Könyvszemle
Kozma Ferenc: A FÉLPERIFÉRIA
Habent sua fata libelli. A jó könyveké (gyakran) a csendes fogadtatás. Mert meditációra késztetnek./?/ Kozma Ferenc legutóbbi könyve, A félperiféria jó könyv. Okos és szenvedélyes, megismerszik belőle szerzője is, "kulcstanulmány". Személyes hangvétele e sorok íróját is feljogosítja, hogy szubjektív hangot üssön meg. Nem tagadom, elfogult vagyok: Kozma Ferenc írásait mindig is érdeklődéssel és nagy figyelemmel olvasom. Tanulok belőlük, de nem tételeket, hanem gondolatokat, még inkább azt, hogy tanulságos válaszokat csak jó kérdésekre lehet adni. Tetszik, hogy Kozma még a legszokványosabb kérdéseket is eredetien teszi fel, s rájuk egyéni ízű és szakszerű, tudományosan mértékadó választ ad. De rögtön zavarba jövünk, ha munkáit be akarnánk "skatulyázni" egy tudománytani rendszer merev keretei közé; ezt a munkáját a legszélesebb értelemben vett inter- és multidiszciplináris, fejlődéstani munkának tekinthetjük. Szellemes fordulatai időnként ugyan meghökkentők, de az oknyomozás szigorú logikai szabályait sosem sértik meg, bár alkalmasint eltérnek az arisztokrata tudományosság (inkább tudományoskodás) normáitól. Kozma mégsem vet annyira szelet gondolataival, hogy vihart kavarjon, így aztán könyvei korántsem váltanak ki olyan figyelmet, mint amilyent érdemelne. A témaválasztással lenne a baj? A válaszokkal? Aligha.
Kozma Ferenc felelősen gondolkodó kutatóként az ezredforduló sorskérdéseire keres válaszokat, elutasítva minden közhelyet, sztereotípiát. Ne lenne aktuális az, ha ő is keresi a világgazdasági, civilizációs helyét egy olyan gazdaságnak, mint a magyar, amelyik az átmenet, a "...hová" történelmi dilemmáját oldja meg éppen. Persze rögtön azt is lehetne mondani, számos munka foglalkozott már ezzel a kérdéssel. Ez így igaz, kétségtelen. Csakhogy senki sem vállalkozott arra, hogy egy olyan minősítésre alapozva próbálja megfogalmazni saját álláspontját (tudniillik, hogy a magyar gazdaság a félperiférián található), amelyet nagy valószínűséggel széles körben fognak visszautasítani, már csak a mundér becsülete miatt is. Pedig aki elolvassa Kozma Ferenc könyvét, rádöbben arra, hogy a magyar gazdaság erősen hasonlít azokhoz az országokhoz, amelyeket a szerző joggal jellemez a félperiféria kategóriájával, hiszen ezek az országok nem csupán a centrum és a periféria között helyezkednek el, hanem szignifikánsan különböznek tőlük. Könyvéből az is kiderül, hogy sem a hasonlatosság, sem pedig az azonos világgazdasági pozíció nem jelent uniformitást, sőt a ma oly gyakran emlegetett és univerzalitást sejtető globalizáció is a különbözőségekre apellál.
A világgazdaság sokrétű strukturáltságának elismerése adja meg Kozma elemzésének kereteit. Értelmez egy olyan külgazdasági (tulajdonképpen fejlesztés-) stratégiai gondolatkört, amelyet a magyar gazdaság követhet, hangsúlyozva, hogy "csak" egy gazdaságfilozófiai változatot vázolt fel. A szerző maga szabadkozva állapítja meg, hogy nem mindent megoldó stratégiát dolgozott ki, mert "egyszemélyes" gazdaságpolitikai műhelyként legfeljebb "csak" "rámutathat azokra a környezeti és belső problémakörökre, amelyek óhatatlanul meg fogják határozni egy kialakítandó stratégia céljait, az ezek eléréséhez vezető utak alternatíváit, valamint a nemzetgazdaság mozgási korlátait" (olvashatjuk könyve előszavában).
Kozma Ferencnek azonban semmi oka sincs a szabadkozásra. Munkája természetesen nem a politika (a hatalom) nyelvén és logikájával megfogalmazott stratégia, hanem az igen strukturált világgazdasági, regionális és társadalmi rendszer működésének érvelő elemzése és a leszűrhető tanulságok megfogalmazása. Következtetései nem kizárólagos gazdaságpolitikai koncepciók, sőt, Kozma kifejezetten arra szólítja fel olvasóit, keressék a további változatokat. A könyv gondolati gazdagsága ehhez elégséges késztetést jelent.
