Augusztus 2006
Reform és egészségügy


  Bevezető
  

  Egészségbiztosítás és reform Romániában
  Bárányi Ferenc

  „A rendszert mindenképpen fel kell építeni”
  Hajdu Gábor–Székedi Ferenc

  Utazás a reform körül
  Jeszenszky Ferenc

  Test és lélek
  Carmen Firan

  Életem egy fájdalommentes napja
  Marta Petreu

  A pillanat művészete
  Stanik Bence

  Egy marosvásárhelyi évfolyamról
  Kiss András

  Lengyel költők
  

  Johann Nepomuk Nestroy, avagy a szorongás visszája
  François Sauvagnat

  Esszé és szóbeliség
  Szilágyi Júlia


1956–2006
  Nemzeti és emberi örökségünk
  Nagy Károlyt 1956-ról kérdezte Cseke Péter


Toll
  Gy mint gyász, Gy mint „III. György”
  László Ferenc

  Búcsú Magyari András professzortól
  Nagy Róbert


Világablak
  Egészségügyi reform az Egyesült Államokban
  Kovalszki Péter


História
  A kolozsvári magyar egyházi iskolák államosításának körülményei (II.)
  Lakatos Artúr


Mű és világa
  Orvos és páciens (I.)
  F. Dornbach Mária


Közelkép
  Nyíltabban, határozottabban... igazabbat!
  Müller Ádám

  Válasz Sükösd Miklós opponensi véleményére
  Papp Z. Attila

  A Közegészségügyi Minisztérium konzultatív szakbizottságai
  Jung János


Téka
  A pont a történet végén
  Vallasek Júlia

  A „végtelen én” rendkeresése
  Nagy-Babos Janka

  Vanda… Van! Az örök őrök
  Bréda Ferenc

  Olvasószolgálat
  

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Egyénről, államról, közösségről
  Ferencz Enikő

  Búcsú Iordan Chimettől
  Kántor Erzsébet



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Bevezető

           A modern társadalom úgy kezeli az egészséget, mint ami része az élethez való jognak.

          Ezzel azonban védelmét, a betegségek megelőzését és gyógyítását összekapcsolja a társadalmi felelősséggel. Az elmúlt rendszer egészségügyi politikájáról sok rosszat lehet mondani, tény azonban, hogy az – legalábbis elvben – az egészség általános és ingyenes védelmét tűzte ki célul.

          A piacgazdaság körülményei között a rendszert újra kellett gondolni. Az új jogi normák kidolgozása, az elkerülhetetlen strukturális változások végrehajtása Romániában korán elkezdődött, de mind a mai napig tart. Sikeres előrehaladását egyformán akadályozták a rossz beidegződések, a politikai és szakmai érdekellentétek, és – nem utolsósorban – a művelet megkerülhetetlen összefüggése a költségvetési keretekkel.

          Az elmúlt másfél évtizedben a román egészségügynek két magyar minisztere volt. Ők saját tapasztalataik alapján elemzik ezt az ellentmondásos, szükségképpen folytatásra váró folyamatot. A hazai viszonyokról kialakuló képet amerikai munkatársunk beszámolója egészíti ki, amely jól érzékelteti, mennyire világméretű, nehezen kezelhető gondja az emberiségnek az egészségügy.

 

                                                                                                                                       H. A.