DR. BALSAYNÉ DR. TRIASCHLER GABRIELLA
Miként óvhatjuk meg gyermekeink fogait?

A fogszuvasodás hazánkban elterjedtségét tekintve népbetegségnek számít. Sokan azonban az érintett fog/fogak kezelését addig halogatják, amíg már komoly, fájdalommal járó tünetek jelennek meg, s ezek ellátása a páciens számára is több kellemetlenséggel jár. A tejfogazat szuvasodását még kevésbé veszik komolyan a szülők, gondolván: úgyis nő helyette másik. Ez a szemlélet azonban nem helyes. A tejfogak megbetegedése - és esetlegesen túl korai eltávolításuk - ugyanis komoly következményekkel járhat a maradó fogazat kifejlődésére és előtörésük idejére, helyére. Fontos tehát óvnunk gyermekeink tejfogait a rendelkezésre álló összes eszközzel, s megőrizni őket a fogváltás idejéig. Mit is jelent a fogszuvasodás? Nem azt, hogy a „fogszú” nevű kórokozó betegíti rneg a fogat, és nem is a „fognyűvő manócska” kalapácsa ejtette üregeket - miként a gyermekeinknek meséljük -, hanem mikrobiológiai és biokémiai folyamatok eredményét. Kóroktanában jelentős szerepet játszik a fogakhoz erősen tapadó lepedék (plakk). Ez a lepedék sok millió baktériumot tartalmaz, amelyek szénhidrátokból - főleg cukrokból - savakat képeznek. Ezek a savak támadják meg és oldják ki a fogzománc mésztartalmát. A sorozatos savhatás következtében a fogfelszínen üregképződés indul meg, a fog kilyukad. Emellett a plakk baktériumai a fogínyt is megbetegíthetik, gyulladást okozhatnak Mivel a fogazat megbetegedései több tényező együttes hatására jönnek létre, ezért megelőzésük is összetett feladat. A megelőzés (prevenció) három alappillére:
- a helyes táplálkozás,
- a gondos szájápolás
- és a fluoridok alkalmazása.

A helyes táplálkozás

A fogazat egészséges fejlődése szempontjából fontosak a fehérjék, a vitaminok (A, B, C, D vitamin) és az ásványi sók. Törekedjünk arra, hogy gyermekeink étrendjében sok gyümölcs, főzelék, tej- és tejtermék szerepeljen. Az egészséges fogfejlődést több okból is elősegíti a szoptatás. Fogászati szempontból az a kívánatos, hogy a csecsemő legalább egy hónapos koráig anyatejjel táplálkozzék. A gyermeket kezdettől fogva ne szoktassuk édes ízekhez, a tápszerek külön édesítést nem igényelnek. A tea és a tej édesítésére is legfeljebb 5 százalék cukrot ajánlott használni. A táplálék konzisztenciája olyan legyen, hogy rágásra, aktív izommunkára késztesse a gyermeket. Az izommunka fontos szerepet tölt be az álcsontok, rágóizmok fejlődésében is. Ezért az ételek pépesítése a tejfogak megjelenésétől függően, körülbelül egyéves kortól fokozatosan abbahagyható. Cukros tea, szörp, gyümölcslevek, esetleg szénsavas üdítők szinte egész napon át, cumisüvegből történő itatása - amely nagyon elterjedt - kárt okozhat az áttörő tejfogazatban. Ugyanezen okból nem szabad a gyermeket cukrozott folyadékkal megtöltött cumisüveggel a kezében altatni, erre rászoktatni. Egyéves kor után vizet adjunk a szomjúság oltására, ne cukrozott italokat. A táplálkozás kritikus kérdése az édesség fogyasztása. A teljes tiltás nem helyénvaló, és tekintettel gyermekeink édességek iránti vonzalmára, nem is kecsegtet sok eredménnyel. Az viszont nem mindegy, hogy milyen édességet és mennyit, illetve milyen gyakorisággal adunk. A tapadós karamellákat és a kemény cukorkákat kerüljük, inkább csokoládét adjunk, mivel ennek fogszuvasodást előidéző hatása (cariogén hatása) kisebb. Ennek oka a kakaó nagyobb zsírtartalmának fogfelszínt bevonó védő hatása. A mennyiséget természetesen a csökkenő tendencia felé változtassuk, ne az édesség legyen a jutalmazásra és a síró gyermek megnyugtatására elsődlegesen választott eszköz. A gyakorisággal kapcsolatban pedig törekedni kellene a főétkezésekkor történő édességfogyasztásra (amelyet fogmosás követ), és az étkezések közötti „nassolás” visszaszorítására. Remélhetőleg hazánkban is egyre elterjedtebbé válnak azok a külföldön már évtizedek óta kapható „fogkímélő”, cukorpótló anyagokat (xilit, szorbit) tartalmazó édességek, amelyek nagyobb választéka engedékenyebbé teheti szülői szívünket.

