Könyvszemle
Fried István: IRODALOMTÖRTÉNÉSEK KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN
Az összehasonlító irodalomtörténet szegedi professzora az újabban folyóiratokban elszórt tanulmányait gyűjtötte össze ebben a kötetben. Kétségtelenül az összehasonlító irodalomtudományról is szól (a négy ciklusba illesztett tanulmányok első részében), ebben a módszer kritikáját is adja, de azzal biztat, hogy talán mégis inkább megújulás mutatkozik a műfajban, mint válság. A ciklus másik tanulmánya a magyarságtudomány kérdését járja körül az 1930-as évek óta, itt nemcsak arról esik szó, hogy ez sokféle diszciplína együttese, hanem arról is, hogy a történeti Magyarországra való tekintettel egyúttal szlavisztika, romanisztika, finn-ugor tudomány is kellene, hogy legyen. A téma iránt külföldi kutatók körében is van érdeklődés, de szűkebben filológiai szempontból még hiányzik itt az interdiszciplinaritás.
A második ciklus a magyar irodalmat helyezi szélesebb kontextusba.
Itt szó esik a magyar irodalom ismeretlen voltáról a külföld szemében, mert nem tekintik európainak. A magyar író számára viszont mégis Európa a minta, ezen belül talán az egykori Monarchia irodalmát érdemes közelebbről is megvizsgálni. A problémákat magyar-szlovák viszonylatban konkretizálja a szerző, utal a közös kulturális hagyományra, Sziklay László szlovák irodalomtörténetének a példáján a külső szemlélő újfajta meglátásait emeli ki. A komparatisztikának saját módszertanát még meg kell teremtenie. Ennek kapcsán Fried figyelemre méltó kísérleteket tesz a modern irodalomtudományi módszerek alkalmazására. Németh László Közép-Európájáról szólva a Németh László-i felfogás kritikáját is adja, ezt a Közép-Európát még meg kell teremteni. A bécsi hatás elutasítását Némethnél nem helyesli. Az előzményeket a kossuthi Duna-konföderációval kezdi. Fontosnak tart az európai és a magyar szempont közt valamiféle közbülső szempontot.
A harmadik ciklus első tanulmánya voltaképpen Kulcsár Szabó Ernő 1945-91 közti magyar irodalomtörténetéhez fűz reflexiókat, az irodalomtörténeti hagyomány (Horváth János) egyszerre példamutató és gátló hatását is felemlíti. A nyugati új módszereket még jobban alkalmazni kell a 20. századi magyar irodalomra. A másik tanulmány a pozsonyi Kalligram kiadó Tegnap és Ma sorozatát veti össze a magyarországi Arcok és vallomások, ill. Kortársaink sorozattal. Mindegyik sorozatban egy-egy kötet egy író tevékenységét tette (teszi) mérlegre. A hazai sorozatokkal azt szegezi szembe, hogy nem volt irodalmi szempontú értékrendszerük (politikai annál inkább). A Szegedy-Maszák Mihály által szerkesztett pozsonyi sorozat már sokkal inkább belső, irodalmi értékek felől közelít és válogat. Sokszínűbb is, megfogalmazásai olykor vagányabbak, de talán ez a korszerűbb megoldás. A tanulság az, hogy a kritikus és az irodalomtörténész tevékenysége nem választható el mereven egymástól.
Az utolsó ciklus "Irodalom és helyzettudat" címen két erdélyi vonatkozású tanulmánya a kisebbségi lét problémáit, a maradás vagy elmenés kérdését veti fel. Cs. Gyimesi Éva Honvágy a hazában c. kötetével kapcsolatban, illetve négy fiatal erdélyi költő, Fekete Vince, László Noémi, Sántha Attila és Orbán János költészetét vizsgálja. A helytállás helyett egészen más szempontok merülnek fel ezekben, nemzeti komorság helyett Rejtő Jenő a mintaképük, a derridai dekonstrukció az ideáljuk. A versírás számukra nem ünnepi alkalom, hanem inkább kétely és irónia kifejezése. Lehet, hogy egy új irodalmi kánont hoznak majd idővel létre. A harmadik tanulmány Kovács András Ferencnek a szilágyi iskola jubileumára írt, Kölcseyt idéző verse kapcsán megint hagyomány és maiság kettősségére kérdez rá, egy irodalmi fogás, a régebbi idézetek új kontextusba helyezése kapcsán.
Végül is nagyon sokféle kérdést vetnek fel ezek a tanulmányok-töprengések, e rövid ismertetés csak néhányra tudott rámutatni. Szorosan vett irodalmi-esztétikai, irodalomtörténeti és szélesebben történeti és jelenkori problémák kerülnek itt elő, valójában voltaképpen a mai magyarországi és az azon kívül művelt magyar irodalom egysége vagy különálló volta, ha úgy tetszik, a magyar kisebbségek fejlődési távlatai (vagy éppenséggel azok hiánya) a nyíltan fel nem tett kérdés. Ezért is tartjuk Fried István munkáit mindig nagyon elgondolkoztatónak, ha vitára is ingerelnek. A könyvben többször emlegetett Kelet-Közép-Európa szerintem valójában a Köztes-Európa eufemisztikus megfogalmazása de ebben nyilván halálunkig nem fogunk egyetérteni a szerzővel. (Olvasmányok, töprengések, értelmezések. Ister, Budapest 1999. 238 o.)
Niederhauser Emil