Augusztus 2006 Reform és egészségügy |
Bevezető Egészségbiztosítás és reform Romániában Bárányi Ferenc „A rendszert mindenképpen fel kell építeni” Hajdu Gábor–Székedi Ferenc Utazás a reform körül Jeszenszky Ferenc Test és lélek Carmen Firan Életem egy fájdalommentes napja Marta Petreu A pillanat művészete Stanik Bence Egy marosvásárhelyi évfolyamról Kiss András Lengyel költők Johann Nepomuk Nestroy, avagy a szorongás visszája François Sauvagnat Esszé és szóbeliség Szilágyi Júlia 1956–2006 Nemzeti és emberi örökségünk Nagy Károlyt 1956-ról kérdezte Cseke Péter Toll Gy mint gyász, Gy mint „III. György” László Ferenc Búcsú Magyari András professzortól Nagy Róbert Világablak Egészségügyi reform az Egyesült Államokban Kovalszki Péter História A kolozsvári magyar egyházi iskolák államosításának körülményei (II.) Lakatos Artúr Mű és világa Orvos és páciens (I.) F. Dornbach Mária Közelkép Nyíltabban, határozottabban... igazabbat! Müller Ádám Válasz Sükösd Miklós opponensi véleményére Papp Z. Attila A Közegészségügyi Minisztérium konzultatív szakbizottságai Jung János Téka A pont a történet végén Vallasek Júlia A „végtelen én” rendkeresése Nagy-Babos Janka Vanda… Van! Az örök őrök Bréda Ferenc Olvasószolgálat A Korunk könyvajánlata Talló Egyénről, államról, közösségről Ferencz Enikő Búcsú Iordan Chimettől Kántor Erzsébet Abstracts Számunk szerzői | Bevezető A modern társadalom úgy kezeli az egészséget, mint ami része az élethez való jognak. Ezzel azonban védelmét, a betegségek megelőzését és gyógyítását összekapcsolja a társadalmi felelősséggel. Az elmúlt rendszer egészségügyi politikájáról sok rosszat lehet mondani, tény azonban, hogy az – legalábbis elvben – az egészség általános és ingyenes védelmét tűzte ki célul. A piacgazdaság körülményei között a rendszert újra kellett gondolni. Az új jogi normák kidolgozása, az elkerülhetetlen strukturális változások végrehajtása Romániában korán elkezdődött, de mind a mai napig tart. Sikeres előrehaladását egyformán akadályozták a rossz beidegződések, a politikai és szakmai érdekellentétek, és – nem utolsósorban – a művelet megkerülhetetlen összefüggése a költségvetési keretekkel. Az elmúlt másfél évtizedben a román egészségügynek két magyar minisztere volt. Ők saját tapasztalataik alapján elemzik ezt az ellentmondásos, szükségképpen folytatásra váró folyamatot. A hazai viszonyokról kialakuló képet amerikai munkatársunk beszámolója egészíti ki, amely jól érzékelteti, mennyire világméretű, nehezen kezelhető gondja az emberiségnek az egészségügy.
H. A.
|