2000/1

Könyvszemle

Lengyel András: "KÖZKATONÁI A TOLLNAK"

A magyar művelődéstörténet sokféle terrénumára figyelmező szegedi kutató új kötetével "a szerette Város" sajtótörténetének alig másfél százados múltja egészét és részleteit eleveníti fel, egybefűzve a témáról a helyi és más folyóiratokban megjelent tanulmányait. Az egykori főszereplőkről jegyzett portréi - szerkesztők és laptulajdonosok, jelesebb újságírók -, a szegedi kisvilág eseményeit feltáró "vázlatai" olvashatók a közel 500 lapon. Olyan témáról kapunk itt újabb híradást, amelynek nagy ívűbb részleteiről sok helyütt, de az élő folyamat teljességéről szóló áttekintést aligha olvashattunk ez ideig.

Pedig kitűnő redakciók, történeti és tipográfiai műhelyek működtek és működnek e szellemi központban egykor és ma is. A városuk történetével is elkötelezett, sokrétűen felkészült, jeles eredményeket jegyző historikus Dugovics Andrást követőn, Reizner János, Kulinyi Zsigmond, Tonelli Sándor, Bálint Sándor, Ruszoly József, Péter László, Ilia Mihály, Apró Ferenc és mások neve sokszor felbukkan a könyv jegyzeteiben. A sort csupán félbehagyni lehet, mint tették a szegedi sajtótörténet bibliográfiájának könyvtárosai. Meglepő az is, hogy egy átfogóan elemző, egyben összefoglaló sajtótörténeti kísérletre először a Móra Ferenc Múzeum Irodalomtörténeti Gyűjteményének jelenkori őre, e kötet gazdája vállalkozott. Kiemelkedő értékű itt első tanulmánya, amely a helyi sajtó múltját egészében összefoglaló bevezetője lett, "az előzményektől 1944-ig" tekintve át a történetet. Záradékának jegyzetanyagából kiderül, hogy "az első 70 évet" (1849-1919) a várostörténet 1991-es kötetében Nacsády József és Baranyi Zsolt csupán 10 nyomtatott lapra terjedőn mutat(hat)ta be - oknyomozás és elemzés ide aligha fért.

Pedig gyönyörű gyűjtemény kerekedhetnék a Szegeden hosszabb - rövidebb ideig tartózkodó, kivált az itt meggyökeresedett hírneves írók (Mikszáth Kálmán, Sebők Zsigmond, Gárdonyi Géza, Thury Zoltán, Tömörkény István, Juhász Gyula, Móra Ferenc és mások) emlékezéseiből "újdondászságuk" idejére, bár a "Porvárosban" való jelenlétükről a róluk szólókban és ezek adattáraiban jobbára tájékozódhatunk. Sokkal kevésbé az itt huzamosabban fészkelő, vérbeli újságírók működéséről, akik Szegeden megteremtették az életképes és korszerű zsurnalisztika szellemi és nem ritkán anyagi-tárgyi esélyeit. Választott hivatásuk legkiválóbbjai lettek közben "országosan" is, írónak sem akármilyenek a maguk idején. A szépmívű Szeged című folyóiratban róluk az írásos hagyaték avatott gondozója 1989-től portrésort nyitott. Az Arcok a szegedi sajtó történetéből rovatban azokról olvasunk tehát, akikről az összefoglaló bevezetőben csupán néhány jellemző mondat található. Megismerésük folyamatában eddig csupán Szinnyei József életrajzi bibliográfiája jeleskedett, létük az itt olvasható portrékkal élesebb fényt kapott. Többségük neve gyakran feltűnik a kötet további lapjain, néhányuké historikusként a jegyzetekben is. Békefi Antal, Balassa Ármin, Frank József, Pásztor József, Sz. Szigethy Vilmos, Tölgyes Gyula, Ligeti Jenő, Puskás Jenő, Magyar László, Klamár Gyula tevékenységével szerkesztőként és kiadóként, pártfogóként és donátorként (stb.) sokak társaságában találkozhatunk a magyar irodalomtörténet fejezeteiben, pl. Mikszáth és Tömörkény, József Attila, Radnóti és mások körül. Az adathiányos lexikoncikkek után tevékenységük méltó bemutatása először jó részben itt olvasható.

A kötet további lapjain néhány aligha csupán "helyi" újság és folyóirat (Szegedi Napló, Szegedi Híradó, Szeged-Délmagyarország, Széphalom és mások), akár egy-egy nyomda (Ligeti Jenő és Társai, Prometheusz) történetének fordulatosabb eseményeivel találkozhatunk, a "sikerek és kudarcok" színes krónikájával a hírlapok, szerkesztőik és munkatársaik körül. Mindavval, aminek önállóbb bemutatására eddig sor nem került.

A Montanus-per históriája 1926-ból akár a móriczi Rokonok témakörébe illenék, nemkülönben hasonlóba egy-egy itteni lapalapítási kísérlet (pl. a szabadkőműves Új Élet 1909-ben, Juhász Gyula Magyar Jövendője 1922-ben) rőzseláng-létének története. Közben néhány kapcsolattörténeti tanulmány bukkan elő (pl. Újvári Péter és Tömörkény, Magyar László és Móricz Zsigmond együttműködéséről, Dési Lajos és Kner Imre összefogása a Magyar Bibliofil Szemle körül, 1924-25), a fiatal Moholy-Nagy László szegedi próbálkozásainak nyomon követése, a "szegedi" Gáspár Zoltán jelenléte a Szép Szó szerkesztésében és egyebek. A tanulmányok egésze tovább mélyíti azt, ami sohasem volt vitatható: a sokféle megpróbáltatásban megviselt város "a Víz" után a hazai művelődés felpezsdülésének egyik leglátványosabb fejlődő fókusza, utóbb végvára lett. És az is maradt egyetemével és intézményeivel, folyóirataival és újságjaival. Múltjának lelkes búváraival ugyanígy - a legnemesebb városszeretet példás bizonyítéka a gyűjtemény: egészében és részleteiben. És aligha egyetlen a sok között.

"...Szeged művelődéstörténetének darabjai gyakran önmagukban is túlmutatnak a helyi érték határain..." - írta egy korábbi Lengyel-válogatás (Törésvonalak - 1990) bevezetőjében Ilia Mihály. A szerző munkásságában ezt vagy öt további gyűjtemény követte eddig, ha jól számolok. És mindegyik kötet új bizonyítékkal szolgál a fentiekre, egyben arra is, hogy a szorgalmas elődök buzgó követőkre találtak a múzeumi évkönyvek, a Somogyi-könyvtári Műhely, a mai Szegedi Műhely és a Szeged, akár a Délmagyarország és mások, pl. a Magyar Könyvszemle állhatatosságukkal is példás szerzői között. A város történetének kutatói előtt szívesen nyitnak lehetőséget a tudományos folyóiratok.

Egyszer talán még "az előtörténet" (Cserzy Béla: A szegedi újságírás első korszaka 1789-1849) kéziratkötege, a félbehagyott sajtótörténeti bibliográfia (Lisztes László) felújult változata is kiadásra kerül. A megjelentekkel közösen hidat és feljárót épít egy valóban monografikus feldolgozás előtt, amelynek minden szellemi és tudományos feltétele készen áll. (Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged, 1999. Bába és Társa Kft. 494 o.)

Bodri Ferenc


<-- Vissza az 2000/1 szám tartalomjegyzékére