CSEREKLYEI MÁRTA
Szaddám Huszein demokráciája

Szaddám Husszein. Elégedett Fotó:MTI

1979 új korszak hajnalát jelentette Irak történelmében: Szaddám Huszein lett egyszemélyben az ország államfője, miniszterelnöke, a törvényhozói és végrehajtói hatalommal rendelkező Forradalmi Parancsnokság Tanácsának (RCC) elnöke, valamint az Arab Baath Szocialista Párt főtitkára. Huszein teljhatalmú kormányfőként beleszólással rendelkezik a legfelsőbb bíróság döntéseibe: ha politikai céljai úgy kívánják, bárkinek kegyelmet adhat, bizonyos csoportok törvénytelenségeit pedig törvényi szabályozással védheti. Egy 1992-es rendelet értelmében például nem ítélhetők el a Baath Párt és a biztonsági erők azon tagjai, akik katonaszökevényeket lőnek agyon. Családtagjaival Szaddám nem ilyen nagyvonalú, ha ellentmondanak neki. 1995-ben Jordániába menekült lányainak és két vejének amnesztiát ígért, de miután visszatértek Irakba, mindenféle bírósági tárgyalás nélkül lemészároltatta őket. A sajátosan értelmezett iraki „törvények irgalom nélkül sújtanak le mindenkire, aki sértegetni meri az elnököt vagy pártját. Az újságíróknak kötelező rendszeresen pozitív említést tenniük cikkeikben Huszeinről. A pártvezér bármiféle negatív színben történő feltüntetése a törvény értelmében főbenjáró bűn és halálbüntetést von maga után. A Művelődési és Információs Minisztérium „útmutatás céljából” rendszeres továbbképzéseket tart az újságírók részére. Irakban évente több ezer nemkívánatos személyt végeznek ki. A „nemkívánatosságot” többnyire politikai, etnikai vagy vallási alapon állapítják meg. A feketelistán egyaránt szerepelnek arabok, kurdok, türkmének és keresztények. Irak hírhedt börtöneiben külön kínzókamrák vannak, ahol rendszeresen követnek el tömegmészárlásokat Huszein kisebbik fia, Qusay felügyeletével. A letartóztatott embereket rendszeres fizikai és pszichikai kínzásnak vetik alá. Az elítélteket forró vasalóval bélyegzik meg, különböző testrészeiket árammal „kezelik”, brutálisan megverik őket, savat csepegtetnek a bőrükre, eltörik a végtagjaikat, éheztetik és szomjaztatják őket. Végül megölik és megcsonkítják áldozataikat, majd visszaadják őket családtagjaiknak. Tisztek kivégzése esetén a családtagokat 500 dinár megfizetésére kötelezik: ennyibe kerülnek ugyanis a kivégzéshez használt töltények. Kormányrendeletek szabályozzák a lakosság életének minden területét: korlátozzák a belföldi és külföldi utazásokat, az írók, újságírók és az Információs Minisztérium tagjai egyáltalán nem hagyhatják el az országot. Huszein és kormánya a vallásszabadságot nem ismeri. A vallási ügyeket kezelő minisztérium jelöli ki a klérust, és felügyeli a vallási tárgyú könyvek kiadását. Az állampolgároknak nem áll jogukban a fennálló kormány megváltoztatása. Jóllehet a kormány megpróbálja a demokrácia látszatát fenntartani, a politikai folyamatokat szigorúan a felügyelete alatt tartja. Az iraki törvények minden olyan párt létezését tiltják, amelyek nem támogatják Szaddám Huszeint. Egyes politikai pártokhoz való tartozás halálbüntetést von maga után. A nyugati törvények értelmében Szaddám Huszein közönséges tömeggyilkos. A Nemzetközi Kezdeményezés az Iraki Háborús Bűnösök Elítélésére nevű szervezet többek között az alábbi vádpontokat fogalmazta meg Huszein ellen: Irán és Kuvait megtámadása, vegyi fegyverek használata, kurdok lemészárlása (1987-88-ban 5000 kurd falvat romboltatott le, és mintegy 180 000 kurd lakost gyilkoltatott meg), politikai indíttatású gyilkosságok Irakban és külföldön, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendelkezéseinek folyamatos megsértése. Az Öböl-háború során kuvaiti lakosok százait tartóztatta le és végeztette ki. Gyakori jelenség, hogy a nemkívánatos személyek és családtagjaik egész egyszerűen eltűnnek és semmi nem deríthető ki további sorsukról.