Hubay Miklós

Pápavárók

avagy: Akik ördög nyelvén dicsérik Istent

Történik 1999-ben, egy kis magyarlakta faluban, túl a Kárpátokon.

SZEREPLŐK

Sándor (vőlegény, már nem is olyan fiatal)

Erzsi (menyasszony, már ő se nagyon fiatal)

Botondka (kisfiuk, már iskolás korú, nincs megkeresztelve)

Egykori plébános (szent cselekedetektől most eltiltva)

Új pap (a nemzetállam érdekeit képviseli az Egyházban is)

Fagylaltárus (egy feloszlatott szerzetesrend bujdosó, felszentelt papja)

Érsek (legnagyobb egyházi méltóság, e falu szülötte)

Református pap (egy erdélyi falu protestáns prédikátora)

Borbála néni (az Érsek édesanyja, szívbeteg)

További szereplők: harangozó, szavaló kislány, gyerekek, rendőr és falubéliek

Argumentum

A kis csángó faluban hírét veszik, hogy jön a pápa az országba. Egy beteg asszony, kinek a fia főpap a fővárosban, levelet írt fiának, hogy a pápát hozza el hozzájuk. Nagyon felgyűlt a baj náluk, mivel anyanyelven most már nem engedélyezik a szent cselekvényeket. A magyar nyelvet az ördög nyelvének mondja az új pap a szószékről, bár maga is e magyar falu szülötte; a gyerekek nincsenek megkeresztelve; a házasulandó párok nem hajlandók idegen nyelven kimondani a „holtomiglan-holtodiglan”-t, bagóhiten élnek; a halottakat nem tudják elsiratni; és az öregek nehezen halnak meg a szentségek felvétele nélkül. Az egész falu készül a pápa fogadására, csak az új pap gúnyolódik ezen a hitükön, hisz ő tudja legjobban, hogy a pápát idehívó levél el se ment, és különben is, a pápának a hosszú hónapok egyeztetésével elkészített programjában semmiféle találkozó nem szerepel római katolikus híveivel, azaz az ország magyarjaival. A pápa áldását váró fiatal párt inzultálja az új pap, letépi a menyasszony mirtuszkoszorúját, melyet szerinte már nem viselhet. Ám a kétségbeesés mélypontján feltűnik a hágók felől jövet egy vándor fagylaltárus (fagylaltoskordélyával játssza ki a rendőröknek falu köré vont vesztegzárát, és előpakolva kis kocsijából a mise kellékeit, ő pótolja az elmaradt pápai látogatást). Valamelyik feloszlatott szerzetesrend felszentelt papja lehet. Még a gyerekeknek is meghozza azokat a játékokat, amelyeket karácsonyra kértek. A gyerekek szájából hangzik el először, hogy „Megjött a Jézuska!” Annak az abszurdumnak a híre, hogy egy magyar faluba a pápa helyett maga Jézus Krisztus jön el, riadalomba hozza az egész államapparátust.

Még az hiányzik, hogy az ország diplomáciájának egy ilyen nagy haditettét, mint amilyen a római pápa fogadása, egy méghozzá nem is katolikus jellegű országban, a nyugati nagy lapok azzal a szenzációval fújják fel, hogy az ország római katolikusaihoz Jézus Krisztus jött el! A fővárosból is megjön az érsek, persze egyedül, és beteg édesanyja mellett megtalálja a lelki békéjét: itt marad szülőfalujában, magyar papnak. Édesanyjának koszorúérpanaszai is múlóban vannak, mióta megint szabadon, anyanyelvén dalolhat.

Ennek a kis színdarabnak a gondolata akkor merült fel bennem, amikor egy romániai magyar lapban, kevéssel a pápalátogatás után, Fodor Sándor szívbe markoló vezércikkét olvastam. Azt írta meg, hogy milyen fájdalmat okozott az ottani magyarságban, hogy egyházuk főpapja, látogatóban náluk járva, szinte semmibe vette katolikus híveit. Nyilvánvalóan diplomatikus meggondolásból: a katolikus ott a magyart jelenti.

Hamarosan szerencsém volt Moldvában járva, Jászvárosban beszélnem a metropolitával egy ebéd során a környékbeli csángó falvak vallási és nyelvi helyzetéről. És Rómában is sikerült értekeznem e tekintetben tájékozott vatikáni személyiségekkel. Minél többet tudtam meg, annál inkább kötelességemnek éreztem, hogy ebben a fájdalmas ügyben megpróbáljak drámaíróként én is szót emelni.

Látásom romlásával az írói munkában is segítségre szorulok.

Köszönöm Szalóky B. Dánielnek mindennapos odaadó támogatását, hogy e rövid dráma hosszú ideig tartó megírása során kölcsönadta szeme és szelleme világát.

SZÍNI EXPOZÍCIÓ

A színház előcsarnokába érkező nézők még meglephetik azokat a munkásokat, színpadi díszítőket, falusi fiatalokat, akik a színházat is igyekeznek ünnepi díszbe öltöztetni. A nézőtéren is folyik még a munka. A színpad dekorálása be sincs fejezve. Színes villanykörtékből füzért gyújtogatnak a bejárat fölött. A nyitott rivalda mögött fából ácsolt diadalkapu. Egy lány virággal, szalagokkal díszíti. Egy legény pedig létra tetején ülve festi a kapu felső ívére, helyesírási hibákkal: „Isten álld meg szentatyánkat!” A készülő diadalkapu mögött könnyű előfüggöny, ezen egy falu madártávlati képe látszik (naiv festők stílusában).

A különös csak az, hogy egyelőre – a kezdésig – ezek az előkészületek néma csendben folynak. Még a kopácsolások zaja sem hallatszik. Egy serdülő leányka vasárnapi puccparádéban néha kiszalad a színpadra, meghajol vagy pukedlizik: szavalni készül (sőt szavallani), de hangot sem ad ki. Visszafut a színfalak mögé. Egyszer utána jön az édesanyja is, csak hogy megigazítson valamit lánykája ruházatán. Aztán mindketten meghajolnak a közönség felé, és kimennek a színről. Hosszú csend.