Kozma Ferenc könyvének tematikája igen szerteágazó, elemzésének kibontása mégis igen összefogott. A magyar gazdaság (mint kisgazdaság) fejlődési lehetőségeit egy élő rendszer, a világgazdasági rendszer keretei között vizsgálja. A nemzetközi (külgazdasági) környezet bemutatását több szempont is indokolja. Sztereotípia, de meg kell említeni: egy kis gazdaságnak nincs értelmes oka arra, hogy kiszakítsa magát a külgazdasági környezetből, amelyből növekedést és egyensúlytalanságot gerjesztő tényezők egyaránt erednek. A strukturált világgazdaság tanulságos fejlődési alternatívákat kínál. E példák mechanikus másolása azonban több buktató, semmint biztos eredmény forrása. A világgazdaság strukturáltsága nem változatlanságot jelent. Elemei átmehetnek egymásba, fejlődhetnek, átalakulhatnak, ebből következően maga a világgazdaság is folyton változik, így a környezeti feltételek megváltozásával egy adott ország növekedési, fejlődési feltételei is rendre módosulnak. A magyar gazdaság sikeres világgazdasági alkalmazkodását, mégpedig aktív (nem a reakció késését menteni igyekvő) alkalmazkodását szolgáló külgazdasági stratégiának sajátosságát Kozma Ferenc kitörési stratégiában látja.
Az előbbi mondatok tartalmazzák Kozma Ferenc könyvének néhány fontos sarkkövét. Kezdjük rögtön a legtágabb környezeti tényezővel, a világgazdasággal. Ha valaki a legutóbbi időben valamit mondani kívánt a világgazdaságról, akkor nem mulasztotta el a globalizációt mintegy korjellemzőként is megemlíteni. A globalizáció kétségtelenül jellemzi korunkat, de ne higgyük, hogy ez a folyamat minden világgazdasági szereplőt egyformán érint. Kozma Ferenc elemzéséből is világosan kiderül, hogy a globalizáció az igen sok szempontból strukturált világ egyes szereplőire különféleképpen hat. Másképpen érinti a fejlett gazdaságokat, és természetesen más hatásoknak vannak kitéve a már nem fejletlen, de még nem fejlett gazdaságok, a már nem a kimondott periférián, de még vagy már nem a centrumban lévő, az ún. félperiférián elhelyezkedő országok.
A félperiférián elhelyezkedő nemzetgazdaságok természetes ambíciója, hogy kitörjenek a félperifériáról, annál is inkább, mert állandóan szembe kell szállniuk azokkal a periferizálódási tendenciákkal, amelyek akár a technikai haladásból, akár a gazdasági növekedés tényezőinek átrendeződéséből, avagy a pénztőke igen agresszív önállósodásából következnek. Ha ezek a gazdaságok nem tudják kivédeni a periferizálódást kiváltó hatásokat, akkor óhatatlanul hátrébb sodródhatnak a gazdaságok rangsorában.
Nem spekuláció tárgya, hogy ezeket a közbülső világgazdasági helyzetben lévő gazdaságokat hogyan minősítjük. Sokan megelégszenek azzal, hogy közepes fejlettségű országokról szólnak. A félperiféria azonban más tartalmat hordoz, mint a közepes fejlettség, bár kétségtelenül szoros kapcsolatot találhatunk közöttük. A közepes gazdasági fejlettség problematikája régóta foglalkoztatja Kozma Ferencet. Korábbi munkáiban bőséges adalékokat találhatunk e kérdéskörrel kapcsolatban is. Hogy jelenleg a félperiféria kategóriájához kapcsolja meditációját, az azzal is magyarázható, hogy felismerte, más stratégiai filozófia kötődik a közepes fejlettség meghaladásához, mint a félperiféria állapotához, annál is inkább, mert a közepes fejlettség határai igen rugalmasak; nem félperiférikus gazdaságok is ide tartozhatnak. Jelenleg a magyar gazdaság előtt nem csupán a felzárkózás feladatai állnak (annál kevésbé, mert az a gazdaság is, amely nálunk lényegesen fejlettebb, s csak történelmi távlatban tudja magára nézve értelmezni a periféria valamilyen jellegzetességét, fel kíván zárkózni az őt megelőző gazdasághoz), hanem a félperiféria állapot visszafordíthatatlan strukturális meghaladása. Adott esetben még egy formálisan sikeresnek minősülő felzárkózás sem elégséges a sikeres kitöréshez. Történelmi tapasztalatok is alátámasztják a kitörés és a felzárkózás megkülönböztetés indokoltságát. Jóllehet, találhatnánk egy jobb kifejezést is a félperiféria helyett, de észre kell vennünk az e kategória használatában rejlő gazdaságfilozófiai, gazdaságstratégiai különbségtétel lehetőségét és szükségességét.
Kozma Ferenc könyvének fontos szemléleti eleme a gazdasági és gazdaságon kívüli tényezők árnyalt összefüggéseinek jelzése. Aki nem rest elgondolkozni jövőnkről egy tág világban, s nem kész receptet vár egy könyvtől, hanem gondolati támpontot, Kozma Ferenc könyvét elolvasva elég muníciót kap csendes meditációjához. (Aula Kiadó, Budapest, 1998.)
Kollár Zoltán