Két Csontváry-dal

1. Földi-égi

A földből nő a cédrus,
Az égbe nő a cédrus,
Az égből jött az ember,
S a földbe tér, ezért bús.

A cédrus földre hajlik,
Tán égre nézni nem mer,
Emberre néz a cédrus,
Cédrusra néz az ember.

Lépésre ring az ember,
A cédrus lépni nem mer.
A cédrus szélben táncol,
Cédrus körül az ember.

A föld, az nem cukormáz,
A nap sem sűrű nádméz.
Orra bukik az ember
Lába alá, ha nem néz.

Csordában él az ember,
Ligetben él a cédrus,
Magányos mind a kettő,
Mint fák hegyén a Jézus.

Ledőlnek majd a porba,
Felszállnak majd az égre,
Beleragadnak egyszer
Mind-mind az égi mézbe.

Cédrus az ember tükre,
Ember a cédrus képe,
Folyvást vetítik egymást
A földre és az égre.

2. Patikusdal

Az én nevem Csontváry
Kosztka Tivadar.
Jöhet engem csodálni
Mind, aki akar.
Ezüst fű és bíbor ég,
A világ csak buborék,
Erről szól a dal.

Azt mondta az anyám is,
Ej, te Tivadar,
Nem lila a kanális,
Nem bordó a fal,
Mondtam, anyám, elhallgass,
Kék ég, zöld fű, unalmas,
Jobban jár, ki csal.

Azt mondta az apám is,
Ej, te Tivadar,
Lóból nincs háromlábú,
Se négyfülű hal,
Mondtam, apám, ugyan már,
Szebb a nincsen a vannál,
Engem nem zavar.

Azt mondta a kedvessem:
– Kosztka Tivadar,
Fess férfiú ne fessen,
Mert még éhen hal,
Ha pingál a patikus,
Bármilyen szimpatikus,
Sok észre nem vall.

Ne lennék csak meghalva,
Kosztka Tivadar,
Nem törődnék én avval,
Ugyan mit akar
Kedvesem, apám, anyám,
Képeimet ontanám,
Mint a zivatar.

Egyszerű a művészet,
Mégis felkavar,
Kicsiből a gigászit
Bontsuk ki hamar,
Világot kell csinálni,
Erre tanít Csontváry
Kosztka Tivadar!

Lackfi János további írásai