I. felvonás

Sándor (a létra tetejéről) Mi ez a csend?

Erzsi Napfelkeltekor mindig egy percre beáll a nagy csend. Ilyenkor hallani lehet az égből az angyalok muzsikáját.

Sándor Az angyalokat én nem hallom. Úgy látszik, ez az újonnan nyakunkra hozott fiatal tisztelendőcske, nagy ügybuzgalmában, most már az angyaloknak is megtiltotta, hogy anyanyelvünkön énekeljenek.

Erzsi Az angyaloknak azért mégse mondhatja, hogy ők is az ördög nyelvén fújják az Isten dicsőségét.

Sándor És nekünk miért mondhatja?

Erzsi Miért, miért. Mert jött a rendelet a fővárosból. A nagypaptól.

Sándor De hisz az érseknek is ez az anyanyelve, falunkbéli. És most azt állítja, hogy őt az édesanyja az ördög nyelvén tanította meg imádkozni? Nézd! Verem be a szeget, és a kopácsolás se hallatszik. Mintha bársonyba burkolták volna a kalapács fejét. A nap mikor kel föl?

Erzsi Várja a kakas ébresztőjét.

Sándor Talán a kakasnak is befogta a csőrét az új papocskánk, mert ő is magyarul szeretne kukorékolni.

Erzsi Annak ugyan nem fogja be, mert kivágja neki mind a két szemét. A kakas olyan…

Sándor Mi mért nem vagyunk olyanok? (Csend.)

Erzsi Rosszul jár a kakas órája. Csakugyan, milyen csend van.

Sándor El is fáradtak már a népek a napok óta tartó nagy készülődésben.

Erzsi Hát nem is jön ide mindennap a pápa.

Egykori plébános (be. Amíg fel nem függesztették papi funkcióiból, hosszú időkön át ő volt a falu plébánosa. Mostanában házról házra járván verseket olvas a gyerekeknek, így pótolja az iskolákban betiltott anyanyelvi oktatást. Hiányzik neki, hogy nem misézhet, és az egykori nyájának hiányzik, hogy nincs, aki anyanyelvükön gyóntassa, temesse őket. Ám a tiltó, büntető ex divinis az egyházi hatóságtól jött, s ennek engedelmességgel tartozik.)

Sándor Jó lesz ez így, tisztelendő bácsi?

Erzsi Hány dö betű kell ahhoz, hogy a jó Isten megáldja a pápát?

Egykori plébános Teológiai kérdésekben nekem tilos állást foglalni. Attól el lettem tiltva. De még ha mostohafia lettem is az egyházamnak, örvend a lelkem, ha azt olvashatom (énekelheti is), „Isten, áldd meg szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!” Áldja is meg mind a két kezével! Ámen!

Sándor Ennek szívből örülök, de nem is teológiai szakvéleményt kérek a plébános úrtól, hanem hogy azt mondja meg, nem vétettem-e a magyar helyesírás szabályai ellen, mert azt nagyon nem akarnám. És ez ugye nem tartozik a teológiára.

Egykori plébános Dehogyisnem, hát ott fent az Istennek, az Istennek mióta van farkincája?

Erzsi Amióta megszűnt a magyar iskola nálunk, azóta az „s” betűt mi is ilyen farkincával írjuk.

Sándor (gyorsan letörli az Isten „S” betűje alól a farkincát)

Egykori plébános Hát így már istenesebb.

Sándor Meg aztán abban sem voltunk biztosak Erzsivel, hogy hány „lö” és hány „dö” kell az Isten áldásához.

Egykori plébános A „lö”-ből elég egy is…

Sándor De a „dö”-ből kettő is kell! Úgy van-e?

Egykori plébános Úgy bizony!

Erzsi Mondtam én. (A legény kijavítja a hibákat, Botondka bejön.)

Egykori plébános Bori néni hozza ide nekünk a pápa őszentségét. Megírta a fiának, aki a fővárosban ma reggel fogadja a pápát, hogy legfőbb pásztori vizitációjának első állomása a mi falunk legyen, mert ő sem akar bűnbánat szentsége nélkül meghalni. Kinek gyónjon, amikor most már minden gyóntató pap befogja a fülét, ha anyanyelvén mer megnyikkanni előtte a bűnös lélek?

Sándor És ha a pápa is befogja a fülét a szavunkra?

Egykori plébános (kis zavarban) Jézus Krisztus helytartója nem teheti. Ezt nem teheti.

Erzsi És ha a pápát is megtévesztik?

Egykori plébános A pápa csalhatatlan! Ez már dogma. Ha nem hiszed: elkárhozol.

Sándor Meg aztán nem is ért magyarul.

Egykori plébános Wojtyla pápa minden nyelven tud. Újévkor hallgasd meg, száz nyelven mondja el, hogy BUÉK!

Erzsi Nincs is száz nyelv a világon.

Egykori plébános Ő a már kihalt népek nyelvét is beszéli. Folyékonyan. A latint, a sumért, az arámeust… Megtanulta.

Sándor Hát akkor tanulja meg a magyart is, mert az is holt nyelv leszen nemsokára.

