Kisebbségkutatás - 2010. 3. szám

Az állampolgárság mint tőke: a bevándorló munkaerő megkülönböztetése

Bauder, Harald: Citizenship as Capital: The Distinction of Migrant Labor. = Alternatives, 33. no. 2008. 315-333. p.

 

Az iparosodott gazdaságok függenek az elérhető és folyamatos utánpótlást jelentő bevándorló munkaerőtől. Bauder cikkében Pierre Bourdieu tőkeelméletére alapozva fejti ki véleményét, miszerint az állampolgárság megkülönböztető mechanizmusként szolgál, mely a bevándorlókat kiszolgáltatottá és kizsákmányolhatóvá, tehát az északi félgömb fejlett gazdaságai számára értékes munkaerővé teszi. Az állampolgárság mint kulturálisan kialakított kategória formális (jogi és intézményi) és hétköznapi (gyakorlati és kulturális) értelemben is megnyilvánulhat. Bauder elmélete szerint az állampolgárság mindkét értelemben tőkeként és megkülönböztető mechanizmusként szolgál.

Az állampolgárság, ezen értelmezésében, stratégiai fogalom, mely nem csak az identitás és a hovatartozás kérdésének megválaszolásában, az elismerés kiharcolásában fontos tényező, hanem a szűkös forrásokhoz való hozzáférés szabályozásának és a megkülönböztetés intézményesítésének eszköze. Tőkeként az állampolgárság egy tudatosan alkalmazható stratégiai érték-felhalmozási módszer alapja, és beváltható más tőkeformákra. Bauder szerint tehát az állampolgárság nem a kapitalizmushoz kapcsolódó kulturális logika terméke. A megkülönböztetés tágabb logikáját követi.

A tanulmány három fő részre oszlik. A szerző először a tőke és a megkülönböztetés fogalmát elemzi, elsősorban a bevándorló munkaerő függvényében. A cikk második részében Bauder megalkotja az állampolgárság mint tőke és munkaerő-szabályozási mechanizmus fogalmát, és Kanada, valamint Németország példáján keresztül bemutatja az állampolgárság-tőke nemzetközi és kontinenseken átívelő érvényét. Az utolsó, harmadik rész a tanulmányban bemutatott elmélet jövőre vonatkozó következtetéseit vonja le.

A szerző szerint az állampolgárság tőkeként és megkülönböztető mechanizmusként történő értelmezésével magyarázható, hogy sok európai ország vonakodik állampolgári státuszt adni bevándorlóinak, és a hosszú bevándorlási történelemmel rendelkező országok, mint például Kanada, állandó munkaerő-bázist tartanak fenn átmeneti munkavállalókból. Politikai és kulturális kívülállókként, nem-állampolgárokként, a bevándorlók nem indulhatnak egyenlő esélyekkel a jóléti állam forrásaiért folytatott versenyben. Azáltal, hogy az országok nem adnak állampolgári státuszt a bevándorlóknak, kiszolgáltatott helyzetben tartják az idegen országból érkezetteket, és arra kényszerítik őket, hogy aránytalanul nagy mértékben járuljanak hozzá az adott iparosodott ország gazdaságához. Az állampolgárság tehát valójában pénztőke felhalmozására szolgáló eszköz.

Világviszonylatban az állampolgárság-tőke Észak gazdasági fölényét hivatott erősíteni. A déli féltekéről érkező bevándorlók kívülálló nem-állampolgárokként, kizsákmányolható bevándorló munkaerőként fontosak az északi társadalmak és gazdaságok számára. Mivel a faji alapú megkülönböztetés napjainkban már nem vállalható fel nyilvánosan, Bauder szerint az állampolgárság steril kategóriájára épülő területi megkülönböztetés eszközéhez nyúltak a fejlett országok. A szerző elveti a gondolatot, hogy a bevándorlók kiszolgáltatottsága és gyakran megdöbbentő munkakörülményei az önszabályozó munkaerő-piac és a globalizáció elkerülhetetlen eredményei. Szerinte a kiszolgáltatottság és a munkaerő-piaci körülmények stratégiai megfontolásból, a formális és hétköznapi értelemben vett állampolgárság megtagadásával, mesterségesen keltett tényezők.

Befolyásos társadalmi, gazdasági és politikai szereplők folyamatosan átformálják a különböző tőkeformák tartalmát és értékét, mielőtt az adott tőke hiányától szenvedő csoportok megszerezhetnék őket. Bauder sötét képet fest a bevándorlók jövőjére nézve: szerinte a fenti elv érvényesülhet az állampolgárság formális és hétköznapi értelmezése kapcsán is. Az állampolgárság fogalmát nem csak a jogi testületek, de az „átlagemberek” is folyamatosan alakítják, átértelmezik, a megkülönböztetés és a kirekesztés állandó alakváltásban lévő rendszerét alakítva ki ezáltal. A bevándorlók gazdasági és politikai helyzetének javítása érdekében rendkívül fontos ezen háttérben húzódó motivációk felismerése.

Dézsi Tímea