Bátyám, arany Jánosom,
im, rád nyitom századom.
Rád nyitom, vagy: rád adom,
úgyis púp a hátamon.
Tekintsed meg ezredem,
nézd, én is azt élvezem –
Tizenkilenc, huszonegy –
kutya egyik, másik eb.
•
Ablakom sor házra néz,
számban keserű a méz.
Zaj odakinn, benn könyvek –
hol a nehéz is könnyebb.
Mindeközben nagy mélán
csámcsogok egy tál málén.
Bődületes egy tivornya –
ez az élet: más mi volna.
Pre-posztmodern vigalom –
tűnj el, pucolj, nyugalom!
Verjed, pengesd, tamburás –
horgadj fel, víg mulatás!
•
Ez a világ köd-lepel –
minket is épp az lep el.
Mi lehet vajh’ odaát –
nem látom az ég madarát.
Nem látom, nem láthatom
e ködtől, amint századom
alattomban hátba szúr,
arany bátyám, János úr.
(Dsz, 130725; 130826)