Bori néni (kijön az előfüggöny mögül, mintha az ágyából lépne ki) Arra riadtam föl rettentő rossz álmomból, hogy: Istenem! vajon elérte-e hívó levelem az én nagypap fiamat ott, a messzi fővárosban? Hisz már itt a postán is felbonthatták kíváncsi vagy ellenséges kezek: vajon mit írhat egy szegény parasztasszony egy főpapi fejedelemnek, egy szem fiacskájának? No, lássuk csak! Azt írtam, na, ha olyan kíváncsiak, megmondom én, hiszen nem titok: „Édes jó kisfiam, akit nagy méltóságodban atyámként tisztellek, azt mondják a rádióban, hogy országunkba jön a római pápa őszentsége. Te, aki közel állsz hozzá, említsd meg neki szülőfaludat. Sehol olyan szükség nem lehet rá, mint itten: kereszteletlenek az újszülöttek, áldás nélkül maradnak a fiatal párok, és a te anyád is csak azért van még életben, mert nem tud meghalni a haldoklók szentségének felvétele nélkül. De hogyan is valljam meg bűneimet? Ujjaimmal mutogassam a gyóntató papnak a parancsolatokat, amik ellen vétkeztem? És azt is, hogy hányszor? (Mutogat.) Jaj, édes fiam, félek az örök tűztől, és még inkább attól, hogy nem talál nyughelyet szentelt földben a testem, mint tavaly az öreg harangozóé sem – hisz ismerted őt… Hányszor felmásztál a toronyba te is, hogy segíts neki húzni a nagyharangot.” (Megrendülten.) Én a pokolba kerülök, de szeretném, ha főpap fiam a mennybe jutna.

Sándor Akkor maga sohase fogja látni őt.

Bori néni Ő ott fönt a nagy boldogságában, Ábrahám kebelén, ezt észre sem fogja venni. De nekem az örök tűzben is az lesz a legnagyobb büntetésem, hogy többé nem látom őt. Álmomban már ott égtem… Ugye, jön már a fiam? És hozza a szentatyát is? Mondják már, hogy így lesz!

Sándor Várjuk ki a sorát! Előbb a fővárosban kell leszállnia a római repülőgépnek. Ott van az ünnepélyes fogadtatás… Gondolja, hogy olyan hamar elengedik őt ide, csángó magyarjaihoz?

Erzsi De hát mi is mennyire várjuk őt, hisz évek óta nincs, aki megáldja a mi házasságunkat Sándorral.

Sándor És hogy megkeresztelje a mi nagyocska fiunkat.

Egykori plébános Hát még mindig pogány a kis Botondka? Hány esztendős? (Botondka édesanyjához bújik.)

Erzsi (anyatigrisként) És Jézus Krisztus hány éves volt, mikor Keresztelő János megmerítette őt a Jordán vizében?! (Az egykori plébános rosszalló gesztusára.) Jaj, nem akarom én az Isten fiához mérni a mi kis Botondunkat, de legalább nyiladozó ésszel hajtja majd fejét a keresztvíz alá, és ő maga fog válaszolni a pápa őszentségének, amikor megkérdi tőle, hogy „Na, kisfiam, ellene mondasz-e az ördögnek?”

Botondka (anyja szoknyája mögül harsányan, szinte férfiasan) Ellene mondok.

Bori néni Ennek a gyereknek is ágyban volna még a helye ilyen kora reggel.

Sándor Ma éjszaka nem aludt itt senki. Talpon volt az egész falu. A gyerekek is.

Egykori plébános Ha a gondviselés úgy akarja, és csakugyan ide jön a pápa, ebbe a kis magyar faluba, el fogja igazítani számos bajunkat. Még titeket is összeadhat, ha én már nem tehettem meg.

Erzsi Jaj, mióta őrzöm már ládámban szép fehér menyasszonyi ruhámat, fátyollal, mirtuszkoszorúval! Azt öltöm fel a pápa tiszteletére.

Egykori plébános Nagy napra virradunk ma. Jó ezer év óta hány millió ősünk tekintett a hasadó hajnal fényébe, és imádkozva várta a nap fölszentülését! Köszöntsd te is, édes fiam, az ősi imádsággal, mindnyájunk nevében.

Sándor Engem itt a létra tetején elsőnek ér el a születő nap arany sugára! (Csakugyan, Sándor már az első sugarak fényében áll. Elkezdi énekelni a hajnalköszöntőt, majd leszól.) Segítsen már, Bori néni kedves, hisz maga volt mindig a falu legszebb hangú dalos pacsirtája. Miért nem énekel már a felkelő napnak: „Hajnal, Hajnal…” (Énekel.)

Bori néni Ne csúfold már az öregasszonyt!

Erzsi Rajta, kedves Bori néni! (És már Erzsi is bekapcsolódik az énekbe.)

Bori néni Nem énekelhetek én már, gyermekeim, és jobb volna, ha ti is elnémulnátok. Jaj, megint! A szívem…! Egy vasmarok kezdi szorongatni! (Befordul a függöny mögé. Az egykori plébános aggodalommal megy utána.)

Erzsi Menjek én is utána?

Sándor Nem a koszorúerek fojtogatják őt, ahogy az orvos mondja, hanem az a sok-sok szép ének, amit nem tud többé kidalolni… Ezek fonják körül az ő szívét… Fojtogatják. Hagyjuk őket. Most sírja el szegény a legnagyobb bánatát az öreg tisztelendőnek, hogy épp a fia, egyetlen szerelmetes fia forrasztotta torkunkra az anyanyelvünket. De az enyémre nem! (Kiereszti a hangját.)

Botondka (előugrik) Vigyázzon, édesapám! Jön az új pap! (Elszalad, de közben fújja ő is a hajnalköszöntőt.)

Sándor Ebbe nem szólhat bele az új pap! Ez nem templomi ének. Ezt mi még a pogány őseinktől örököltük. (Folytatja még harsányabban a hajnalköszöntőt.)

Új Pap Beleszólhatok, mert meg van írva, hogy ne csak az Isten házából űzzétek ki az ördögöt, hanem a disznóólakból is.

Botondka (előugrik) Hol van ez megírva?

Új Pap Hallgass, te pogány.

