Archívum

Elmosódott fénykép; Etűd a vágyról

Nagy Gábor
2012. szeptember


Elmosódott fénykép

Terasz, egy palack muskotály,
töményen zengő hárs meg szürke
paszpartuként a láthatár:
látlak is meg nem is.

Mert olyan csalóka a hold
fény-optikája: sokszorozva
szór szét, majd a semmibe old,
és én tanácstalan

kereslek város peremén,
a mesebeli héthatáron
innen s a szív ütőerén,
túl csalódásokon.

Ha köszöntenélek: szevasz!,
hajad hárslombbá lesz, bort gyöngyöz
az ég s forgószínpadként vész
az éjbe a terasz.

Etűd a vágyról

Egykedvű melankóliába fúl
andante non molto a délelőtt.
A dél fortissimója térdre rogy
az este színe előtt.

Ha csemballó, ha volnál hárfa,
csend helyett volna szívem üstdob,
feszített húr. Lennék a tested
kilencedik szimfóniája.

Nincsen kiút a hangközökből.
Minden akkord új fotocella,
s nem hajlandó beérni
crescendo emlékképeimmel:

az ujjlenyomatodat kéri.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.