2000/1

Pályánk emlékezete

A 175 éves Akadémia megidézése lapelődünk,
az Akadémiai Értesítő egykori közleményeiből.

A NÉPESEDÉS AKADÁLYAI MAGYARHONBAN.

Székfoglaló értekezés Dr. Sauer Ignácz L. tagtól
(Olvastatott febr. 15-án 1863.)

Az 1801. október 2-án Veszprémben született Sauer Ignácz orvosi diplomát szerzett, s viszonylag fiatalon, 1842-ben a pesti egyetem tanára lett. Szakmai érdeklődése elsősorban a szív- és bőrbetegségek diagosztizálása és kezelése irányába vitte, de foglalkoztatták népesedési, demográfiai kérdések is. Így akkor, amikor 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, székfoglaló előadásának témájául a magyarországi népesedés alakulásának elemzését választotta.

Előadása visszatekintett a honfoglalás-kori helyzetre, s bár vitathatók konkrét adatai, mégis tiszteletreméltó a kérdés sokoldalú megközelítése, a népesség alakulásában szerepet játszó tényezők sokaságának számbavétele. Kiemelendő még a magyar mutatóknak más országok indikátoraival való összehasonlítása, az összehasonlító módszertan egyik úttörőjének is tekinthetjük a magyar demográfiában.

1863. november 17-én halt meg.

Cseh-Szombathy László

Ha hazánk népesedési szaporodását Európa többi népeivel összehasonlítjuk, azon eredményre jutunk, hogy Magyarország népei számra nézve oly arányban nem gyarapodtak, mint ez Európa többi népeinél történt, s hogy Magyarhonban a természetszerű népszaporodás nem mutat kedvező eredményt.

Hogy népesedésünk akadályait kellőleg mérlegezhessük, szükséges mindenekelőtt kimutatni Magyarhon népeinek összes számát a honfoglalás korában.

Történelmi adatokból megközelítőleg állíthatjuk, hogy Magyarország akkori összes lakossága, ide értvén a kozárkunokat, székelyeket, bolgárokat, és besenyőket 1,300,000 főre ment; több történelmi iró azonban kerek számmal egy millióra becsüli. Ehhez ha az idegen ajku népek számát hozzászámítjuk, melyeket a honfoglaló magyarok e haza területén találtak, a történelmi adatok nyomán Magyarhon összes népeinek akkori létszámát körülbelül 3 millió főre lehet megállapítani.

Alig van nemzet e földön, mely közel évezred alatt véresebb csatákat és annyi irtó háborút állott volna ki mint a magyar; ezért népeink szaporodása nemzés útján kellő arányban nem gyarapodhatott, mindamellett, hogy a nemzetnek egy faját sem lehet meddőséggel vádolni, de a nép száma gyarapodott részint beköltözések, részint hadifoglyok által, és a bevándorlók összegét történelmi adatok alapján két millióra lehet becsülni.

A népesedés gyarapodása vagy fogyatkozása igen számos és különböző tényezőktől függ, és a népszám hullámzása felett biztos felvilágosítást csak az időszakonként eszközlött rendes és ismételt népszámlálás által lehet nyerni.

Magyarhonban első népszámlálásra akadunk 1785. évben, mely Horváthországgal és Slavoniával Erdély nélkül 7,008,574 főre ment, 1786-ban 7,044,462. 1787-ben 7,167,789; később, 1805. évben a népszámlálás 7,961,414 számot eredményezett.

A rendszeres és többnyire harmadévenként ismételt népszámlálás az osztrák örökös tartományokban 1831-dik évben lőn megkezdve. Magyarhonban 1851. évben kezdetvén meg az összeirás és 1857-ben ismételtetett. Ezen összeirás nyomán a népszám Magyarhonban, 12,703,591 főre rúg. Az osztrák örökös tartományokban mai napig folytatott népszámlálásból kiderül, miszerint a népességnek évenkénti szaporodása 1,33 százalékot tészen, míg Magyarhonra nézve ugyanazon számítást a multra alkalmazva azon különböző és feltünő eredményhez jutunk, mikép a honfoglalás idejétől számítva népeink száma közelítőleg csak öt ezrelékkel szaporodott.