(Ekkor már a nézőtér elsötétült. A létra tetején Sándor már napfényben fürdik. Az ég is felragyog az előfüggönyre festett falu fölött – az eladdig bársonyos csendbe fülrepesztő kakaskukorékolás hasít bele. Ez jelzi: kezdődhet az előadás. E pillanattól kezdve minden hangos lesz: a kopácsolás, a kutya, a kakas, a borjú, a disznókonda. Sándor a felkelő nap fényébe néz merően. Amint József Attila mondja, a gyerekek is „kipörögnek a napvilágra”. Kisfiúk, kislányok szaladnak elő, némelyikük kezében lekváros kenyér vagy csuporban tej, és sorra leülnek a rivalda szélére, zsinatolnak, harangoznak a kis lábaikkal. A legtöbbjükön sportcipő, de akad nagyobb testvértől örökölt bakancs is. Van, aki dugdossa a meztelen lábát vagy éppen mutogatja: tiszta, megmosta. Az ágon helyüket kereső verebek módjára lökdösődő gyerekek szavai talányosan hangzanak első hallásra, mert játékosan „V” betűkkel tűzdelnek meg minden szótagot. A zsivajgó gyerekek szavai: Evez ivitt avaz évén hevelyevem! Mevenj ovodávább avadjávál nevekevem ivis evegy kivis tevejevecskévét.)

Sándor De belejöttetek a madárnyelvbe!

Botondka Evez nevem mavadávárnyevelv. Evez avaz övördövög nyevelveve.

Erzsi Mondd magyarul, nem értem!

Botondka Ez nem madárnyelv. Ez az ördög nyelve! Mert mi most már ördögök vagyunk, édesanyám. Ivigavaz.

Gyerekek (tömör kórus) Övördövögövök vavagyuvunk.

Sándor Na, kis tisztelendő úr, látja, betelt a maga prédikációja rajtunk. Az ördög nyelvén zsinatolnak már a csángó gyerekek.

Új pap Itt most már mindenki az Isten szolgáját gúnyolja?

Erzsi Nem szolgál örömére? Most már senki sem kételkedhet az új plébános úr prédikációjának igazságában… ivigavazsávágávábavan.

Új pap Cselekedetnek is ördögi az, amit itt ellenem csináltok! Sátánfajzat! Várjatok csak, ti kis pimasz kölykök! (A falu minden rádiójából, így a Sándoréból is a létra tetején, egyszerre megszólal a Christus vincit diadalmas zenéje. Mindenki felfigyel.)

Sándor (kisrádióját füléhez tartva) Most szállt le a fővárosban.

Erzsi Rohanok öltözködni. (El.)

Harangozó (fülén a rádióval) Most csókolta meg a repülőtér betonját. A harangot mikor húzzam meg?

Sándor Amikor majd a toronyból meglátja, hogy jön a fehér helikopter… Talán most mondják meg neki az úti programját, hogy jönnie kell ide hozzánk is… ahol különben a madár se jár.

Harangozó És hányfelé várják még őt?

Sándor Gyulafehérváron biztosan. Tartozik ezzel Márton Áron emlékének. Onnét hurcolták el őt börtönbe.

Új pap (mint a végzet, úgy szól a szava, az ítéletet mondja) „Tizenhat év fegyház. Életfogytig kényszermunka.”

1. Falubeli Akkor Máramarosszigetre is el kell mennie a pápának. Hogy oda meg mi a csudának? Hát ott raboskodott, ott fagyoskodott egy köves cellában a szent életű Márton Áron.

Új pap „Tizenhat év fegyház. Életfogytig kényszermunka!” Ezt kapta.

1. Falubeli Most meg idegenforgalmi látványosságot csinálnak a börtönéből. Japán turisták borzonghatnak valutáért azokban a cellákban. Ott csókolja meg a pápa a börtön betonját!

Új pap (felnevet) Azt várhatjátok!

2. Falubeli És Temesvárra, ahol egy másik keresztény vallás bátor papja azt a forradalmat indította el, amely végre véget vetett országszerte a bolsevizmusnak. Ott is meg kell hajtania a fejét őszentségének.

3. Falubeli (bekiabálja) Nagyváradra! Nagyváradra! Ahol a mindenki által oly hőn szeretett Tempfli atya várja őt, aki immár nyolcvanegyedik megyéspüspöke Szent László városának.

4. Falubeli A pápa jöttére Szent László is kiszáll a sírjából, mint hajdanán…

Egykori plébános (kirobban Bori néni házából) És felpattan érc lovára… Arany János megírta: „Egy ugrás a Kálvária / És kilenc a Királyhágó; / Hallja körme csattogását / A vad székely és a csángó.”

Új pap Ti-tá-tá-tá-ti tá-tá-ti-tá. (Nevet.)

Egykori plébános (hangot vált, új paphoz) Mondja már, kedves paptársam, oly ellenmondásosak az értesülések, végül is remélhetjük, hogy falunkba jön a fővárosból az érsek úr?

Új pap Na, végre-valahára, hogy nem a római pápát kérik rajtam számon, hanem csak az érsek urat. (Nevet.)

Egykori plébános Hozza a pápát vagy nem hozza, de őt magát nagyon várja az édesanyja. A plébániáról tud maga telefonálni az érseki hivatalba?

Új pap Természetesen!

Egykori plébános Várja a fiát. Jöjjön hát! Jöjjön! (Új pap megérti, és elsiet.)

1. Asszony A pápa első útja mindenütt a Szűz Mária-kegyhelyekhez vezet, hát van-e csodatevőbb Mária-kép a világon, mint itt nálunk a Radnai Szent Szűz?

2. Asszony A Radnai???

1. Asszony Hát igen!

2. Asszony És a Csíksomlyói? Minden pünkösdkor tízezren megyünk oda zarándokolni.

3. Asszony (akinek még jobban fel van vágva a nyelve) Ma reggelre talán már kicsípte magát ő is, a Boldogasszony, hogy fogadja szent fiának földi helytartóját.

Egykori plébános No, no, kedves húgom! Azért így nem beszélünk!

3. Asszony Mért, talán nem a helytartója?

Egykori plébános Az, de nem mondunk olyat a Szent Szűzről, hogy… (Lenyeli, nem mondja ki.)

