert a politika üdvözítő hatását ez az ország már megunta, és nem kellene újra elölről kezdeni. Egyébként én magam is azt gondolom, hogy bizonyos értéktömbök körül megindulhat a politika sűrűsödési folyamata. Nyugat-Európában is az a három nagy értékválasztási lehetőség van, ami a konzervatív, liberális, illetve szocialista-szociáldemokrata irányzatnak felel meg. De közöttük azért kisebb-nagyobb jelentőséggel más speciális érdeket, értéket képviselő pártok is vannak. Nálunk sajnos ezek hiányoznak.Lehet tehát egyszerűsödés a politikai palettán, hiszen valóban, ami összetartozik, az össze is nő. Csak az a baj, hogy ez a mondás is visszahullik annak a fejére, aki kimondta. Mert nem a liberális és a szociáldemokrata eszmeiség fog összenőni. Ez a világon eléggé külön tudott maradni. De a konzervatív jobboldali eszmeiség nagyon erős befelé húzó erővel bír. Elképzelhető, hogy elmosódnak a párthatárok, és azok a politikus személyiségek, akik ma még más logo alatt utaznak, a következő négy év parlamentjében valamelyik nagyobb párttömörüléshez közelednek, abba beolvadnak.

- Hogyan vélekedik a másik Fidesz-javaslatról, amely a kancellári kormányzás bevezetését szorgalmazza? A fiataldemokraták arra hivatkoznak, hogy Horn Gyula tartalmilag már megvalósította a kancellári hatalommal bíró kormányzást, az intézményes szabályozás azonban nem épült ki.

- A jelenlegi Alkotmány és a kétharmados törvények nem teszik lehetővé a kancellári típusú kormányzást. Az, hogy egy kormányfőnek milyen a személyisége, csoportszociológiai, és nem alkotmányossági kérdés. Horn Gyulának akármilyen a törvényi háttere, ő ha valamilyen csoportban megjelenik, annak a csoportnak ő meghatározó személyisége, sűrűsödési pontja lesz. Ha szociometriai ábrát csinálnánk arról, hogyan működik Horn Gyula egy csoportban, akkor minden bizonnyal csillag alakban meghatározó szerepe lenne a csoportműködésben. Ennek semmi köze a kancellári kormányzáshoz, és főleg semmi köze a kancellári kormányzást megalapozó jogi, politikai intézményrendszerhez.

- Meglepő, hogy a rendszerváltás utáni második választási ciklus végén rendre jelennek meg olyan javaslatok, melyek a demokratizálódás folyamatát visszafordítanák. Egyesek túl soknak tartják a szabadságot. Ezért a választás tétje nálunk mindig nagyobb, mint a kialakult, fejlett demokráciákban: nemcsak pártok és programok, hanem szinte társadalmi rendszerek között kell választani. Véleménye szerint mennyire stabil a magyar demokrácia?

- Én azt gondolom, hogy a magyar demokrácia stabil, de törékeny. Ami nem azt jelenti, hogy az alkotmányos alapjai ne lennének szilárdak. De lehet törékeny, mert ha a polgároknak napi gondokkal kell szembenézniük, akkor „a kenyér vagy a szabadság” választási lehetőségéből, mindig a kenyeret fogják választani, és behunyják a szemüket akkor, ha a demokráciát sérelem éri. És én azt érzékelem, hogy ma a politikai paletta jobb oldalán nagyon sokan vannak olyanok, akik erre az állandó emberi magatartásra játszanak. Ha megnézi az ellenzéki pártok közül jó néhánynak a politikai programját, akkor most tényleg a 3,60-as kenyér ígérgetése folyik. Egyenlőséget az oktatásban, egyenlőséget a szociálpolitikában, felemelkedési lehetőséget a lecsúszott rétegeknek, biztonságot a nyugdíjasoknak, sok pénzt a felsőoktatásnak, hadd ne soroljam tovább. Kihagytam a kisközségek kulturális intézményeit. Ezek azok az ígéretek, amelyek valamilyen módon a 3,60-as kenyér illúzióját lengetik meg ebben a sajátos politikai kampányban. És ha ezt valahol valakik komolyan veszik, és felsorakoznak azok mellett a pártok mellett, akik ezekkel az ígéretekkel világítanak a polgár szemébe, akkor tőlük az is elvárható, hogy ezeknek az ígéreteknek a teljesítéséért behunyják a szemüket, ha a demokrácián sebek esnek. Ezért féltem ezt a megalapozott, növekvő, szilárduló, ma mégis törékeny demokráciát. Mert ami megvan, ami természetes, annak nem szoktunk örülni.Én végigjártam az országot azzal a gondolattal, hogy „önök, akik ma itt vannak, tudnak-e örülni annak, hogy Magyarországon senkinek sem kell félnie attól, hogy éjszaka rácsöngetnek és elviszik”. És senki nem mérlegeli, hogy igen, ilyen állampolgári örömforrás is lehet, hogy soha többé engem, ártatlan állampolgárt, nem rángathatnak ki éjszaka az ágyamból, és nem jöhet egy velem szemben ellenséges rendőrség értem, ha nem követtem el bűnt. A biztonság, a szabadság, a demokrácia olyan természetessé vált, mint a levegő. És ha annak nem örülök minden pillanatban, hogy „de jó levegőt venni”, annak sem örülök mindennap, hogy de jó, a rendőrség nem cipelhet el ártatlanul. És ha ez természetessé vált, és nem örülök neki, félő, hogy nem is érzem igazán védelemre szoruló értéknek. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a politika minden szereplője egyformán védendő értéknek tartsa a demokráciát, függetlenül attól, hogy a parlamenti patkó melyik oldalán foglal helyet.

