Kutató
Ember és állatvilág sokrétű, évezredes kölcsönhatását az etnozoológia vizsgálja. Célja az emberi közösségek állatvilágról megszerzett hagyományos ökológiai tudásának és az állatvilághoz kötődő ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartható használatának dokumentálása. A természeti környezettel közvetlen kapcsolatban élő közösségek számtalan módon hasznosítják az ökoszisztéma szolgáltatásait, így az állatvilág erőforrásait (hús, bőr stb.) is. Hatékony és bölcs, fenntartható használatukhoz nagy ökológiai tudás szükséges a fajok életmódját, élőhelyeit, a populációk változásait illetően. E tudás a biológiai sokféleség megőrzéséért folytatott természetvédelmi törekvéseket is világszerte fontos adatokkal segíti. Megismerése nem csupán a szellemi kulturális örökség dokumentálását jelenti, hanem egyúttal lehetséges megoldásokat kínál számtalan környezeti problémára. Cikkünk Kárpát-medencei és mongol etnozoológiai kutatások eredményeit is felsorakoztatva nyújt betekintést ember és állatvilág összetett kapcsolatának kutatásába.
A mai fenntartható fejlődésről, a fenntarthatóságról szóló elképzelés nyomait vajon megtaláljuk-e korábbi kultúrákban, mint például a középkori székely falvakban, amelyekről Imreh István könyveiben részletes adatokat találunk? A közelmúltban elvégeztük a székely falutörvények részletes elemzését ökológiai szempontból. Noha az egykori sikeres stratégiákat a mai megváltozott befogadó rendszer és egyéb tényezők miatt nem lehet egy-az egyben a mai globális válság megoldására kész receptként alkalmazni, de a korábbi fenntartható táj-ember kapcsolatok tanulmányozása ma kulcsfontosságú lehet a fenntarthatósághoz vezető út megtalálásában. Ilyen példával szolgál a 16-19. századi székely falvak lakossága is, amely társadalom - saját szabályrendszere felállításával - a természeti erőforrások hosszú távon fenntartható használatára törekedett. Úgy találjuk, hogy a székely közösségek magas fokú alkalmazkodóképességüknek, valamint ökológiai tudásuknak köszönhetően a külső rendszer gyökeres megváltozásáig (piac megjelenése) kezelni tudták a helyi táj biztosította ökoszisztéma szolgáltatásokban beállt változásokat, valamint a külső hatások egyre növekvő nyomását.
Fordító
A tűz évezredek óta kulcsszerepet játszott az őslakos ausztrálok és amerikaiak területgazdálkodásában. A gyarmati érdekek azonban többféle módon is hozzájárultak ahhoz, hogy a hagyományos tűzhasználat megszakadt. A cikk azt foglalja össze, hogy az eltérő férfi és női szerepek és szerepfelfogások miként fonódnak össze - térben és időben - a tűzismeretek adaptív változásaival, és ezáltal hogyan marad fenn és éled újra az ausztrál őslakosok és a kaliforniai indiánok tűzismeretének egy része. Az írás őslakos idősek, hagyományőrzők és a tájat felelősséggel gondozó gazdálkodók szóbeli beszámolóin alapul, amelyek célirányos égetések, tűzismereti műhelymunkák, diákoknak szervezett tanulmányi kirándulások, informális beszélgetések és rögzített interjúk során hangzottak el.
Kérdező
Fikret Berkes (BSc, PhD, Fellow of the Royal Society of Canada) a Manitobai Egyetem elismert emeritus professzora. Berkes professzor vezető szerepet tölt be a társadalmi ökológiai rendszerek és azok ellenálló képességének (rezilienciájának) a nemzetközi kutatásában, továbbá a közjavak elméletének és a hagyományos ökológiai tudásnak a vizsgálatában. Gazdag tapasztalatokat szerzett az észak-kanadai őslakos törzsekkel végzett közös kutatásai során. Dolgozott együtt Brazília tengerparti vidékeinek nagy tudású helyi lakosaival csakúgy, mint Észak-Norvégia, Új-Zéland, India, Banglades, Törökország, Thaiföld, Kirgizisztán és Taiwan hagyományos tudásőrzőivel. Megszentelt ökológia (Sacred Ecology) című könyve, amely 2014-ben elnyerte az Amerikai Ökológiai Társaság (ESA) Fenntarthatósági Tudomány Díját, sokak számára a hagyományos tudás alapkötete; kutatók és gyakorlati szakemberek egyaránt széles körben használják. Berkes professzor több mint 200 tudományos publikáció, közöttük 10 könyv szerzője. Írásai kiemelkedően olvasottak: több mint 47 000 hivatkozását tartja számon a Google Scholar, Hirsch-féle h-indexe 87. Alapítója és korábbi elnöke a Közjavak Kutatásának Nemzetközi Egyesületének (International Association for the Study of Commons), valamint a szervezet által odaítélt Elinor Ostrom díj kitüntetettje szenior kutató kategóriában. Bekapcsolódott a Millenniumi Ökoszisztéma Felmérésbe (MEA), az ENSZ Fejlesztési Program Egyenlítői Kezdeményezésének (UNDP Equator Initiative) természetvédelemhez kapcsolódó feladataiba, valamint a Biodiverzitás és Ökoszisztéma Szolgáltatások Kormányközi Platform (IPBES) munkájába. Utóbbiban az UNESCO szakértőjeként vesz részt az Őslakos és Helyi Tudás Munkacsoport (Task Force on Indigenous and Local Knowledge) munkájában.
Olvasó
A szám olvasószerkesztője Pósvai Adrienn volt.
Szerkesztés lezárva: 2017. február 22.