Egy hulló almán élek.
Zuhanás. Ez volt az ígéret szava.
Lenn összetört, rothadó világok.
Erjedés. Férgek, részeg rovarok várnak.
Soha más.
•
Olyan ez, mint egy utazás,
úgy ülök itt, mint egy vonat tetején,
bár nem tudom, hogy a végén vagyok-e
vagy még az elején az útnak. S ha nem fogom
őket, bőröndjeim a tetőről lehullnak.
•
Lenn összetört, rothadó világok.
Bacchanáliák. Felforrt nektárral áradó
kanális, orális élvezet, fikciók anális hatalma,
egzaltált hullámot vet benne az alma.
•
Csak míg a földre érek,
tart valamiféle emberöltő. Suhanás.
Bár nem lehet benne ilyenkor Ő se.
Ilyen a világ kora ősze.
•
Amíg a földre érek,
folyton váltom a féreg-, a báb-,
a lepkealakot. Már megsokalltam
hol mászva, hol szállva,
hol koporsóba állva
prejudikálni a békét.
Meghalni kellene egy életre.
De végképp.
•
Ilyen a nyárutó. Reggelig a penésszel
versenyt szalad a csiganyál,
s a béka az édes mocsárban
eltelik egészen.
•
Az Éden álló tárgyait csodálom,
mióta élettapasztalatom a hulló.
Életem: míg földre ér a leszakadt
gyümölcs, s a pillanatnyi zöld,
a villanó virág, s ami csak terményt
mind kirág, a féregajkú hüllő,
a lineárisan elmesélt halál.
•
Mindig is báb szerettem volna
lenni ezen a fán, amelyet fel-
becsülni sem lehetett esélyem:
aludni egyet túl életveszélyen.
•
Az Úr arcát mint álcát hatalmas
zöld hernyók viszik, rettegik
őket muslicák, s ők a fürkészdarázs
ledöfő ölelését lesik.
•
Az Úr arcát mint álcát hatalmas
zöld hernyók a farukon viszik,
hátrálnak, másznak, s maguk is világ,
akkorák. A nyár jelmezes karneválja:
a nagy szent totemférget
egy lecsapó, hitetlen fakusz
felzabálja.
•
Ha lehullsz, se hullsz messze,
ez, a fa, s nem a gyümölcs
az ígéret. S a zuhanás. Levélre kötve
a termékeny tojás. A napon
a levelek elégnek. A játszma veszve…
•
A sok mimikri megcsal! A nyár is,
bodobács piros-feketéje, a napsütés.
Szárnyon a szem, a fartüske álarc-őre.
És szívet szakít a zöld küllő csőre.
•
Leszakadt almán éltem,
le dehogyis téptem, ugyan!
Az elkövető a gyümölcs súlya volt.
Jött mennydörgés, kiűzetés etc.
Lelépni arról, ami úgyis zuhan?
•
Úgy érzed, végül elveszel.
Te vagy a zuhanó világ.
Korábban lehullott apád.
Te meg most fiadnak
szárnyat tervezel?
•
ÉRTELMET NYER VELE a parazita lét:
elsőnek hagyni el a süllyedő hülyét.
•
E rothadó gyümölcs Jónása
szemét nem nyitja ki, sejti
már, milyen bolygóra tett,
ha ez egy Magritte-sziget.
Ottlik Emléknapok 2013
Kvízjáték – július–augusztus
A Kortárs és a Hadik Kávéház közös irodalmi kvízjátéka
A játék és az olvasás örömén túl a helyes megfejtők közül havonta egy szerencsés a Hadik Kávéház 5000 forintos kuponjával és egy egyéves Kortárs-előfizetéssel is gazdagodik.Hírek, események
2013. július–augusztus
Bogdán László verseivel Vigadjunk...
Grendel Lajos prózarészlete
Lászlóffy Csaba, Czegő Zoltán versei
Ferenczes István prózája dokumentumokkal
Térey János
Jékely-méltatása
Marsall László pályaképeVasy Géza tollából
Ferdinandy György gondolatai a műfordításról
Tandori Dezső: Egy-kis-tömb emlékmozaik: Weöres
Tanulmányok a ’60-as évek nyugati és erdélyi magyar irodalmáról
Lovasi Andrással Berki Artúr Imre beszélgetett
Potozky László köteteit Pécsi Györgyi recenzálta
Sándor Zoltán kritikája Gion Nándor önvallomásos kötetérőlApokrif Online
Júliusi KorTÁRSunk az apokrifonline.hu!
Kattints át, megéri:
Könyvheti netnapló
Nemzeti: a színpad rendezés alatt
Feketemosó blog
Acsai Roland versei
Veres Roland prózájaKulter.hu
- Dani ÁronMichael Bay filmjeinél ma aligha találunk patriótább és fetisisztább darabokat, [...]
- Harmos NoémiA kossuthkifli immár nem csak édességet, de magyar humorral és életigenléssel fű [...]
- Jassó JuditAz ember felnő, közben az álmai elkopnak, mint a zebra, amelyen túl sokszor kelt [...]
- Fekete AnnaHideg és régimódi Mit mondhatnék a szüleimről? A nyár úgyis megbosszul engem, lá [...]