1. Asszony És itt van ez a mi oltárképünk. Azért kellett dugdosni, mert csodát mívelt: ha megszólalt a „Hol vagy, István király”, máris könnyezni kezdett, ezért van most eldugva az oltárkép, és ezért nem szólal többet a Szent István-himnusz.

Erzsi (hangja messziről hallatszik. Énekel.) „Öltözködöm fehérbe, fehérbe / Fehérgalamb képébe…” (Megjelenik fátyolban, fején mirtuszkoszorú.)

Sándor Erzsikém, ilyen szépnek még sosem láttalak!

Erzsi Öltözz te is ünneplőbe! Siess! (Sándor el.)

Nép (mindnyájan felderülnek, suttogva) De szép a menyasszony! (Erzsi élvezi a csodálatot, még egy-két tánclépést is tehet. Botondka felkapja a menyasszonyi ruha uszályát, és boldogan viszi utána.)

Új pap (jön ki a parókiáról, szembe találja magát a kacagva táncoló menyasszonnyal.) Hát itt már mindenki elveszítette az ép eszét? Hogy menjen a pápa Temesvárra, Nagyváradra, Kukutyinba zabot hegyezni! És még hova nem? Itt meg mirtuszkoszorúval, fátyollal, liliommal jön a „szűz” menyasszony, és hozza a sleppjét a kamaszodó zabigyereke.

Egykori plébános Moderálja magát, tisztelendő úr!

Új pap Talán még a templomba is beengedjem ezt az egész falu tudomásával vadházasságban élő nőszemélyt? És még az egyház fejétől várnának áldást az ágyasságukra?

Egykori plébános Wojtyla pápától megszoktuk már a meglepő cselekedeteket. Mint Krisztus urunktól egykor az evangéliumi paradoxonokat. „Boldogok a tiszta szívűek…”

Új pap Hát maga is azt hiszi, vén eszement tisztelendő, hogy akik feldíszítették ma reggelre ezt a koszos falut, azok a tiszta szívűek?

Egykori plébános Szívből hiszem. És ők lesznek azok, akik meglátják az Istent.

Új pap Hát akkor tudják meg, hogy az Isten nem engedte meg, hogy maguk ördögi szándékkal netalán még csúfot űzzenek itt Szent Péter utódjából! Gondoskodott róla, hogy felfuvalkodott, ostoba tervük meg ne valósulhasson. Még levelet is írogattak. (Előhúzza reverendájából a levelet.) Ilyen levelekkel ostromolták volna? Hát azt hiszik, az Isten tűri azt, hogy idecitálják földi helytartóját?

Egykori plébános Hogy kerül a tisztelendő úrhoz ez a levél?

Új pap Elkoboztam! Még idejében.

Szavalólány Akkor én kinek fogom elszavalni a Rab gólyát?

Új pap Ostoba pápavárók, most felsültetek, mi?! Hiába öltötte föl ezt a lakodalmi maskarát, Erzsi asszony.

Erzsi (a beállt csendben elkezdi még messzezengőbben fújni a dalt. Körben a meghunyászkodva földön kuporgó gyerekek vele együtt zümmögik.) „Öltözködöm fehérbe…”

Új pap A szüzesség mirtuszkoszorúja! (Letépi Erzsi fejéről, és messze hajítja. Mindenki elhallgat. Erzsi felsikolt és elfut.)

Egykori plébános Mit csinált, tisztelendő úr?

Botondka (talán csecsszopós korából maradt becéző szó fakad föl benne) Anyucikám… Jaj, édesanyám! (Anyja után fut.)

Új pap Hová futott – bolond fejével?

Falubéli A vízimalom felé!

Új pap Szólani kéne a gyerekeknek, hogy hozzák vissza… Hisz ugye hát nem történt semmi. (Magyarázkodni akar.)

Sándor (vőlegényi díszben, virág a gomblyukában) Erzsike! Erzsikém! Merre vagy?

Egykori plébános Elrohant világgá szégyenében.

Egy gyerek (megtalálta a mirtuszkoszorút) Tessék, Sándor bácsi, itt van Erzsi néni fehérkoszorúja. (Odaadja.)

Új pap Az úgy volt…

Sándor Maga ezt letépte a fejéről? (Csend.) Az Isten ne adja, hogy eleméssze magát az, aki Isten előtt a hitvesem, mert én akkor magára gyújtom a parókiát! (Csend.)

A gyerekek (egyenként különböző irányokból érkeznek vissza. Egyik-másik már szipogva.) Nincs. Nincs. Én elmentem a vízimalomig. Erre sincsen. (Leülnek.)

2. Asszony (szinte fennakadt szemmel) A csíksomlyói Boldogasszony képén meglátjátok majd a könnyek patakzását.

1. Asszony Újrakönnyező Mária-kép lesz ez a mienk is.

3. Asszony Lesz kit siratnia. Szegény Erzsike mindig vitte a gyöngyvirágot Szűz Máriának a májusi litániákra.

Egykori plébános Vénségemben még én is azt hittem, hogy most megérem azt a napot, amikor minden rendbe jön. Ma diadalkapu, virágfüzér, pápai himnusz, sőt még talán a magyar himnusz is. De nincs megváltás. Holnap ugyanazok a rendőrök, tanfelügyelők és érsekek, ugyanazok a megfélemlített szülők és anyanyelvükön írni-olvasni sem tudó gyerekek. Pedig milyen sugárzóan sütött le a nap erre a reggelre! Azt ígérte, hogy ez lesz életünk legszebb piros betűs ünnepe. Eljön hozzánk Krisztus helytartója.

Sándor De volt legalább egy napsütéses napunk. A háromszázhatvanötből egy nap. Egyetlen piros betűs nap. Amiért már érdemes élni.

1. Falubéli És attól nem félnek ott Rómában, a Vatikánban, hogy ha a főpásztor így faképnél hagyja híveit, azok áttérnek valamelyik protestáns hitre?

2. Falubéli Én áttérek kálvinistának vagy unitáriusnak. Azok is magyar vallások. S jön velem a fél falu. Mint a reformáció idején, amikor Dávid Ferenc prédikálta, hogy: Egy az Isten!

