Könyvszemle
Horváth Gyula: EURÓPAI REGIONÁLIS POLITIKA
A reményeink szerint közeledő Európai Uniós csatlakozásunk széles körben felhívta a figyelmet az integrált Európa gazdasági-politikai működésének szabályozására. Az érdeklődés részben arra irányul, hogy a felvételre való alkalmasságnak mik a feltételei; meg, érthető módon arra is, hogy mit, mi módon fordíthatunk hasznunkra a fejlett Európához való felzárkózásunk segítésére. A regionális politika a legfontosabbak közül való. Az Unión belüli területi egyenlőtlenségek mérséklésére jut a közös költségvetés második legnagyobb tétele; ha hazánk már tagja lenne az Uniónak, jövőre (a jelenleg érvényes szabályok között) 22,5 milliárd dollár külső forráshoz juthatnánk az EU különböző területfejlesztési célú alapjaiból. Ez azonos az elmúlt időszak évi külföldi működő tőke befektetésével amellett ez a nemzeti vagyont gyarapítaná. A tét tehát nagy, ezért az európai regionális politikát áttekintő könyv nagyon időszerű. Ám nem az időszerűség a fő érdeme, hanem az, hogy nagyon jó. Nagy formátumú könyv. A szerző tíz évig dolgozott művén, jól illusztrálva, hogy a tudományos kutatónak nem időszerű témával kell foglalkoznia, hanem olyannal, amelyik 10-15 év múlva lesz időszerű; így adódik lehetőség mély elemzésekre.
A regionális politika fontossá vált, ám nem árt hangsúlyozni, hogy nem a politika szabja meg a területi fejlődési pályákat. E pályákat sok szereplő, gyakran eltérő érdekeket követő, rengeteg döntése formálja, mindenekelőtt az üzleti döntések, a transznacionális nagyvállalatoktól az egyéni vállalkozókig, a háztartások döntései, a kulturális-oktatási intézmények döntései, a civil szervezetek döntései stb. A kormányzat vállalja azt a szerepet, hogy a piaci verseny által kialakított területi-társadalmi egyenlőtlenségeket mérsékelni próbálja. Ennek eszköze a regionális politika; a regionális folyamatok korrekciója, a társadalom által túlzottnak ítélt területi egyenlőtlenségek állami (költségvetési, szabályozási) eszközökkel történő csökkentése. A regionális politika tehát nem terjed ki a társadalom térbeli fejlődésének egészére, csak azokra az elemekre és térformációkra, amelyeket az államigazgatás befolyásolhat. Ezért a könyv alap-célkitűzésének megfelelően, a területi fejlődés fő tényezőivel a szerző csak röviden foglalkozik, s nem említ olyan (a regionális politika keretébe nem foglalható) új térjelenségeket, mint városrendszerek, hálózatok, globális csomópontok formálódása.
A könyv egynegyedét három esettanulmány teszi ki: a brit, az ír és az olasz regionális fejlődési pályák és politikák elemzése. Jó választás: mind az elavult iparszerkezetű régiók problémáinak kezelése, mind a rurális hátterű modernizáció, mind a duális regionális fejlődés tapasztalatokat nyújt a hazai regionális politika számára. Összefoglalót kapunk az átmenet regionális hatásairól Kelet-Európában, beleértve a hazai szakirodalomban elfelejtett Oroszországot is.
Lényeges kérdést elemez a Hatalom-megosztás az állam és a régiók között című fejezet. A szakemberek szűk köre ismeri, ám a hazai regionális politika szereplőinek többsége előtt ismeretlen, hogy az európai regionális politika immár negyedszázada a hatalmi decentralizáció útját járja: növekszik az országon belüli közigazgatási egységek döntési kompetenciája, mind saját területükre vonatkozó fejlesztési programjaikra, mind régióközi (beleértve a nemzetközi kapcsolatokat) együttműködésre vonatkozóan. Az Európai Unió elmúlt évtizedeit a regionalizmus általános megerősödése, a területi közigazgatáson belül az állam alatti szintek (tartományok, régiók) a nemzetállami szuverenitást nem sértő önállósodása jellemzi, még olyan hagyományosan központosított államban is, mint Spanyolország vagy Franciaország. Ez a folyamat nem a központosított kormányok nagylelkűségének, hanem a régiók kitartó nyomásgyakorlásának és az EU regionális politikájának köszönhető. A hazai fejlődés kívánatos útja lehet a regionális decentralizáció, ezt EU-integrációs törekvéseink is bátorítják amelynek előfeltétele a saját fejlesztési politika kidolgozására és gyakorlására, a területi érdekérvényesítésre képes régiók létrejötte. Jól rendszerezett, sokoldalúan kifejtett a magyar regionális folyamatok és politika áttekintése, s beillesztése az európai térfolyamatokba.
A kéziratot példamutatóan gondozták: átfogó az irodalomjegyzék, van tárgy- és névmutató, táblázatok és ábrák jegyzéke.
Az európai regionális politika aspektusainak nemzetközi szakirodalma eléggé gazdag. Állítom, hogy Horváth könyve a legjobbak közé tartozik (Budapest-Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 1998. 501 o.)
Enyedi György