Az Európai Unió egyre inkább befolyási övezetének
tekinti a világ konfliktussal terhelt régióit, ám kevés
sikerrel. A Liberation című francia lap szerint nagyhatalmi
ambícióit korlátozza, hogy az Unió saját keretein belül sem
képes az ellentéteket megoldani.
HETEK-ÖSSZÁLLÍTÁS
Az elmúlt héten Algériában járt az Európai Parlament
küldöttsége, amely olyan bizottság felállítását
javasolta, amely kinyomozná az algériai terrorizmus
hátországát, a támogató szervezeteket és a támogatások
anyagi forrásait. Az EU feltételül kívánta szabni az
országban uralkodó állapotok átláthatóvá tételét.
Algériai részről az ajánlat fogadtatása nem volt
egyértelműen pozitív: Abdelkadir Hadzsar, az algériai
nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke üdvözölte a
gesztust, hogy Európa hajlandó tárgyalni a terrorizmusról,
ám kereken visszautasította a további beavatkozást, amelyet
egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítása jelentene.
Hadzsar az európai küldöttekkel folytatott első tárgyalást
udvariasan „nagyon termékenynek és előremutatónak”
nevezte, de tulajdonképpen nemet mondott az Európai Unió azon
próbálkozására, hogy nagyhatalomként lépjen fel az
algériai viszály megoldásának ügyében. Az elmúlt héten
Európa nemcsak Algériában talált visszautasításra: Jacques
Santernek, az Európai Bizottság elnökének közel-keleti útja
is lényegében sikertelennek mondható. A próbálkozások azt
mutatják, hogy az EU egyre inkább befolyási övezetének
igyekszik tekinteni a világ politikai konfliktusokkal terhes
térségeit, egyelőre azonban kevés sikerrel. A határozott
ambíciókat többek között a belső megosztottság fogja
vissza, amely újabban az USA által szorgalmazott iraki katonai
csapás lehetőségének megítélésében vált
nyilvánvalóvá. Az Unióban - a Liberation című francia
baloldali lap szavaival élve - a „klasszikus
megosztottság” érvényesül: egyik oldalon az amerikai
politikához hű Nagy-Britannia és Németország, a másikon
Franciaország, a dél-európai hatalmak, így Olaszország és
Spanyolország, illetve Belgium áll szemben a katonai csapás
alkalmazásának tervével. A nagyhatalmi ambícióktól fűtött
Európai Unió országai a Liberation cikkírója szerint
minimális mértékben sem képesek egyeztetni álláspontjukat.
Ez a kollektív tehetetlenség megakadályozza, hogy az EU komoly
befolyást gyakoroljon a világ fontos eseményeire, amelyhez
elengedhetetlen lenne az egység és a nagyobb konfliktuskezelő
képesség.