A mulandó s az örökkévaló
A rémület s a tehetetlenség,
a lélegző mocsár alatt
meg-megmozdul a pillanat,
fel-felszáll egy-egy csak azért is még.
A mulandó s az örökkévaló,
a tétova álom fölött
sűrű bálákban áll a köd,
de képzelettel elmozdítható.
A boldogság s a boldogtalanság,
a megtartó rácsok között
majdnem ugyanúgy jár a föld,
ha lemondással is olajozzák.
Adott kocsi és kötött pálya van
Adott kocsi és kötött pálya van,
az a kérdés csak, hogy akkor hogyan,
miért és meddig, hová és kinek,
dönthet-e, mit dönt, ki az, aki megy?
Megy-e, vagy csak a házak meg a fák,
ahogyan látszik az ablakon át,
csak azok futnak, visszafele mind,
mintha ott maradt volna, ami nincs?
Hol lehet vajon, ha mozog, ami,
ha nincsen erő megállítani,
s ha szándék sincsen, csak a döbbenet,
hogy minden irány jövet vagy menet?
2013. július–augusztus