Archívum

A kis hülye romantikus…; Még egy látható ének; Nyolcvanharmadik születésnapomra; Októberisten köldökén; Különbség

Tornai József
2011. február

A kis hülye romantikus…

A kis hülye romantikus
levelet küld barátjának
a túlvilágra: nem hiszed el,
hosszú hetek telnek, és nap
nélkül élünk, nem mozdulnak
a felhők, a macskák csak alszanak,
alszanak, lámpánál olvasok, segíts!
Kinek panaszkodhatnék? Mikor
itt jöttél-mentél, mindig
nyár volt, szerette a fény a
kertet, biztos valami rosszat
csináltak az emberek, nem én,
én csak csoszogok a lépcsőn, mióta
megöregedtem, hiszek a láthatatlan
dolgokban, veled beszélgetek az
ágyban, mit tehetnék, ha kinőne
a szárnyam? De madarak sincsenek,
se szürkevarjú, se feketerigó, se
cinke, se mátyásmadár, csörgő szarka
vagy gerlepár, hova menekültek a
„szürke ősidők elől”? Mintha
még nem lett volna teremtés, erre
gondolok az árnyék-szemétben
turkálva, valamilyen magyarázatot
adhatnál, miért vagyunk nappalba-
éjszakába fejtetőig elkapálva?
Én nem tudok imádkozni.

Még egy látható ének

Egy kis Buddha-szobor,
egy csendes-óceáni óriáskagylóhéj
meg egy kerek kő.

Egy kerek kő,
egy csendes-óceáni óriáskagylóhéj
meg egy kis Buddha-szobor.

Egy csendes-óceáni óriáskagylóhéj,
egy kis Buddha-szobor
meg egy látható ének

a kőről,
az óriáskagylóhéjról
és Buddháról.

Nyolcvanharmadik
születésnapomra

Úgy kerültem Harasztiba,
mint a keresztre vadliba.
Árnyékszéken szült a szél.
Tátogsz? Nesze, sült egér!

Később aztán asszonyokkal,
hol kézzel, hol vakondommal (vak ondómmal!)
bűn ajtaját feszegettem
vadszőlőnél véresebben.

A lelkem ma mocsadék,
szétszedték ótvar-mesék,
gyerekszívem jegenyékkel
együtt malomba vitték el.

Annyi még a dolgom itt:
leássak a csontomig,
hogy koponyám sírkövön
támassza föl a Jövőm!

Októberisten köldökén

Olyan lágy volt az ősz,
hogy én és a magány
a fönt nyitott indiánsátorban
éjszakáztunk a föld másik oldalán.

Titkokon emésztődtem. A kis tűz
hűsége mellett heverészve,
az erdő ős, csillagi csöndjét
se vettem észre.

Az álló órákba elmerülve
a sárga némaság
minden nyárfáról, akácfáról
hullt-hullt szívemen át.

Beleszűrődött a fejembe, kezem
is folyton hallgatott,
míg a vulkán-vörös parázsra
tett egy-két gally-sugallatot.

Körötte okos, nagy kövek,
nem felejthetem el,
hogy vigyáztak a lármázó lángokra
az arcomhoz közel.

Mert ma már csak az a meleg
és az a világosság örök
a két szememben s egy-egy
szikra ott a fejem fölött.

Elaltatott az éj. Hajnalban, mikor
a kerek ajtót félretoltam,
nem hittem el: eltűnt az erdő,
a nap a mély páragomolyban.

Ott hevert a vadon, a magány,
az égbolt, a fény
a piros és sárga és barna koszorús
októberisten köldökén.

Különbség

Megsimogattam egy csupasz csigát
meg egy sziámi macskát.

Mi a különbség a csupasz csiga
meg a sziámi macska között?

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.