Archívum

Németh László: Férfisors

Bevezetés
Németh Ágnes
2012. szeptember

Németh László művei megírásuktól a megjelenésükig sokszor kanyargós utat jártak be, de a Férfisors című dráma kéziratának sorsa különösen regényes volt.

A darab 1926-ban keletkezett, szövegét Németh László Oszoly Kálmánnak küldte el, aki akkoriban első olvasója és kritikusa is volt. 1926. május 10-i levelében írja: „Kedves Kálmán! Hadd ajánlom ezt a drámámat is, mint annyi elődjét, neked, a barátnak és publikumnak, ki hét író évem elhagyatottságában fül és ítélet voltál, türelmes fül és elnéző ítélet… Megvolt benned a nagy kritikusok pompás csomagoló tehetsége, amit írtam, lehúztad, de biztosítottál tehetségembe vetett szent hitedről… Fiatal házas vagy magad is, ismered azt a kátyút, melybe ambíciónkat a ránk szakadt kötelesség nyomja… Az urakat és hölgyeket versben beszéltetem… én ebben a huszadik századunkban is szeretem a verset… Nekem életszükség a vers, a nyelvlebíró ölelés, akárcsak a nő ölelése.” A dráma szövege Oszoly Kálmánnál maradt, mondhatjuk, szerencsére, ugyanis a Budapest ostroma során belövést kapott Törökvész úti házunkból minden korai kézirat eltűnt vagy megsemmisült 1945 elején. Oszoly később, az ötvenes években visszajuttatta a darabot Németh Lászlónak.

1959-ben a Károlyi-kórház laboratóriumában dolgoztam. Munkaviszonyomnak az vetett véget, hogy öt hónapos terhesen hepatitises lettem, és betegállományban kellett töltenem a szülésig hátralévő időt. Gellért-hegyi lakásunkhoz minden látogatás egy kirándulással ért fel, ezért sokat voltam egyedül. Amikor már jól éreztem magam, megkértem édesapámat, adjon valami gépelési feladatot számomra. A Férfisors szövegét hozta el.

Legépeltem a darabot, majd megszületett Ágnes lányom, és a gyereknevelés minden időmet lefoglalta. Egy évvel később elváltam, azonban a holmijaimat akkor nem tudtam magammal vinni, mert egy berendezett kölcsönlakásba költöztem. Mint később kiderült, férjem íróasztalom fiókjának tartalmát és egyéb irataimat nejlonzacskókba borította, és levitte a pincébe. Amikor jó pár év múlva eladta a lakást, az új háziasszony nekiállt a pince kitakarításának, s szerencsére – mint lelkiismeretes bölcsész – felismerte a kéziratokat. Keresett egy közös ismerőst, aki összehívott minket vacsorára, s egy nagy piros szalaggal átkötött ezüstdobozban átnyújtotta nekem elveszettnek hitt fiatalkori leveleimet és az egyéb otthagyott kéziratokat, amik közül érzésem szerint ez a dráma a legértékesebb.

Akkoriban apám levelezésének összegyűjtésével és sajtó alá rendezésével foglalkoztam, ezért nem nyúltam a Férfisorshoz. Tavaly azonban a nálam lévő hagyaték átnézése során kezembe akadt a dráma szövege, és újraolvasása, majd Ács Margit biztatása után úgy véltem, érdemes volna megjelentetni. Munkatársam, Gál Mihály a kéziratot – az első felvonás kivételével, amelynek eredetije elveszett – és a gépelt változatot betűről betűre összevetette, s számítógépre vitte a szöveget. A helyesírást, különös tekintettel a központozásra, a mai nyelvtani szabályok szerint javította a szöveg gondozása során. Az olvashatatlan szavakat […] jellel jelölte. Néhány, azóta a köznyelvből kikopott (táj)szó jelentését lábjegyzetben közöljük.

A Férfisors nem tartozik Németh László legjobb írásai közé, de a benne megjelenő gondolatok már előrevetítik a későbbi nagy drámaírót. A kézirat fennmaradásáért köszönetet mondok Anitának, és a darabot neki ajánlom.

Budapest, 2012. július 10.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.