Archívum

Árokbéka; Három szúnyog; Verebekről; Ej, ezek a lányok!; Újkori karácsony

Kiss Benedek
2011. március

Árokbéka

Mély árokban árokbéka,
el akarna kapni,
hopp, átugrok, árokbéka,
nem tudsz te elkapni.

Ugrálj, béka, ugorj, béka,
nem tudsz te elkapni,
hopp, átugrik Pista, Jóska,
béka fogsz maradni.

Árokbéka, ide hajts,
mint a légy, átröppen
jobbról, balról is a brancs
a szép Kisgát-közben.

Lányok szoknyája de síkos,
kapd el, árokbéka,
akit elkapsz, megesküszik
véled bizony még ma.

Három szúnyog

Három szúnyog szállt az estbe,
szállt az estbe a fülembe.
Illegettek, billegettek,
mindig pimaszabbak lettek,
végül vérig megsebeztek.

Az egyiket búbján kaptam,
a másikat hókon csaptam,
harmadikat tenyeremmel
ízzé-porrá nyuvasztottam.

Három szúnyog lelke
száll tovább az estbe.
Bátor volt mind, mint a Kata,
de a lelkük beste,
s a csillagos estbe
szétmállt mindnek teste.
Lelkük, Uram, ne fogadd be,
ne menjenek mennybe!

Verebekről

– Verebekről
jót vagy semmit! –
mondta őszapó
őszanyónak,
s mivel pont verebekről
– s más ilyesekről –
társalognak,
hallgatnak órák hosszat,
ülnek napestig,
ülnek csak,
nem szólnak semmit.

Ej, ezek a lányok!

Frecsegő
fényben
felcsapodó
tükörhalak a lányok,
tükörhalak,
tükörhalak,
szárnyuszonyuk
színes szalag,
lebegteti a szél –
lebeg a szájuk is,
át- meg át-
örvénylenek rajtuk
az éjszakák,
Seherezád mind,
szeret s mesél!

Újkori karácsony

Mikor a hó lassan
kint megered,
keresd meg a térképen
Betlehemet.

Ujjad vigyázva tedd
a piros pontra,
nem tudni, nem robban-e
ott is bomba.

És szíved tárd ki, és less
a magasba,
mert mégis Jézuska
nagy napja van ma.

Mert mégis vándorol
fönt az a csillag,
mely hozzá vezeti
álmainkat.

Kérjed őt:
élhessünk,
s félnünk ne kelljen…
Tüntessen csöpp szíved
a halál ellen.

Suhogj föl a hóban
víg kegyelemben,
mint ama bölcsek és
pásztorok
rég Betlehemben.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.