- Az önök egyik kiadványa a párt sikerét részben annak tulajdonítja, hogy az MSZP hangsúlyt fektet a modern polgári demokratikus értékekre. Annál meglepőbb, hogy a most kiadott egyházpolitikai program egyes elemei a jobboldali, antidemokratikus hagyományt idéző ideológiai előítéleteket is tartalmaznak.

- Nincs ebben egyetértés a szocialista pártban. Ezeket a szakmapolitikai üzeneteket - nem csak ezt, a többit is - én ilyen értelemben szakmai csoportok álláspontjának tekintem, és azt gondolom, hogy ebben az értékválasztásra akkor kerül majd sor, amikor a kormány programja elkészül. Éppen az egyházpolitikai kérdésekben a szocialista párt meglehetősen megosztott, még azok a szakemberek is, akik az Országgyűlés emberi jogi, vallási és kisebbségi bizottságában egyaránt a szocialista pártot képviselik. Gellért Kis Gábor, Hegyi Gyula és Donáth László három különböző pólusa a szocialista párton belül ugyanazon kérdéskör megítélésének, és mind a hárman elférnek a szocialista pártban. Hogy a kormányzati cselekvés alapja mi lesz, az majd a kormányprogramban dől el. Én nem látom problémának, hogy időnként egyik vagy másik nézet markánsan megfogalmazást nyer, de azt problémának tartanám, ha egy olyan irányzat, amelyikről nincs egységes álláspont, valamint nincs általános elfogadottsága a szocialista pártban, megpróbálná elnyomni vagy lenyomni a többit.

- Az viszont nem maradhat zsákbamacska, hogy megválasztása esetén a párt kormányprogramja az egymásnak ellentmondó irányzatok melyikét választja. Az MSZP választási győzelme esetén azt ígéri a polgároknak, hogy Magyarországon faji, vallási, nemzeti hovatartozása miatt semkinek nem kell félnie? Mennyire szilárd elve ez az önök politikájának, kampányának?

- Ez sokkal nehezebb kérdés, mint gondolná. Tudniillik ezt egy párt ígérheti, de csak a saját nevében. És tennie kell azért, hogy a gyűlölködés magva sehol ne szökkenhessen szárba. A politikának az a felelőssége, hogy soha ne tegyen semmit, ami az állampolgárokban szunnyadó indulatokat felszíthatja. És ebben az országban rengeteg indulat van. Indulat van azért, mert kettészakadóban van az ország, mert akik korábban úgy érezték, hogy biztos anyagi jólétre számíthatnak, ma félnek a szegénységtől. A politikának az a dolga, hogy ezeknek az indulatoknak a forrását próbálja meg eltömni, próbálja az indulatokat kiváltó eseményeket megszüntetni. Ezért én a kérdésére csak azt tudom válaszolni, hogy Magyarországon nem kerülhet hatalomra olyan politika, amely gyűlöletet szít, amely elképzelhetővé tenné, hogy valakinek ebben az országban félnie kelljen. De a félelem gyökerei mélyek. És ezeket a mély gyökereket kiirtani a társadalom lelkéből nem megy egyszerű politikai deklarációval. Ahhoz nagyon szívós politikai munka kell.