Vajjon mi az oka nálunk a szabályos népszaporodás ekkora csökkenésének? mi az oka, hogy Magyarhon népei nem szaporodnak ép oly kedvező arányban mint a szomszéd népek.

Ezen okok fürkészését és földerítését igyekezendem részletesen taglalni.

A népszaporodás akadályait általában következőkben találjuk fel:

1. Bizonyos államintézkedésekben.

2. Hazánk földtani és időjárási viszonyaiban.

3. Humanitási intézetek hiányában.

4. Népünk némi fonák szokásaiban, káros foglalatosságaiban, szegénységében.

5. Káros behatásokat gátló orvos-rendőri intézkedések hiányában.

6. Honos betegségekben és kora halálozásban.

Az első pontra nézve akadályul felhozhatjuk az állandó katonaság és hivatalnokok nagy seregét, mely vagy soha, vagy gyakran igen későn lévén képes házasságra lépni, a népszaporodáshoz vagy csak gyéren, vagy csak gyenge, hosszú életre kevésbé alkalmas sarjadékokkal járulhat.

A második pontra nézve megemlíthetjük hazánkban a soknemü vízáradásokat, a lassu folyású folyókat és posványokat, melyek képesek posléget kifejteni és soknemü vészteljes honos és ragályos betegségek kútforrását képezni.

A harmadik pontra vonatkozólog sajnosan kell felemlítenünk a humanitási intézetek hiányát; így hiányoznak czélszerüen rendezett országos kórházak, lelencz- és szülőházak, hiányoznak agg- és árva-intézetek, hiányzik országos tébolyda; ámde a humanitási intézetek hatalmas emeltyüi a népszaporodásnak, és azok hiányában a halálozás gyakori.

A negyedik pontot illetőleg fölemlíthetjük a köznép által vitt rendetlen életmódot, a túlságos zsíros étkek használatát, szeszes italokkali visszaélést, czélszerütlen, vagy ki nem elégítő öltözködést; mindezen ártalmas hatányokból különnemü-betegségek fejlődhetnek, melyek kórházak hiányában a népszaporodásra kedvezőtlen befolyást gyakorolnak. Nem mellőzhetjük itt megemlíteni, mikép léteznek bizonyos foglalkozások és iparűzletek, melyek az egészségnek ártalmasak lévén, a népszaporodást szintén tetemesen csökkentik; ide tartoznak: a bányászat, melynek müvelői a napnak nagyobb részét a föld gyomrában tölteni kényteleníttetnek, s így a napfénytől és tiszta lég élvezetétől megfosztva elsatnyulnak; így némely gyárakban működő iparosok mérges fémek, ártalmas légek, rothadt állati anyagok vagy szeszes gőzök behatásának kitéve lévén, különnemü húzamos, többnyire tengéleti betegségbe esnek, és erőteljes nemzésre igen korán képtelenekké válnak.

Az ötödik pontra nézve sajnálattal kell megemlítnünk az orvos-rendőri hatóságok hiányait; ezek hivatva volnának az átalános egészséget megtámadó külső behatásokat elhárítani, ártalmas házasságok tilalma által soknemü örökölt betegségeket akadályozni, a bujakórt, gümőkórt, rokonságot egészségi szempontból házassági akadálynak nyilvánítani. Tisztük volna a rendes himlőoltás és ennek ismétlése felett őrködni; a járványos, honos és ragályos betegségek felett kellően intézkedni és czélszerü barmász-rendőri intézkedések által a ragályok kifejlődését és terjesztését meggátolni, és a nép anyagi jóllétére befolyni.

Végre a népszaporodás fő akadályait a honos betegségekben, és kora halálozásokban fedezzük fel. Hogy ezen akadályok rendkívüli befolyását a népszaporodásra kellőleg földeríthessük, szükség némi átalános észrevételeket és erre vonatkozó statistikai adatokat előrebocsátani.

A népesedés valamely államban attól van feltételezve, hogy az ujszülöttek száma az elhaltakét meghaladja, vagy attól, hogy bevándorlások által az elhaltak száma túlsúlyoztassék.

A népszaporodás e mindkét forrása a jóllét amaz állapotától függ, melyben az életfentartáshoz szükségelt anyagi kellékek a nép szükségleteit felülmulják; ha ellenben egy népnek életfentartási szükségletei nem kielégítők, akkor a népesedés pang vagy többnyire alább száll.

