Archívum

Dal meseországról; Milyen az, ha egy boszorkány gyereket nevel, és épp szigorú; A tűz dala; A bábok forradalma

Vörös István
2011. március

Dal meseországról

Meseország nem is ország,
sose látták a határát.
Inkább földrész, másik bolygó,
a földre nem is hasonló,

talán táguló csillagra,
égi rajzra, alakzatra,
annyi ország fér el benne,
ahány mesébe lett szedve.

Játékfölde, Lovagország,
Törpemegye. Nincsen korlát:
Álomvidék, Lábnyomgrófság,
itt írják a sorsok sorsát

faodvakban álmos párkák.
Bálnahát és Kéregország.
Gombák csendes birodalma,
annyi ország, ahány alma,

ahány körte vagy aranyág.
Meseország összvagyonát,
lakosait, területét,
nem számolta senki se még.

Senki se még, az is elég,
kiteszi a minden felét,
sőt talán az ötnegyedét,
jut földjére mese elég.

Milyen az, ha egy boszorkány
gyereket nevel, és épp szigorú

Ember voltál? Legyél macska!
Játszanál még? Ne hagyd abba!
Tejet igyál, egerésszél!
Még a kutyáktól se féljél!
Legyél macska, legyél macska!
Macskaléttől elborzadva
bolyongj erdőben, romok közt.
Kislány voltál? Hát ne öltözz,
se pruszlikba, se szoknyába,
csak szűkös macskabundába.
Macska lettél? Ember voltál.
Eddig túl sokat játszottál,
megkomolyodsz, ha én mondom,
átformállak, az a dolgom.

A tűz dala

Ég a tűz, a tűz, a tűz,
fúj a szél, a szél, a szél,
régi múltba visszaűz,
nincs itt semmilyen veszély.

Rózsa-, rózsa-, rózsatő,
itt a víz, a víz, a víz!
Hajt a föld, a föld, a föld.
Most te már mindent kibírsz.

Múlt a múlt, a múlt, a múlt,
jön a jó, a jó, a jó.
Itt a láng, a láng, a láng.
Pattogása hallható.

Már elég, elég, elég
volt a gond, a gond, a gond.
Új arcával int feléd.
Tűzből épül egy torony.

Jön a víz, a víz, a víz,
hozza, hozza, hozza már,
mit ma elképzelni bírsz,
ránk a jó, a jó szavát.

Rózsa-, rózsa-, rózsatőn
ring a víz, a víz, a víz,
és a föld, a föld, a föld
hátán erre-arra visz.

A bábok forradalma

Nagy hálára köteleztél, mester,
de köszönöm, nem kell,
nem kérünk a színházadból,
ne játssz darabot magadtól,
mert nem tudod, hogy kell írni,
hogy ki is lehessen bírni
a színésznek, a nézőnek,
ha tönkremész, örömünnep,
mert a színház, ha nem boldog,
elrontottad rég a dolgot,
te pedig csak idegeskedsz,
a sikerért ugyan reszketsz,
de nem érted és utálod,
elűzöd és idevárod,
szégyenkezel a szépségért,
dühös vagy a tévedésért,
változzál meg, legyél szerény,
élj egy hétig rigók tején,
mást, mint vizet, sose kortyolj,
meghülyültél rég a bortól,
bábjaid szolgának nézted,
hagyjad inkább az egészet,
legyél mondjuk pincér, szabó,
hóember, ha nem hull a hó,
de ne akarj művész lenni,
mert azt bárki megérdemli,
csak a fásult, bamba kontár,
kinek dülledt szeme vibrál,
és a mesterségről locsog,
köztünk az nem kívánatos!

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.