Erdőzsongás

Zörög a haraszt, csörgőit
pólyás bokor rázza,
virágméz csurran, csöppen a málna,
ágrólszakadt vadalma, -körte
derült égből pottyan a földre,
Krisztus-tövis, sün-tüske a nyársa.
Sorjázik zöld jelzésen
vaddisznó kitúrta gomba,
mutatós gyilkos galóca –
borzong az aljnövényzet
– tenyészet vagy enyészet?

Anyanyelv-hazámban
tolulnak nyelvem hegyére
palatálisan jóízű szavak:
ezüsthárs, szelídgesztenye, magyar
kőris, fenyő, bükk, tölgy –
színek tűzijátékától
őshonos erdő lángol.

Hol szajkó szarkával perel,
siketfajdnak csalogány énekel,
dalos szúnyog húz hólyagot,
laposan pislogó bagoly
puhatestűre vet szemet,
fészekpusztító mókus villan,
rozsdástorkú pityer nyikkan,
üregi nyúl, dúvad portyázik,
alvófát hívó fácán kakatol,
túzok dürrög, egy dolmányos
varjú vészjóslóan károg.

Esthajnalcsillag a szemünk fénye,
a Nagy Medve kerül távcsővégre.