erős vagyok, akár a nyári tölgy
és irthatatlan, mint az iszalag
de nyers leszek, ha egyszer majd az ács
szikár tövemből máriát farag
egyenként tűnnek elő majd a ráncok
a szájszegletből mosoly hajt elő
derülve mossa szem zugát a könny
piétaként ez így előkelő
ha gyantát izzad minden egyes ág
öntisztulása könnyű zivatar
csak annak tűnik fel, ki arra jár
borostyán lesz majd, és úgy nem zavar
az önmagából kifordult gyökér
forgácsaidból újra enni kér