Dr. NEY András

Még annak idején az "Új Kelet"1 1996. évi április 12-iki számában örömmel olvastam, hogy nagy jelentőségű sakkcsatában "POLGÁR JUDIT LEGYŐZTE A KOMPUTERT". Idézem tovább: "Három napon keresztül vívott napi két mérkőzést a Digital-Alpha-Station-600 típusú géppel, melynek Junior nevű programját az izraeli Amir Ben és Sáj Businszki készítette... Judit 4:2 arányban bizonyult jobbnak a csodakomputernél." Emlékeztet a cikk arra, hogy "nem is olyan régen a moszkvai sakk-fenomén, Kaszparov, szinte feldarabolta a Deep-Blue komputerprogramot, amely másodpercenként kétszázmillió lépés elemzésére képes." Ez nagy hatással volt az olvasókra. (Igaz, később egy feljavított komuterprogrammal szemben Kaszparov alulmaradt. No de majd átrendezi saját stratégiáját egy új offenzívára, mert ez az ember állandó harca a rajta kívüli erőkkel.) Igen megörvendtem e cikknek, mert egy kézzelfogható példa - nem szakemberek számára - arra vonatkozólag, hogy az emberi agy mégis ura az általa készített gépnek!

A higgadtan gondolkodó szakemberek már régebben elemezték a "mesterséges intelligencia" határait és tisztában vannak az emberi agy és az ember által szerkesztett "mesterséges agy" közötti különbséggel. A tudósok, érvek egybevetése nyomán GYŐZŐDTEK MEG az igazságról, az emberi agy minőségi felsőbbrendűségéről. De a technikai romantika mégis tovább szárnyalt. (Ez általában nem rossz dolog, ha utóbb reális határt tudnak szabni a fantáziának.)

Az "UNIVERSITAS" című német tudományos folyóirat 1988 augusztusi számának bevezető cikke megállapítja: "A mesterséges intelligencia körüli több évtizedes eufória sokkal csendesebbé vált." Ugyanabban a számban Hartmut von Voigt komputer szakértő, aki fizikus, pszichológus és filozófus is bizonyítja a tételt: "Mesterséges intelligencia nem érheti utol az emberi intelligenciát". De a legtöbb embernek látványos jelenségekre vagy világhírű tekintélyek kijelentésére van szüksége ahhoz, hogy HIGGYEN egy dologban. Ezért a fenti két sakkmester győzelmét megtoldom egy sokkal régebbi nagy mozzanattal, amit maga Teller Ede professzor, a nagy atomfizikus mesél el 1950-ben átélt eseményként:
"Los Alamosban maradtam. ... Engem a hidrogénbomba legalkalmasabbnak tekintett tervének elemzése érdekelt leginkább, minthogy ez az én elgondolásomon alapult. ... Az egyik csoport összegyűjtötte az utasításokat és az információkat a világ akkor leggyorsabb elektronikus számítógépe számára. A másik csoportban Stanislaw Ulam, egy zseniális matematikus és szorgalmas barátja Cornelius Everett vállalkoztak arra, hogy ugyanezt a számítási feladatot a hagyományos módon maguk végzik el. A matematikai zsenialitás és a szorgalom nyerték meg a versenyt. Ulam eredményei rendelkezésünkre álltak, mielőtt a hosszadalmas utasítások az elektronikus agy részére elkészültek volna. ... Ulam megállapításai ellentmondtak korábbi számítógéppel végzett számításaink eredményeinek. Ulam adatai arra mutattak, hogy rossz nyomon haladunk. ... Elhatároztam, hogy addig nem adom fel reményeimet, amíg nem látom az elektronikus számítógép részletesebb és pontos eredményeit. De amikor néhány héttel később az eredmények rendelkezésre álltak, azok Ulam megállapításait igazolták." (Teller Ede - Zeley László: A biztonság bizonytalansága. Relaxa Kft. Budapest, 1991.)

Azok számára, akiknek könnyebben esik konkrét analógiákon keresztül megérteni egy tudományos-filozófiai problémát, megemlítem az alábbiakat:
Távcső nélkül GALILEI sohasem vehette volna észre a Jupiter bolygó holdjait. Megszerkesztette saját távcsövét - a teleszkópot - ami óriási technikai találmány volt abban az időben! (A XVII-ik század elején.) De a távcső maga nem látott, - Galilei volt az aki látott a távcsövön keresztül! A távcső nem interpretált (nem értelmezett) bár rajta keresztül optikai folyamatok vonultak át. Csak Galilei interpretálta a jelenséget! Így kell felfognunk az ember és az általa készített, őt kisegítő szerkezetek viszonyát!

Haifa, 1997. november

1 Az "Új Kelet" izráeli, magyar nyelvű független napilap. A harmincas években még Kolozsvárott jelent meg.