KOLTAY Tibor

Az egyetemek és kutatóintézetek, az egyre nagyobb számban bekapcsolódó iskolák mellett a hálózaton fokozott mértékben jelenik meg a kereskedelmi szféra. Az Internet-kávéházak, olvasótermek és hasonló intézmények számának szaporodása, a csak anyagiaktól függő előfizetési lehetőség mindenképpen magával hozza a felhasználói kör bővülését. A Internet, a World Wide Web fokozódó ismertsége is részben a kereskedelmivé válással járó fokozódó reklámtevékenység eredménye.

Nem gondolhatjuk tehát, hogy a hálózat csupán kevesek ügye. Olyan hatókörű és hatékonyságú kommunikációs csatornát jelent, amilyennel korábban soha nem rendelkeztek ilyen széles tömegek, s ráadásul sokak számára a kapcsolódás gyakorlatilag ingyenes. Ennek megfelelően az írásra és olvasásra gyakorolt hatásait nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

A számítógép-hálózatokon való kommunikációnak több olyan sajátossága van, amely megkülönbözteti az élőbeszédtől, a telefonálástól, az írásban való kommunikációtól, vagy az elektronikus sajtótól. Lényeges vonása ugyanakkor, hogy a vizuális alapokra épülő kultúrákkal szemben ismét a szöveget állítja a középpontba.

Az alábbiakban az elektronikus levelezés, az erre épülő vitafórumok és a hipertext hálózatos megvalósulását jelentő World Wide Web kapcsán szólunk néhány olyan jelenségről, amely a hálózaton meghatározza az írás és az olvasás jellegét.1

Az elektronikus levelezés

Az elektronikus levelezés (e-mail) a hálózatnak az a szolgáltatása, amelyet mindmáig a legtöbben vesznek igénybe, fontossága tehát kiemelkedő.

Ha a feladó és a címzett is egyidejűleg számítógépe előtt ül, az e-mail útján történő üzenetváltás párbeszédre emlékeztet.

Az egymás üzeneteire való utalás, reagálás azonban nem új, hiszen a hagyományos levelezésben is adva van. Igaz, e-mailben válaszainkat szinte automatikusan megcímezhetjük. Arra is mód van, hogy néhány gomb megnyomásával idézzük partnerünk levelét. Az idézeteket valamilyen (a legtöbb rendszerben a ">") jellel ki is emelhetjük a válaszlevélben.

Valójában azonban nem tudnak az elektronikus leveleket váltó partnerek "egymás szavába vágni", azaz az üzenetek megérkezése között bármilyen rövid idő teljék is el, a kommunikáció aszinkron természetű.

Nincsen szó tehát valódi szóbeliségről, hiszen az e-mail üzenet írott szöveg, ha az írást úgy tekintjük, mint a nyelvnek azt a formáját, amely "az időben elhangzott mondatot a térben jelekkel megrögzíti, és a beszélő embertől elválasztott objektív és látható valósággá teszi".2

A szóbeli közléssel szemben az e-mail-komunikáció esetében nincsen meg az a közös tér, amelyben együtt találjuk a feladót és a címzettet. A metakommunikáció is igen gyenge, hiszen a sokak által emlegetett emoticonok (smiley-k, mosolygók) sokkal inkább a metakommunikáció iránti igény kifejezői, mintsem annak valódi megvalósítását jelentenék.3

Az e-mail üzenetek formálisabbak, mint a szóbeli közlés, de a szokásos leveleknél általában kevésbé formálisak, ezért sokan bizonytalanok is a levelek nyitó- és záróformuláinak alkalmazásában. A képernyő formátuma uniformizál, ami az informális jelleget erősíti.

