Kováts Dániel: „Fény s nagyvilág énnékem Széphalom”

„A magunk részéről természetes emberi vonásnak tekintjük, hogy jeles személyiségek tevékenysége vagy sorsa sajátos tiszteletet vált ki, még ha nem is rokonszenvezünk valamennyi kultuszjelenséggel. Hozzátartozóink sírjait ápoljuk, emléküket őrizzük, mert valamilyen folyamatosságot, otthonérzetet biztosítanak számunkra. Ezt a vonzalmat terjesztjük ki azokra a nagyjainkra, akik a családon túl egy tágabb közösség, egy nemzet vagy akár az emberiség közös kincsének részét alkotják” – vallja Kováts Dániel, a Kazinczy-örökség jeles kutatója, monográfusa, s Garay Jánost is idézi: „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, / Csak elfajult kor hős elődöket; / A lelkes eljár ősei sírlakához, s gyújt régi fénynél új szövétneket.”

Mára metaforikus nevet is kapott Széphalom: „a magyar Weimar”. Ez már a második metafora: mert a település neve eredetileg Kisbányácska, Kazinczy adta lakóhelyének a – metaforikus – Széphalom nevet, amely később a falué is lett. Hivatalosan csak 1886-ban, de a posta már Kazinczy idejében is rátalált.

A magyar Weimar, a Kazinczy-emlékhely kialakulása több szakaszon ment keresztül. Kováts Dániel, a Kazinczy-örökség jeles kutatója emlékekből, újságcikkekből aprólékosan dokumentálta Széphalom fejlődését: előbb a széphalmi sírkert létrejöttét (Kazinczy első, egyéves korában meghalt gyermekét saját kertjébe, kérésére a kassai püspök által felszentelt földbe temettette, s végrendelkezése volt, hogy a kisgyermek mellett nyugodjanak feleségével), az Akadémia által felkarolt, Ybl Miklós elképzelései alapján Szkalnitzky Antal által tervezett emlékcsarnok felépítését (1876), a kiállítások gyarapodását s végül A Magyar Nyelv Múzeumának létrejöttét (2008). A kötet első nagy fejezetében Kováts Dániel részletesen bontja ki az előzményeket: Kazinczy Széphalmának történetét a hely kiválasztásától a megtelepedésig, a lakóház megtervezéséig, kivitelezéséig (igazából soha nem készült el a ház), majd Kazinczy halála után a leromlásig; a gazdaság, a kert kialakítását, a széphalmi irodalmi műhely fénykorát. Helyet kapnak a könyvben a kortársak Kazinczyhoz és Széphalomhoz kötődő írásai, versei. A kötet harmadik nagy egysége a Kazinczy-kultusszal foglalkozik. Minden Kazinczy-évfordulóhoz jeles események kapcsolódtak Zemplénben: előbb a centenáriumhoz, 1859-hez, legutóbb a 250. születésnapon, 2009-ben, amely évet egyenesen a magyar nyelv évének nyilvánították. A Kazinczy-kultuszt méltóan ápolják a zempléni iskolák, különösen az újhelyi gimnázium, a Kazinczy Kör, a helyi reformátusok, maga az újhelyi Kazinczy-múzeum és az 1985-ben alapított Kazinczy Társaság. Újhely és Széphalom 1971-től a szép magyar beszéd anyanyelvi versenymozgalom bástyája; 2008-tól pedig a világon is ritkaságszámba menő „nyelvmúzeum” lát el olyan különleges feladatot, amelyet az eddig is ismert irodalmi muzeológia mellett akár nyelvészeti muzeológiaként is említhetünk. Széphalom ma az egyik leglátogatottabb irodalmi emlékhely, amely felnőtteknek és gyerekeknek ad életre szóló szellemi-erkölcsi útmutatást.

Szép, olykor szemünket elhomályosító, máskor fölemelő olvasmány Kováts Dániel munkája. Aligha lehet érzelmek nélkül olvasni Kazinczy küszködéseit, kisgyermekének elvesztésén érzett fájdalmát: „A’ Plebánus harang és énekszó nélkül vitte véghez a’ ceremóniát; én sírás nélkül néztem azt; még eggyszer felbontottam a’ koporsót, ismét megcsókolám a’ gyermek homlokát, ’s ölbe vettem, ’s kiindúltam vele. A sír csak 60 ölnyire van ablakomtól.” Kazinczy nem sokkal halála előtt így summázta életét: „Az én sorsom méltó, hogy még a pogány is szánjon, annál inkább a jók, kiknek lelkek iszonyodik az igazságtalanságtól…” Szellemiekben roppant gazdag, ám a szorító körülmények miatt mégis szomorú életet élt. Ő, a későbbi „széphalmi szent” is egy a magyar Messiások közül. Valószínűleg nem sejtette, hogy halála felrázza majd a kortársakat, az Akadémiát, és igyekeznek mindent pótolni, amit életében elmulasztottak. Fájdalomból, törlesztésből, tiszteletből és talán a nagy elődök példája iránti múlhatatlan vágyból táplálkozik a kultusz.

Kováts Dániel: „Fény s nagyvilág énnékem Széphalom”, Kazinczy Ferenc Társaság, 2009.