A keresztény egyház megannyi kisebb földi császárságra való feloszlása, elvasárnapiasulása ellenére mégiscsak egységes, kimeríthetetlenül jelentésgazdag üzenetet hordoz. Ez az üzenet ugyanakkor sokat is veszített a maga egykori, sőt mindenkori radikalitásából éppen a róla való beszéd intézményesülése, közhelyes ismertsége folytán. Jóllehet manapság egyre több ember eleve kereszténynek születik, mégsem lesz soha valójában azzá, amennyiben a hite nem minden esetben tudatosan átélt, megértésre törekvő megtérés eredménye.

Felkért tanácsadóinkkal, Gáspár Csaba László és Losonczi Péter vallásfilozófusokkal való együttműködésünk elsősorban arra a kérdésre összpontosított, hogy milyen üzenete van jelenleg a hitnek az értelmiségi számára. Évzáró lapszámunk szerzői, legalábbis közvetve, válaszolnak. Helyet kapnak benne a személyes, esszé vagy tanulmány formáját öltő meditációk mellett a vallásközi, hit és gondolat közötti párbeszéd iránt elkötelezett szövegek, de még a bírálat hangja sem hiányzik. Részleges talán mindez a szigorú értelemben vett tematikus teljességhez, bármiféle reprezentativitáshoz képest, mint ahogy az a fajta spekulatív lendület sem lezárható, melyet a kérdés hordoz. Reményeink szerint korántsem töredezett összképet nyújt ellenben vallásbölcseleti összeállításunk, figyelembe véve, hogy a közölt írások szinte egyöntetűen, műfajuktól és konkrét problémafelvetésüktől függetlenül a hitbeli, dogmatizmustól mentes hitelesség igényével szembesítenek.

Karácsonyi énekeink poétikájáról, értékrendszeréről, késő középkori gondolkodókról, magyar nyelvű egyháztörténet-írásunk hiányosságairól, rendszeres filozófiai eredményeiről, Habermas és Ratzinger vitájáról, korunk ökumenikus törekvéseiről szólnak többek között a tanulmányok.

R. L.