A szájápolás

Ne higgyünk azoknak az elméleteknek, melyek szerint az első életévekben még fölösleges a tejfogak tisztán tartása. A mai, széles körben elfogadott álláspont szerint a fogkefével történő fogmosás műveletének állandó gyakorlása attól az időponttól válik feltétlenül szükségessé, amikor már a tej őrlőfogak (tejmorálisok) is megjelennek a szájüregben. Ez a folyamat - bár egyénileg nagy különbségek vannak - 12-16 hónapos kor körül indul az első tejmorálisok előbukkanásával, míg a második tejőrlők 20-30 hónapos korban várhatók. Amíg csak az elülső metszőfogak vannak jelen, addig a szülő által elvégzett napi egyszeri lepedékeltávolítás is elegendő, amely fogkefe hiányában akár egy puha gézlappal is történhet. Véleményem szerint azonban jó, ha már ebben az életkorban saját fogkeféje van a kisgyereknek, amelyet rágcsálva játékosan megpróbálhatja utánozni a szüleit szájápolás közben. Ezek a vidám, közös élmények elősegítik, hogy a későbbiekben a fogmosás beépüljön a gyermek napirendjébe. Fontos, hogy gyermekünk a szájápoláskor kisfejű, speciálisan gyerekeknek készült fogkefét és gyerekfogkrémet használjon, ne a saját fogkrémünkből adjunk neki, mert a tejfogazatnak az nem megfelelő. Az óvodáskorú gyermekek fogmosáskor is már önállóságra törekednek. Hagyjuk is őket önállóan tevékenykedni, de a szülői segítség nem maradhat el. Az alapos szájápolás ugyanis nem egyszerű dolog, és hosszú időt igényel az elsajátítása: a rágófelszíneket a fogkefe előre-hátra, a fogak külső·felszínét lefelé, illetve felfelé irányuló mozgásával mindig az íny felől indulva mossuk. A szülői példamutatás a fogmosás területén minden más motivációs tényezőnél hatásosabb.

Fluoridok alkalmazása

Több klinikai vizsgálat támasztja alá azt a - ma már elfogadott - tézist, miszerint a fluoridionok jótékony hatásúak a fogszuvasodással szemben. Több támadásponton is hatnak, melyek közül a legszámottevőbb, hogy a fogzománcot felépítő hydroxilapatit kristályok hydroxilionjainak helyére épül be. Az így képződött fluorapatit sokkal ellenállóbb a savakkal szemben s a kristályszerkezete is stabilabb. A fogszuvasodás megelőzése fluoridokkal kétféle úton is lehetséges: az egyik az általános bevitel (endogén út). Ezen víz-, só-fluorozást, illetve fluortabletta-szedést értünk. Magyarország lakosságának több mint 90 százaléka fluorszegény ivóvizű területen él, és az ivóvíz mesterségesen történő dúsítása gazdasági okok miatt nem is várható. Ma már Magyarországon is lehet fluorozott étkezési sót kapni az élelmiszerboltokban, így aki fluorszegény ivóvizű területen él - erről fogorvosától, illetve a helyi tisztiorvosi szolgálattól lehet tájékoztatást kérni - főzzön bátran ezzel. A fluortabletták szedése nagyon ajánlott már egészen kis kortól, ám ennek adagolása is kizárólag az ivóvíz fluortartalmának ismeretében történhet. A másik forma a helyi kezeléssel (exogén út) történik. Idetartoznak a fogorvosi kezeléshez kötött ecsetelések fluoroldatokkal, illetve fluorlakkokkal, valamint az otthon használatos fogkrémek, szájöblögetők és fluoridos zselék. Ezek közül a szájöblögető szereket hatéves kor alattiaknak nem ajánljuk. A fogkrémek közül a tejfogakhoz kifejlesztett speciális gyerekfogkrémek használatosak. Ezek között vannak csökkentett fluortartalmúak is arra az életkorra, amikor a gyermek még nem tudja kiköpni a fogkrémet. A fluoridos zselék általában koncentráltabb formában, heti egyszeri alkalmazásra szánva talmaznak különböző fluorvegyületeket, és igen hatékonyak a fogszuvasodás megelőzésében. A fluorid valóban effektív, de csak alapos szájápolással és egészséges táplálkozással együtt hatásos a fogbetegségekkel szemben.