Archívum

Panel; Idill; Kilenc után; Elhagyatva; Parton

Borsodi L. László
2011. június

Panel

Panelben lakom. Erre sok mentő jön-megy, s el-elnézem a taxikat, a száguldó luxusautókat, a járda szélére parkoló automobilokat. Az útkereszteződésben jármű járművet ér: egyik jobbra jelez, másik balra tér. Most tülkölnek türelmetlenül.

A gyalogosok az átjáró szélén ácsorognak: lelépnek, hátrálnak, megint lelépnek, tétován elindulnak a túlsó oldal felé.

A reggeli zűrzavar, a déli nyüzsgés átitatja az aszfaltot, az útszélen gubbasztó fákat, a tömbház falait, beszivárog a nyitott ablakon. A játszóterek innen távol esnek, összemosódnak majdani délutánok gyermekarcai. A távoli hegy némasága nem válik vigasszá a cementszürke ég alatt, és alkony nélkül jön meg az éjszaka.

Idill

Ezen a fényképen ketten vagyunk. Kezeden csiga mászik: nézed, ahogy araszol, miközben hajad fényben ragyog. Én téged nézlek, ahogy a csigát nézed. Értetlenül bámulom türelmedet, pedig közel ülök hozzád, kezem válladon. Rám vetül árnyékod. Olyan hűs!

Néha fázom, de ezen a képen még ketten vagyunk. Jó nagyon!

Kilenc után

Este hatkor ne telefonálj! (Nem hiszem el, hogy nem a plusz perceidet akarod lebeszélni!) Sms kizárva! Este hat után maradj nyugodt! Heverj le az ágyadra, és csendben, hosszasan nézd a szoba mennyezetét! (Lehet, nem sokra mész.) Ne szólj senkihez, ne szólj vissza, ha kérdeznek, vagy megjegyzéseket tesznek! (Ez látszólag zsákutca.) Óvd magad a mellékestől, a zörejektől, óvakodj a kishitűek kínjaitól! (Megtörténhet, hogy éppen téged látnak kicsinyesnek, de neked ezzel nem kell számolnod.) Ha túltelített a csend, akkor se szólj, ne láss! (Költözéssel, számlákkal ne gondolj!)

És ha valami folytán madárrá változnál: az ablakom nyitva, este kilenc után berepülhetsz hozzám.

Elhagyatva

Üres a légifolyosó a város fölött – ma nem járnak erre repülők. Nem dübörögnek a tömbházakból hangfalak, ma nem csenget be hozzánk a szomszéd, a liftajtót sem csapkodja. Ma nem sír a kisgyerek az emeleti lakásban, és nem landol lelkünkre lágy zene.

Itt minden hallgat – némák a könyvek a polcokon, a függöny az ablak előtt, a szőnyeg a padlón. Itt mindenek érted hallgatnak. Így vagy velünk. Így hagysz magunkra.

Parton

Hosszan kitartott hangokra gondol, a szív egyenletes dobbanásait figyeli. Ahogyan a tenger hullámai ritmikusan oda-vissza loccsannak. Homoknyomokat tapint, kavicsokat mozdít, kiszűri a víz tiszta zöldjét.

Tudja: a hallgatás évada következik. A tornyok árvaságát ismeri. Így távolodik kopáran-kéken. A tiltó mondatokat parton felejti.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.