GÁL LÁSZLÓ
A Sárkány még állja a sarat

Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy miként fogja érinteni Ázsia és a világ legnagyobb népességű államát, a még mindig deklaráltan kommunista Kínát a távol-keleti országokon végigsöprő gazdasági hanyatlás. Eddig - úgy tűnik - komolyabb megrázkódtatás nélkül, a korábbi ‘kerékvágás’ szerint zajlik Kína gazdaságának működése, de vajon mi van a felszín alatt? Valóban távol tudják tartani maguktól a szomszédaikat is meggyengítő vírust?

A The Economist gazdasági hetilap elemzése szerint aligha. Persze az ország vezetői magabiztosan állítják, hogy nekik sikerülni fog. Ennek oka - szerintük - az ország eltérő gazdasági berendezkedése, ami a szocialista tervgazdálkodás és a tőkés piacgazdaság sajátos keveréke. Állításaik alátámasztására többek között említik, hogy a nemzeti valuta, a jüan nem konvertibilis, ami védelmet jelent a térségben végigsöprő leértékelési hullámtól. Az ázsiai válság még kedvezhet is Kína regionális hatalmi törekvéseinek - írja a gazdasági lap. Ezt jelzi, hogy a csődbe jutott dél-koreai cégóriások helyébe lépve - nem tanulva esetükből - hasonló monstrum vállatokat akarnak létrehozni állami bábáskodás mellett, amelyek tevékenysége - koreai elődeikhez hasonlóan - az egész világra kiterjedne.
Az elbizakodott nyilatkozatokkal szemben a tények mást mutatnak. Elemzők szerint a kínai gazdaság - annak ellenére, hogy más rendszerre hivatkozik - mégis hasonló állapotban van, mint többi ázsiai társa, főleg ami a bankszektort illeti. Rengeteg pénzt helyeztek ingatlanépítésekbe, aminek jelentős része nem fog egyhamar megtérülni. Sanghajban például tíz év alatt épült annyi irodaépület, amennyi Hong-Kongban az elmúlt negyven évben. Ezek jó része üresen állva vár bérlőkre.
Szakértők szerint a rossz hitelek nagysága miatt a kínai bankok helyzete kétszer olyan kritikus, mint dél-koreai társaiké, és a rendszer felrobbanása csak idő kérdése. Gondot jelent a munkanélküliség tényleges mértéke is, ami egyesek szerint tízszerese a hivatalosan bevallott 3 százalékos aránynak. Ennek csökkentését nehezíti a lakóhely-változtatás szabadságának korlátozása, vagyis aki nem talál munkát közvetlen lakóhelyén, nem tud átköltözni az ország más részeire munka reményében.
A több százezer állami kisvállalat nagy része eladósodott, ami szintén nyomást helyez a gazdaságra. Ennek kezelésére elkezdődött ugyan egy sajátos privatizáció, de ez nem jelent hosszú távú megoldást. A vállalatok dolgozóinak kötelező jelleggel kell részvényeket venniük, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az amúgy is alacsonyan fizetett dolgozóknak kell ‘önkéntes’ hitelt nyújtaniuk cégeik részére.
Mindezek ellenére azonban - legalábbis hivatalos szinten - szó sincs a ‘szocialista piacgazdaság’ sajátos modelljének megváltoztatásáról. A The Economist szerint ez a kommunista egypárturalmat is megrendítené, ami túl veszélyes - főleg a hatalom birtoklóinak. Ezek száma pedig jelentős, hiszen csak a Kommunista Pártnak több mint 50 millió tagja van, főleg állami hivatalokban és veszteséges vállalatok élén.