Haikuk

Határ

Szürke fény esik
az ablak üvegére
Kint és bent sötét

Hattyú

könnyű szárnyakon
lebeg a hó valamit
még nem mondott el

Létezés

nincs veled és nincs
nélküled és nincs semmi
ami old vagy köt

Sirály

Sirályként csap le
világra a hó Tépi
a múlt nyomait

Sóhaj

Nádszál az ember
a teremtés leggyöngébb
nádja Téli éj

Töredelem

Bántalak ahogy
kisgyerek üti anyját
a szeretetért

Sors

Eloldta magát
egétől a madár a
zuhanás hívta

Próbálkozás

Még méricskéli
a távolságot de az
ideje lejárt

Roppanás

Belemerül az
alkonyodásba Léte
kődarab árnya

Gyöngédség

Tenyérbe veszi
Simogatja mielőtt
összeroppantja

Állapot

Meg sem próbálja
érteni – elmondhatón
túl van ami nincs

Jelenés

Megint a hangod
most fölrángat a földről
tiszta az arcom