1. Falubéli Bizony így volt ez akkor is, egész falvak hagyták el a római egyházat.

Református pap Érzem én, hogy milyen nagy keserűség lett úrrá a szíveteken, de elkeseredésében ne váltson senki hitet.

Egykori plébános Ön kicsoda?

Református pap Én nem tartozom a római egyházhoz. Kálvinista papja vagyok egy Kárpátokon túli falunak. De nem akartam elmulasztani azt az egyedülálló alkalmat, hogy itt találkozhassam azzal, akit én e század legnagyobb erkölcsi tekintélyének tartok.

Egykori plébános A pápát? Ön?

Református pap Én Németh Lászlónak a drámájából, a VII. Gergelyből tanultam a pápaság tiszteletét.

1. Falubéli Luther is elkeseredésében csinált hitújítást, amikor látta, mi folyik Rómában.

2. Falubéli A németek lettek lutheránusok.

1. Falubéli Akkor szombatos leszek, zsidózó! Székelyföldön az is magyar vallás.

Egykori plébános Hát hány vallást akar maga fölvenni még?

1. Falubéli Megférnek egymással. Erdélyben mindig megfértek egymással. Amikor a franciák fürödtek a hugenották vérében, mi a tordai országgyűlésen törvénybe hoztuk, hogy a hitéért senkit bántódás nem érhet. (Nekibuzdulva.) Hát jöjjön ide az a Wojtyla, ha meg akarja tudni, hogy mi az ökumené!

2. Falubéli Az is egy új vallás?

1. Falubéli Hogy volna új, amikor Erdélyben már négyszáz éve megvan?

2. Falubéli (kötekedve) Ezt is magyarok találták ki, ugye? Mint a gyufát. (Röhög.) Meg a golyóstollat. Meg a Rubik-kockát!

1. Falubéli Meg az atombombát.

2. Falubéli Ebben az országban mi, magyarok vagyunk szinte egyedül római katolikusok.

1. Falubéli Ha megengedik.

2. Falubéli Mit?

1. Falubéli Hát hogy gyakorolhassuk a hitet magyarul.

2. Falubéli Ha megengedik a katolikusoknak, hogy magyarok legyenek.

1. Falubéli És a magyaroknak, hogy katolikusok legyenek.

(Csend. A letargia csendje. Ekkor, valahonnan kintről, talán odafentről a templomtoronyból vidáman megszólal egy kisharang. Nemcsak a toronybéli harang szól, nemsokára csatlakozik hozzá egy csengettyű hangja is. Ez közeledőben. Mindenki felfigyel.)

Hangok Mi ez? Csakugyan! Mi ez? (Nézik az eget.)

1. Asszony Úgy látszik, a harangozó bácsi meglátott valamit.

2. Falubéli Csak talán nem a pápa fehér helikopterét?

1. Falubéli Vagy pedig rossz szemével egy gólyát nézett annak.

2. Asszony Most ér ide a hangja is… Kelepöl.

1. Asszony A gólya is kelepöl.

2. Falubéli De hisz ez csakugyan egy gólya!

3. Asszony De ez inkább csengettyűzik.

1. Falubéli Ki hallott már gólyát csengettyűzni?

(Megérkezik az úton egy vándor fagylaltárus kétkerekű kordélyával. Ő rázza kis csengettyűjét. Szabad kezével hozza Erzsit.)

Fagylaltos Fagylalt! Fagylalt! Köszönöm, hogy ilyen szép harangzúgással fogadnak. Fagylaltot tessék. Tessék a fagylalt.

Gyerekek (boldogan körülveszik, egymás szavába vágva mondják) Én csokoládésat, málnát, málnásat stb. (Versengenek, hogy ki milyen ízű fagylaltot tud kitalálni.)

Fagylaltos (kimeríthetetlen ládájából osztja a tölcséreket) Itt a mogyorós! Nesze, a csokoládé.

Sándor Erzsikém! (Már ölelkeznek.)

Új pap Derék ember maga, kedves fagylaltárus! (Rázza a kezét.) Hazahozta a menyasszonyt, akit annyira vártunk… Na ugye, hogy minden rendbe jön?

Fagylaltos Neked milyen fagylalt kell?

Botondka Nekem nem szabad fagylaltozni. Megfájdul tőle a torkom. Kisautót nem hozott? Távirányítóst?

Fagylaltos (kotorászik a ládájában, s előhúz egy kisautót) Nesze… És itt hozzá a távirányító.

Botondka Épp ilyet kértem karácsonyra… Írtam is a Jézuskának. Megkaptad a levelem?

Fagylaltos (megsimítja a fiú fejét) Meg.

Botondka (rohangálni kezd) Meghozta a Jézuska a kisautómat! Meghozta a Jézuska a kisautómat! Tütü, mindenkit elütök!

Egykori plébános Tavaly is járt itt egy vándor fagylaltos. Ő mondta pünkösdvasárnap a misét. Bezárkózva az egyik parasztházba.

Fagylaltos Az apostolok is bezárkóztak Jézus halála után ott, Jeruzsálemben. Féltek.

Egykori plébános Mi lett vele? Azzal az öreg fagylaltárussal?

Fagylaltos Elhunyt.

Egykori plébános Annyira azért nem látszott öregnek.

Fagylaltos Nem, és beteg sem volt. Ő már a boldogok közt van, pálmaággal kezében.

Új pap És maga nem fél, hogy szintén fagylaltoskordéval közlekedik errefelé? (Elmegy.)

Fagylaltos Ez most kérdés volt, vagy fenyegetés?

Egykori plébános A zárt ajtókon át megjelent Jézus, és azt mondta a tanítványoknak, hogy ne féljetek…

Fagylaltos Hogy: Békesség veletek! Így mondta. (Csend.)