Nem szabad viszont elfelejtenünk, hogy az e-mail üzenetek megőrizhetők, amiben tehát az íráshoz hasonlítanak a formális jelleg tekintetében is. A kifejtés jellege nem annyira elgondolt szerkezetekhez igazodik, mint a témák felmerülésének sorrendjét követi, ami különösen igaz a válaszlevelekben.4

Ebben az értelemben az e-mail üzenetek létrehozása emlékeztet a régi dalnokok szövegalkotására, amelyet az jellemzett, hogy kész elemekből építkezett és bárhol elkezdhető volt.5

E-mail üzeneteink többsége hirtelen megírt rövid szöveg, amelyekre kevéssé volta kevésbé jellemző, hogy gondosan megszerkesztenénk őket. Ezt erősíti, hogy a levelező rendszerekben rendelkezésre álló szövegszerkesztők általában egyszerűek, a nyomtatás lehetőségével a szokásosnál ritkábban élünk. A szövegek összehasonlítását a képernyő nagysága a korlátozza.

Persze technikailag itt sem kizárható előre megszerkesztett, jól átgondolt szövegek elküldése, legfeljebb ritkán vesszük ehhez a fáradságot, hiszen az elektronikus levelezés jobban tűri a pontatlanságokat és hibákat, különös tekintettel arra, hogy a levelek gyorsan továbbíthatók és könnyen ismételhetők.

Az elektronikus levelezésnek van sajátos etikettje, amely szövegszervező tényező is.6 Említsük meg például azt, hogy éppen a gyakran jelentkező túlzott sietség ellensúlyozására ki kell töltenünk a levelekhez tartozó tárgy (Subject) rovatot, amely azután levelünk fejlécének részévé válik. (A tárgy megjelölése ismert eszköz a hagyományos levelezésben is. A hivatalos levelek tárgyát azonban általában csak a boríték felnyitását követően tudhatjuk meg, míg az e-mail erről előzetesen is tájékoztat.) A fejlécét pedig a legtöbb levelező rendszer nem kezeli fizikailag is elkülönített formában.

A fejlécben érkező üzenet részleges megjelenítése, illetve nyomtatáskor a fejléc elhagyása megoldható, de eredeti formájában a levél (a kivételektől eltekintve) a fejléccel együtt olvasható-olvasandó. Bár néha borítéknak is nevezik, alapvetően a szöveg részévé válik és olvasáskor egy sor, a levelek megszokott formájától eltérő és más szövegekben sem jellemző információt tartalmaz a feladóról, az üzenet eljutásáról, a feladás és megérkezés idejéről stb. Mindez nyilvánvalóan befolyással van az üzenetek olvasására is.

Az elektronikus vitafórumok

Elektronikus levelezésre épülnek az elektronikus vitafórumok, levelező csoportok. Ezekben a fórumokban a potenciális címzettek köre szélesebb és kevésbé van körülhatárolva, mint az egyes személyeknek, vagy azok meghatározott csoportjának szóló levelek esetében. Igaz, a címzettek köréről itt is van valamelyes ismeretünk, hiszen a vitafórumok valamiféle közös érdeklődés jegyében szerveződnek. Ráadásul a számítógéptől meg is tudhatunk e címzettekről bizonyos adatokat, úgy mint s résztvevők címét, hogy mely országban élnek vagy netán azt, hogy van közöttük olyan is, aki ezeket az adatokat titkolni kívánja. Értelemszerű, hogy olvassuk az adott fórumnak küldött leveleket. Azt sem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy a résztvevők egy része a kommunikációs láncban egyoldalúan vesz részt, csak olvassa az üzeneteket, azaz nem feladó, csak vevő, tehát az ő kommunikátumait nincs módunkban megismerni. Akárhogy is van, a résztvevők puszta létszáma is a címzettek viszonylagos ismeretlenségét hozza magával.

Sajátos vonás az is, hogy a résztvevők egy része a vitafórumon megjelenő üzenetek bizonyos aspektusaira reagál, majd az ezekre a kiemelt aspektusokra érkezett reagálások láncában folytatódik a kommunikáció.