Az ujszülöttek száma annál inkább túlsúlyozza az elhaltakét, minél több házasságok köttetnek, minél kevesebb hal el az ujszülöttekből, minél nagyobb a lakosok középkora, s így minél nagyobb száma a halálozásoknak esik az agg életkorra; ily körülmények között a népszaporodás tetemesen gyarapodik.

Az életfentartási kellékekhez, melyeknek bőségével egyenes arányban emelkedik a népesség, tartozik a föld termékenysége, a földmivelés, ipar és kereskedelem virágzása, továbbá oly államintézkedések, melyeknél fogva a nép tökéletes személy- és vagyon-biztosságot élvez, s melyek csak alkotmányos önkormányzás kifolyásai lehetnek; ide tartozik, továbbá az ország egészséges égalja, melynek uralma alatt élénk a növényzet, ellenben az ember és állatjárványok ritkábbak; a lakosság józan és mérsékelt életmódja, végre az emberiség érdekében felállított és czélszerüen kezelt intézetek; ilyenek: alkalmas nyilvános kórházak, melyek betegeket minden polgári állás-, nemzetiség- és vallás-különbség nélkül befogadnak; lelenczintézetek, melyekben a házasságon kívűl szülöttek akadálytalanul elhelyeztetnek és czélszerüen ápoltatnak és neveltetnek; árva- és aggintézetek, hol árvák, és magas koru egyének menhelyet találnak és életfentartási eszközökkel elláttatnak. Végre nyilvános tébolydák felállitása a szerencsétlen tébolyodottak elhelyezése érdekében is szükségeltetnek. Ily államintézkedések mellett az ujszülöttek száma túlsúlyozza az elhaltakét és a népesség szaporodik bevándorlások által is; ellenkező esetben csökken a népesség és bevándorlások helyébe állnak a kivándorlások.

Értekezésem kezdetén említém: miszerint hazánkban a népszaporodás nem mutat kedvező eredményt; hogy ezt bebizonyíthassuk, szükség, honunk népmozgalmi adatait, azaz a népszületési, házassági, életkori és halálozási létszámát más virágzó népek ebbeli adataival összehasonlítani.

Erre nézve Tormay összeállítása szerint, a következő adatokat vagyok bátor elősorolni.

1-ször. A szülöttek számát illetőleg a viszony úgy áll, hogy 10,000 lakosra 467 ujszülött s így 21 élőre egy ujszülött esik.

Poroszhonban 25₄₇ élőre egy ujszülött,

Angolhonban 29₈₉.

Francziahonban 36 - - - számítandó.

Ezek szerint a születési viszony nálunk kedvezőbb mint a fennérintett népeknél, de ezen kedvező születési viszony tetemes csökkenést szenved a halvaszülöttek és gyermekkorban elhaltak nagy száma által; ebből kitetszik, miszerint hazánkban a népesedési létszám csökkenésének oka nem a szaporátlanság, hanem a rendkivüli kora halálozás.

2-szor. A házasságkötés gyakoriságát illetőleg Magyarhonban 81 lakosra esik egy házasságkötés. Poroszhonban 113₄₇. Angolhonban 114₈₆. Francziaországban 124₆₉. Belgium és Bajorhonban 144₇₂. S így honunkban a házassági kötések viszonyai is kedvező eredményt tanusítanak.

3-szor. A magas középéletkor legnagyobb befolyással bír a népszaporodásra; minél több haladja meg a középéletkort, annál inkább gyarapodik a népesség.

Ha e tekintetben összehasonlítjuk a különféle országokban kor szerint szerkesztett halandósági rovatokat, azt tapasztaljuk, hogy Magyarhonban az ujszülöttek 51₃₉ százaléka hal el 5 éves kora előtt, és csak 20 százalék éli túl az 50-dik korévet, holott az osztrák tartományokban 47% hal el, és 30 éli túl az 50-ik korévet.

Ezen adatokból kiderül, hogy honunkban az ujszülöttek korán történő halálozása igen túlnyomó és a lakosságnak csak egy ötöde éli túl az 50-dik korévet, s így Magyarhonban a közép életkor nem több mint 20₉₅ év, holott az osztrák tartományokban 30, Poroszhonban 28, Szászországban 29, Würtenbergben 30, Badenben 32, Angolhonban 35, Francziahonban 36, Schleswig-Holsteinben 39; tehát Magyarhonban a középéletkor legcsekélyebb.