Egykori plébános Hogy itt, a Gyimeseken a vándor fagylaltárusok mind milyen jól ismerik a szentírást. Kedves öcsém, te hol végezted a teológiát?

Fagylaltos A ferencesek szemináriumában. De aztán szétszórtak minket.

Egykori plébános Jókor érkeztél ide. Az egész falu nagy várakozásban volt ma. Egy kisfiú már rég keresztelőjére vár. Ez a házaspár arra, hogy a pap megáldja őket. Egy öregasszony szeretne felkészülni a halálra. Itt kéne elvégezned ezeket a szent cselekvényeket.

Fagylaltos (stólát, kelyhet vesz elő) A Gyimeseken vagy ötször is átvizsgáltak, de ezeket nem találták meg. (Bori néni megjelenik legszebb vasárnapi népi viseletében, mint egy királynő.)

Erzsi Bori néni, csak nem kelt fel az ágyából?

Bori néni Már feldíszítettem az asztalt ünnepi oltárnak. Csak nem fogom ágyban fekve várni Jézusomat!

Harangozó (megérkezik, vállán egy hatalmas vászontekerccsel)

Botondka Maga meg mit cipel, harangozó bácsi?

Harangozó Tizenhat éve őrzöm ezt az oltárképet fenn a toronyban, eldugva. Akkor dobták ki a templomból. Művészi alkotás ez. Szent István felajánlja Magyarországot Szűz Máriának. Nem hagyhattam elveszni. Ha jön a pápa, hadd lássa, nekünk milyen kincseink vannak.

Egykori plébános Ékesítsük fel ezzel most Bori néni kis házát, ha már ez lesz nekünk ma reggel az Isten háza.

Bori néni Erzsike, Sándor, ti is gyertek! (Maga előtt beengedi őket.)

Botondka (távirányítós autója nyomában megjelenik) Jövök én is.

Egykori plébános Én el vagyok tiltva minden szentséges cselekvénytől: nem gyóntathatok, nem misézhetek. De a miséző pap mellett, mint akármelyik ministráns gyereknek, talán nekem is szabad szolgálni. Engedd meg, testvérem, hogy ministrálhassak. Ezt a boldogságot ne tagadd meg tőlem. Nálam nagyobb örömmel nem mondta még senki az oltárhoz indulóban a ministráns fiú első szavait…

Fagylaltos Kezdjük. (Énekelve latinul kezdi.) Introibo ad altarem Dei.

Egykori plébános (már könnyezve) „Az Isten elé jövök, aki boldogsággal tölti el az én ifjúságomat.” (Bemennek a házba. A ház körüli figyelőpontokon láthatóvá válik az akcióra kész rendőrök jelenléte.)

II. felvonás

Bori néni háza. Az archaikus építkezés rendje szerint középütt magas fapillér tartja az épület mennyezetét. Asztal, szép hímzett terítővel. Előtérben az ágy. A hátsó falon felfüggesztve az idemenekített oltárkép. Az ajtó csukva. Idebent: Bori néni, Sándor, Erzsi, egykori plébános, Botondka vizes fejjel, fagylaltárus és a falusiak. A néma szereplők a fal tövében térdelhetnek.

Fagylaltos Megvolt az esküvő, megvolt a keresztelő, az Isten elé készülők meggyónták bűnüket, ha volt nekik, most már én is megadhatom az elbocsátó áldást nektek.

Egykori plébános Csak ne hangosan tessék énekelni, mert odakint biztos fülelnek a fogdmegek.

Fagylaltos Ezt szabad, ez latinul van. (Kiereszti a hangját, és kiénekli a latin mondat minden kacskaringóját.) Ite missa est! (A térden állók feltápászkodnak, leporolják nadrágjukat.)

Sándor Köszönjük a látogatását, főtisztelendő… fagylaltárus uram, lám, minden megvolt.

Bori néni Köszönöm én is, nagyon szép délelőtt volt ez, és nem is törték ránk az ajtót, mint tavaly.

Fagylaltos Elmondtuk a biztató szót, hogy: Ne féljetek! És lám, nem is volt mitől.

Botondka (rázza vizes fejét) Én sem vagyok már pogány, ha jöttek volna Heródes katonái, akkor velem megjárják. Ellene mondok én most már minden ördögnek. (Kintről elkezdik vadul verni az ajtót. Botondka riadtan bújik anyja szoknyájához.)

Sándor Itt vannak a fogdmegek.

Bori néni Csak nem törik ránk az ajtót megint?

Egykori plébános Bizony nem tudom, hogy az ifjú plébános úr hogy is adna majd számot egy ilyen újabb atrocitásról.

Sándor Ne is törődjünk velük. Énekeljünk, Erzsikém!

Erzsi Szeretnék énekelni, de úgy vagyok, mint álmomban, ha kiáltani akarok, és félelemből nem jön ki hang a torkomon.

Egykori plébános Halkan, csak halkan. Nem kell jobban feldühítenünk őket. Csendben imádkozzunk! (Csend, csak a rendőrök dörömbölése hallatszik.)

Sándor Csak azért is daloljunk! Hisz élünk! Magának van a legszebb hangja, Bori néni! Eressze ki!

Bori néni Tudod jól, engem örökre megnémított az a parancs, ami éppen az én édes fiamtól jött. Nem énekelhetjük többé a régi szép énekeinket, a „Boldogasszony anyánk”-at, meg azt, hogy, „Hol vagy, István király”, és azt, amit legjobban szerettem májusi litániákon, azt az újat (halkan énekel): „Mi asszonyunk, hazánk reménye, bús nemzeted…”

Sándor Rajta, Bori néni!

Bori néni (prózában) „Bús nemzeted zokogva esd…” (Már ő is sír.)

Harangozó Amikor ezt énekelték a templomban, még ott állt a főoltáron ez a gyönyörű festmény.

Bori néni Elsírtam magam.