Mivel az üzenet feladóját és tárgyát már a levelekbe való részletesebb betekintés előtt is megnézhetjük, gyakori, hogy egyes üzeneteket el sem olvasunk. Ez a hagyományos postával szemben nemcsak a nem kívánt reklámanyagokra vonatkozik, hanem bármilyen érdektelen üzenetre, hiszen a vitafórumokon folyó információcsere egy része a közös érdeklődés megléte ellenére sem mindig érint és érdekel minden résztvevőt.

A World Wide Web

Napjainkban legtöbben a World Wide Webbel kerülnek kapcsolatba, így hatása is igen jelentős.

A World Wide Web hangsúlyozottan hipertext alapú. Egyrészt abban az értelemben, hogy a dokumentumok létrehozására használt formátum hipertext-alapú, amit neve is kifejez: Hypertext Markup Language HTML.

Másrészt a WWW-n elérhető szöveges, képi vagy hangdokumentumok egyetlen nagy hipertextté szerveződnek függetlenül attól, hogy maguk ezek a dokumentumok is hipertext formában készülnek-e.

A dokumentumok viszonylag könnyű elérhetősége nemcsak kényelmes, de azt is eredményezi, hogy a szövegekben felerősödik az intertextualitás, hiszen nemcsak szinkronikusan, azaz a szerző által megalkotott formában olvashatjuk azokat, hanem diakronikusan is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy jobban nyomon követhetjük, mely szövegekkel áll az adott szöveg implicit referenciális kapcsolatban, azaz azoknak a hivatkozásoknak az útját is végigjárhatjuk, amelyeket az adott szöveg idéz és amelyekből az szükségszerűen összeáll. A szerző által idézet összes cikk olvashatóvá tehető hipertext környezetben, ideértve ezeknek az idézett szövegeknek olyan részeit is, amelyekre a szerző specifikusan nem hivatkozott. Az idézett forrás hivatkozásainak eredetijei is elérhetők lehetnek, és így tovább.

Mivel a hálózatokon az adatok átvitele igen gyors, az információ feltalálási helyének jelentősége csökken. Nem mintha a hely nem létezne továbbra is, de olyan gyorsan történik minden, hogy nem érzékeljük a hozzáférés és továbbítás idejét.

Megszűnnek a szövegek közötti különbségek, ahogy azok mind egyformán jelennek meg a képernyőn. A szövegeket, amelyekkel kapcsolatba kerül az olvasó, a hálózaton már valaki megírta, vagy lemásolta. Mindegy, hogy mikor készült a szöveg, az olvasó még mindig kapcsolatban áll vele, ami arra ösztönzi, hogy minden szöveget kurrensnek és minden szerzőt kortársának tekintsen.7

A változások mértéke

Az előbbiekből jól látható, hogy az elektronikus levelezés sok újdonságot hoz, de alapvetően nem változtatja meg a kommunikáció jellegét, csupán gyorsabbá, hatékonyabbá és kényelmesebbé teszi. A változások az elektronikus vitafórumok esetében sem haladják meg azt a mértéket, amelyet mondjuk annak idején az írógép felhasználása jelentett az írás és olvasás tekintetében.

A World Wide Web megjelenésével a hipertext-elv kiteljesedését érjük meg, ami már jóval nagyobb változást hoz magával. Bemutattuk, hogy az írás jelentős mértékben megváltozik.

Az olvasás esete ennél összetettebb. A hipertext-kapcsolatok továbbra is zömében hagyományos értelemben vett verbális szövegeket kötnek össze. Ez az egyes dokumentumokra is érvényes, hiszen a hálózaton található dokumentumok jelentős része továbbra is lineáris szöveg, azaz az elejétől a végéig olvassuk. A html-formátumú szövegek nagy része is csak kis mértékben él (egyelőre) a hipertext forma lehetőségével, az irodalmi hivatkozásokon, tartalomjegyzékeken, utalókon túl nem terjed a lineáris szövegek "lebontása".

