Csak megáll
mint a vándor az útkanyarban
mint az óramutató, ha lejár
mint a vonat a végállomásnál
mint a szél, aki valakit cibál
mint a toll, mikor a gondolat kifogy
mint a földműves, ha régi pénzt talál
mint a szív, ami már alig dobog
Epilógus
A Dalmácia tücskeihez költőjének
(A Vitorlavászon címmel tervezett
kötet záróverseként)
Magányosságod itt foghatod fel
A csöndet itt érzékeled
Külön világ a hal és az ember
kint, bent, fönt, lent, alatt, felett
Külön világ az ég és a tenger
egymás kékségét kedvelik
Együtt a van s a lehetetlen
homályosul, fényesedik
Szavak nélkül lehetne szebben?
Miért születtek a szavak?
Miért nem lett madár az ember?
Miért nem maradtunk halak?
