Archívum

Fekszed ágyamat

Falusi Márton
2014. január

Huszonkettő vagy, s mennyien
feledtek beágyazatlan.
Kitakarózol, szentimen-
tális ráncba szed a paplan.

Szőrén fekszed meg ágyamat,
se lepedőm, se huzatom,
csak szerelmem, az vág hanyatt,
óvszer, mi nem hagy ugaron.

Harminc vagyok, s több kurva vont
keblére, mint civil leány.
Udvar ölelt, az utcafront
fedezte, úgy nem oly zsenánt.

Nyolc évig egy lánnyal éltem,
ezalatt nő lett, feleség.
Cseperedő fizetésem
koraszülött volt, csenevész.

Terveztünk három kisbabát,
idén születne az első.
Kamasz gyerekként visszavárt
vasaló ház, szülő s nemző.

Egyetemre jársz, annyi vagy,
mint ahány évesen Jakocs
belém zúg, el kell hagynia,
hogy öregedhessen, ahhoz.

Nevét nevemhez biggyeszti,
közé kötőjelet ékel.
Belbudai és kispesti,
negyven-negyven négyzetméter:

egyszerűsíti övével
lakásom és jövedelmem,
bíróért meneszt. Fölényes,
tört gerincű, töredelmes.

Nevemből nevét kivonja,
kebelbélim lett perbéli.
Ügyvédemmel kél birokra.
Bandériumba Bercsényi

besoroz, kolidból fejest
ugrok, szemedet átúszom.
Füredi stégre heveredsz,
tempózom, markolsz hátulról.

Te rugózol a hitvesi
matrac mély kifekvésein,
gerinced méri, szintezi,
csövében buborék kering.

Áthúzhatatlan bőrömet
gyűröd be mosolyod alá.
Arcodban kiszellőzöm-e,
idéz és igéz-e a szád?

Árvíz csapdos, a híd szabad,
de genere Ferenc Jóska.
Ajkad: sirály, égbe tapad,
csókban megfeneklő csónak.

Hogy elfelejts, vonatra ülsz,
sziltanra készít Révfülöp.
Karomba trikolor kanült
szúrnak, étertől szédülök.

Felültet Kőbánya-Kispest,
hurkával tangózó cigány.
Kilóg a, kilóg a slicced…
hepa b-mollban kornyikál.

Zónázom hozzád Monorra,
kocadöcögő, szindbádi.
Agya, monoton korongja
kocsikeréknek szikrázik.

Ablak, kapcsolt gerébtokos
nyílik, angyali üdvözlet.
Felújítandó otthonod
tartóztat, alig türtőztet.

Költözöl, pakolsz. Ki hitte
volna, hogy megint könyveket
adogatok, fugát, gittet,
sziloplasztot le s föl neked?

Egykéző család, ahonnan
elszakítom kislányukat.
Emlékezést, mi vacogtat,
alhasi izomláz mulaszt.

Tanulom: szerelem előtt
egyéb sincs, mint a tanulás,
hogy szerelem van a bedőlt
szerelmen kívül s azután.

Hajnali ötkor villamos
hasít végig gerincemen.
Kalapál kamrám, pitvarom,
karollak, kötlek mint cement.

Derekad fáj, a klinika
délre vár. Kettőnk titkaként
felkaromban nyilallik a
fém. Beszakad a fitymafék.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.