Kérdező
Prof. Kindler József, a közgazdaságtudomány doktora, a Budapesti Corvinus Egyetem Környezettudományi Intézetében a Környezetgazdaságtani és Technológia Tanszék professzor emeritusa. Számos új kutatási terület hazai úttörője, többek között a rendszerelmélet, a döntéselmélet, a gazdaságpszichológia és a gazdaságetika magyarországi kutatásainak egyik elindítója. Az Altern-csoport tagjaként folyóiratunk, a Kovász alapító szerkesztője és védnöki testületének elnöke. Tudományos tevékenysége a tudományterületeken átívelő, az egészleges látásmódot és az újat, a még ismeretlent szüntelenül kereső kutató és a "latinos" műveltségű tanár munkáját példázza. Környezetvédelmi tevékenységéért az Eötvös Loránd díj (1991), nemzetközileg elismert iskolateremtő munkásságáért a Szent-Györgyi Albert díj (1993), valamint a Szilárd Leó díj (1999) birtokosa. Kindler József professzor 2009. februárban lesz nyolcvan éves.
Jövőképes globalizációról csak akkor beszélhetünk, ha a határokat nem ismerő gazdasági folyamatok nem terhelik túl a véges alkalmazkodóképességű bioszférát és nem állják útját a nagyobb igazságosság iránti igényeknek a világban. De mi a környezeti igazságosság nemzetközi összefüggésben? Az igazságosságnak általában háromféle értelmezése lehet: igazságosság mint méltányosság, igazságosság mint egyenlő elosztás, valamint igazságosság mint emberi méltóság. Az első eset az összes résztvevő számára fair szervezeti kereteket jelent, amelyek az előnyöket és a hátrányokat elosztják; ez a procedurális igazságosságfelfogás. A második eset a javak és jogok arányos elosztása egyének vagy csoportok között; ez a relációs igazságosságfelfogás. A harmadik eset pedig az emberhez méltó élethez szükséges javak és jogok minimuma, ez az abszolút (vagy szubsztantív) igazságosságfelfogás. Cikkünk e harmadik értelemben, emberi jogi kérdésként fejti ki a nemzetek közötti környezeti igazságosságot. Elsőként felvázol hat jellegzetes helyzetet, amelyekben az erőforrás-használat módszerei ellentétesek a létfenntartás jogaival: a nyersanyagok bányászata, az ökológiai rendszerek átalakítása, az élőlények átprogramozása, az éghajlatváltozás okozta instabilitás, a városi élettér szennyezése és az erőforrásárak hatásai mind ezt példázzák. Ezt követően az emberi jogokról szóló vitát tárgyaljuk, különös tekintettel a létfenntartási jogokra, amelyek részei a gazdasági, szociális és kulturális emberi jogoknak. Végül néhány kiindulópontot adunk egy emberi jogokra épülő környezetpolitika kialakításához, melynek célja, hogy a polgári jogokat mindenki számára garantálja egy véges bioszférában. Nem az államok közötti hatalmi vetélkedésnek vagy a gazdasági versengésnek kell a kialakuló világtársadalom meghatározó vonásának lennie, hanem az emberi jogok kiteljesedésének és a bioszféra iránti gondoskodásnak.
szegénység, igazságosság, létfenntartás, emberi jogok
Wolfgang Sachs: Szociológus, a németországi Wuppertal Institut munkatársa, a fejlődéskritika egyik legkiválóbb képviselője nemzetközi szinten.
Olvasó
közszolgáltatás, privatizáció, ökopolitika
Dr. Kiss Károly docens, a Budapesti Corvinus Egyetem Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének munkatársa.