A népszaporodás függ főleg azon aránytól, mely az élők és elhaltak közt létezik; e tekintetben összehasonlítva honunkat több országokkal és fővárosokkal, a viszony következőleg áll:

Magyarhonban 30 élő jut egy halottra

az osztrák tartományokban 32 élő jut egy halottra

Bajorhonban 3 élő jut egy halottra

Bécsben 5 élő jut egy halottra

Berlinben 34 élő jut egy halottra

Londonban 8 élő jut egy halottra

Az előre bocsátott statistikai adatokból kiviláglik, miszerint honunkban az újszülöttek és házasságkötések száma a népszaporodásra nézve igen kedvező ugyan, de ellenben a középéletkor és a halandóság igen kedvezőtlen eredményt mutat; minthogy pedig épen az utóbbi két viszony foly be leginkább a népesedésre, ennélfogva nemzetünk azon szomoru helyzetben van, hogy daczára a két első kedvező tényezőknek, a nép mégis csak gyéren szaporodik.

Az előadottak után azon kérdés marad megoldandó: mi- a fő oka a fennérintett kedvezőtlen középéletkornak? mi oka a nagy és kora halandóságnak? Ezek felderítésére következőket hozhatunk fel:

A közegészségi ügy tökéletlen rendezése; nincsenek czélszerüen rendezett általános nyilvános kórházaink, hová minden beteg állás- és vallás-különbség nélkül azonnal felvétetik; nincs lelencz-, nincs árva-, nincs aggintézetünk; nincs szabályos gyógykezelés a pórnép betegségeiben; ellenben számosak a honos és helyviszonyoktól függő betegségek, melyek a nagy halandóságot idézik elő.

Azon betegségek, melyek gyakran vagy közvetlen, vagy utóbajok által gyászosan végződnek, leginkább a lobok, hagymáz, gümőkór, vízkór, szervi szívbántalmak; azon kórállapotok, melyek néha meddőséget vagy kora szülést idéznek elő leginkább máj és lépdagok, mind a félbenhagyó lázak következményei, és az annyira kiterjedt bujakór[...]

Az előre bocsátott értekezletből kitünik, hogy

1-ször, a népesedés Magyarhonban nem azért csökken, mintha az ujszülöttek száma csekély volna és a házassági kötések ritkák, mert inkább ezen két népesedési tényezők igen is kedvezők; hanem

2-szor, a népesedés szaporodása csekély azért, mert az általános közép-életkor a nemzetnél nem vergődhetik magas fokra, és a gyermekkori halálozás rendkivül nagy.

Ha ezen felette szomorító és hazánkra nézve súlyos csapást eredményező tényt nemzetünktől elhárítani kivánjuk, szükséges, hogy

1-ször a közegészségi ügyek rendezése, melyet honunkban fájdalom mindeddig nem sikerült szilárd alapokra fektetni, komolyan szakértők által vétessék sikeres tanácskozás alá, az orvosrendőri hivataloskodás czélszerüen szabályoztassék, a kiterjedt ragályos betegségek és járványok kellően gyógyszereltessenek, és terjedésük gátoltassék.

2-szor, hogy kellő számmal czélszerüen felszerelt általános nyilvános kórházak, hová a betegek feltétlenül azonnal felveendők, állíttassanak fel.

3-szor, hogy a halvaszülöttek száma szállíttassék le, és a gyermekkori rendkivüli halálozásnak eleje vétessék, mire nézve lelenczintézetek felállítása az első teendők közé tartozik; végre a nyilvános országos tébolydák és aggintézetek felállítását már humanitási szempontból sem lehet továbbra halasztani.

Ha így sikerül honunkban a közegészségi ügyet a külföld, jelesül Poroszhon mintájára viszonyainkhoz idomítva honosítni, és a fent elősorolt intézetek felállítását kivívni: akkor, de csak akkor sikerülend a kora halálozást leszállítani, a közép-életkort pedig emelni, s így a nemzet fő kincsét a népesedést gyarapítni és honunk jóllétét biztosítni.