Cserépbe vésett adomány

Egy 13 szavas héber írástöredékre bukkantak Salamon király idejéből, mely a jeruzsálemi templom javára három sékel ezüst fizetéséről szól. Az i. e. IX-VII. század közötti időszakból származó irat a legkorábbi nem bibliai utalás, amely a zsidó szenthelyekkel kapcsolatban valaha is előkerült. Shlomo Moussaieff londoni magángyűjtő hívta fel a tudósok figyelmét a tulajdonában lévő cseréptöredékre, amely három sékel ezüst befizetéséről szól a Beit Jahve (Jahve házának vagy templomának) javára, melyet i. e. 586-ban romboltak le a babiloniaiak, akik a zsidó népet is fogságba vitték. A tudósok szerint a tintával írt feljegyzés egy templomi adományról szóló igazolás. (Már az ókorban is „nyugtával” dicsérték a napot.) „Rendkívül izgalmas felfedezés, a legritkábbak legritkábbika” - mondta Hershel Shanks, a Biblical Archaeology Review kiadója. „Egy kézen megszámolhatóak azok a régi kéziratok, amelyek a bibliai elbeszélések szövegkörnyezetébe adnak betekintést.” A Moussaieff-töredék eredete ismeretlen, senki nem tud, vagy legalábbis nem beszél róla, ami jellemző a magán antikpiacra, mondta Shanks, megjegyezve, hogy az értékesebb darabok gyakran azt követően kerülnek elő, hogy ásatásokról ellopták azokat, vagy illegálisan ásták elő. A cserépdarabon található 13 szavas régi héber szöveg olvasata a következő: „Asijahu király neked szóló rendelése szerint Zakariás kezén keresztül tarsisi ezüst Jahve házának (templomának). Három sékel.” A feljegyzés egy meg nem nevezett személyt utasít arra, hogy fizessen ezüstöt a Templomnak. Nem derül ki, hogy nyugtáról, számláról, fizetőeszközről vagy fizetési megbízásról szól-e. A cserépedényre való feljegyzés abban az időben általános módja volt a gyors dokumentációnak. A töredék minden bizonnyal az időszámításunk előtti IX. század végéről származik, amikor Joás volt Júda királya. Joás és Asijahu ugyanannak a névnek gyakori változatai. (Washington Post)