Zárójelben jegyezzük persze meg, hogy a hagyományosan "szövegnek" minősített művekben a lineáris olvasás csupán domináns jegy, amely azonban kiegészül a nem-lineáris olvasás (korlátozott) lehetőségével. A lexikonok, törvénygyűjtemények szövegszerveződése közismerten nem-lineáris, azaz a szócikkek nem az olvasás megkövetelte sorrend szerint, hanem a tematikus rendnek megfelelően vagy betűrendben jelennek meg és a lineáris szerveződés csak a szócikkeken belül van meg. Az sem ritka, hogy valaki egy folyóiratcikk, tanulmány bizonyos részeit olvassa el, mondjuk a cím után a cikk elején található összefoglalót, majd az eredményekről tudósító fejezetet.8 Emellett több, főként tudományos szövegtípus egy sor olyan jelet és metainformációt tartalmaz, amelyek mintegy megszakítják a lineáris olvasási folyamatot és az olvasót közelebbi-távolabbi kontextusokhoz irányítják. A lábjegyzet és a bibliográfiai hivatkozások "balról jobbra olvasáskor" teszik lehetővé a lineáris folyamatból való (időleges) kilépést, hiszen a lineáris szöveg olvasása közben találkozunk velük. A tartalomjegyzék és a tárgymutató viszont éppen a lineáris szövegbe való "visszatalálás" eszköze.

Nehezen felmérhető ugyanakkor, hogy milyen lesz a multimédia (hipermédia)9 elterjedésének sebessége, hátrébb szorítja-e a rangsorban a szöveges információt és milyen lesz az írásra és az olvasásra gyakorolt hatása.

1A témakör megközelítése igen sokféle lehet és egészen a kognitív tudományig terjedhet. (A diszciplináris keret egy fontos szeletét mutatja be Szépe György: Az internet-korszak nyelvészete. NYELV-WEB - Nyelvészeti folyóirat az Interneten. http://www.szak.com/nyelweb/nyelvkor.htm). A "vérbeli interdiszciplináris megközelítés egyik példája Kokas Károly: Az elektronikus könyvtáros textológiai gondjai. http://www.iif.hu/rendezvenyek/networkshop/97/tartalom/NWS/index.htm

2 Thienemann Tivadar: Irodalomelméleti alapfogalmak. Budapest, 1931. Idézi Kis Ádám: A számítógép metakommunikációja. NYELV-WEB - Nyelvészeti folyóirat az Interneten. http://www.szak.com/nyelweb/kisdmasz.htm

3 Az előbbiekről lásd Kis Ádám fenti dolgozatát.

4 Spinuzzi, C.: A different kind of forum: Rethinking rhetorical strategies for electronic text media. IEEE Transactions on Professional Communication vol.37., no.4., 1994., 213-217.o.

5 Nyíri Kristóf.: Hagyomány és társadalmi kommunikáció. Információ és társadalomelmélet. Szeged: Pro Philosophia Szegediensi, 1994. 26-37.o.

6 Horowitz, R.B., Barchilon, M.G.: Stylistic guidelines for e-mail. IEEE Transactions on Professional Communication vol.37., no.4., 1994., 207-212.o.

7 Atkinson, R.: Networks, hypertext and academic information services: Some longer-range implications. College and Research Libraries. May 1993., 199-215.o.

8 Harmon, J.E., Gross, A.G-: The scientific style manual: A reliable guide to practice? Technical Communication vol 43., no.1, 1996., 61-72.o.

9 Abban az értelemben véve, ahogy azt Tószegi Zsuzsa meghatározta. (Robinson esete a számítógéppel- avagy a multimédia és az olvasás. Írás tegnap és holnap. 1.évf., 1.sz., 1997. http://www.oszk.hu/kiadvany/iras/iras_1/