Harangozó Sohase röstellje azt, kedves Bori néni, hisz sokan állították, hogy magának a Szent Szűznek a szeméből is kigördült a könny az ének hallatára. Eskü alatt vallották, hogy látták Mária szeméből hullani a könyűt. Ezért is kellett nekünk elsuvasztanunk a könnyező Mária képét akárhová, csak senki se láthassa többé. Nehogy valaki még azt találja mondani, hogy ilyen csodák esnek meg a csángók földjén. Eldugtam hát a toronysisak lépcsője alá.

Bori néni Szűz Máriának nem volt szabad sírnia, és nekem se volt szabad többé szívből énekelnem (énekli): „Bús nemzeted zokogva esd.” (Zokog.) Nem lehet, nem szabad. Fáj a mellem itt belül. Miért nem jön az én fiam. Ha megfulladok, akkor is (sikoltja): jöjjön!

Egykori plébános Jönni fog biztosan, hisz megkapta a sürgető telefonhívást a plébániáról, hogy beteg az édesanyja.

Bori néni Jönne ő biztosan, ha meghallaná az én hívó énekszómat, mint gyerekkorában is, amikor elcsatangolt. Mindig meghallotta. Kiállottam a kapuba, és fújni kezdtem… Hallgassátok csak: „Gyere haza, édes fiam…” Neki fogok énekelni. Ezt lehet, ezt szabad.

Erzsi Persze! Ez nem templomi dal. (Énekelni kezdi.) „Erdő, erdő, de magas vagy, / Édes fiam, de messze vagy…” (Fiúhívogató csángó népdal.)

Bori néni Ezt szabad, ezt még ő is megengedi. (Valami nagy öröm tölti, el, és elkezdi énekelni.) „Erdő, erdő, de magas vagy, / Édes fiam, de messze vagy, / Édes fiam, de messze vagy.”

Sándor Harsányabban!

Erzsi És akkor te meg mért nem fújod?

Sándor (könnyeivel küszködve) Nekem most sírnom kell. Anyukám is énekelte ezt. Mosogatás közben a konyhában.

Bori néni „Azt az erdőt ki kén vágni, / Édes fiam meg kén látni, / Édes fiam meg kén látni.” Így? Így jó lesz?

Erzsi (könnyei közt) Így! Így! Így!

Botondka Kint már a rendőrök is sírnak.

Egykori plébános (mélán) Őket is anya szülte. (Bori néni felkacag, és nevet és nevet…) Legördült az a nagy malomkő Bori néni szívéről.

Erzsi Mindnyájan szabadabban lélegzünk.

(Halálos csend. A csendben halk kopogás az ajtón.)

Sándor Bújj be! (Sándor kinyitja az ajtót, és az áradó kinti fényben belép az érsek, elképzelhető, hogy akár egyházi díszben. Az új pap kísérte, aki most megáll az ajtóban.)

Bori néni Vártalak már, fiam. Elmúlt a szorítás a mellemről.

Érsek Az ének segített, édesanyám?

Bori néni Igen. Kifakadtak szívemből a dalok. (Halkan énekelni kezd a fiának.) A legeslegrégebbiek is. Emlékszel? „Szántó pajtás, kis madárkám.” Ezt az apád énekelte mindig. „Ha kél a nap szép hajnala…”

Érsek Ez az!

Bori néni „Kezemben az eke szarva…” Nem is tudom már.

Érsek Dehogyisnem.

Bori néni „Ekém előtt négy tulok jár…”

Érsek A négy tulok! A négy tulok! Itt jön a négy tulok? Hogy is hívták őket, mondja már!

Bori néni Nem jut eszembe.

Érsek Fújja csak! Akkor majd eszébe jut.

Bori néni „Ekém előtt négy tulok jár… Csákó, Szilaj, Gyöngyös, Boglár…”

Érsek Azokon a hosszú ünnepi miséken ülök az érseki trónuson. Szól az orgona. A kórus is zengi a magáét, és miközben hol a fejemre teszik azt a püspöksüveget, hol leveszik rólam, én meg azon tűnődöm, hogy hívták azt a négy jámbor ökröt otthon az istállóban. Ki is hinné arról a vaskezű érsekről, hogy hol jár a gondolata. Csákó, Szilaj, Gyöngyös, Boglár.

Bori néni „Megy az úton kis pacsirta. / Odafent már magát kisírta.”

Érsek Nem győztem betelni ezzel, hogy pacsirta – kisírta. Miért is szereti a gyerek úgy a rímeket!

Bori néni Csákó, Szilaj, Gyöngyös, Boglár.

Egykori plébános Apád szerette a jószágot.

Érsek Én is. Köszönöm, hogy segít édesanyámnak.

Egykori plébános Ráérek. A tehénkék is kedves teremtményei Istennek. Őket tisztogatva is szolgálom a teremtőt. „Szépérzékem ott finomult borjúkefélésben.” Ahogy a költő írta. De most már fogyatkozik hozzá az erőm. A lélek kész volna, de a test… Tegnap is megszédültem, mikor hordtam ki a trágyát az istállóból.

Érsek (magában) Csákó. Szilaj. Gyöngyös. Boglár.

Egykori plébános Abba kellett hagynom. Nem kaptam levegőt. És rajtam már az se fog segíteni, hogyha valami szép szent nótára gyújtok. És számítsuk hozzá azt a mindennapos hajnali felkelést is, hogy a magyar versek jó ízére rákapassam a falu gyerekhadát, mielőtt iskolába indulnának.

Érsek Honnan veszi az erőt ezekhez a hajnali felkelésekhez? Hisz keserves megpróbáltatás lehet a magunkfajta öreg csontoknak hajnali különórákat tartani a nebulóknak. Álmos gyermekek közt törődni.

Egykori plébános A gyerekeknek sem könnyű pitymallatkor kibújni az ágyból, bevallhatom, nekem meg egyre nehezebb. Tudja, honnan merítem az erőt a hajnali felserkenéshez? Arany Jánostól… emlékszik eminenciád arra a kis versére: „Szeretem a reggelt, / Mikor a jegenyék sudarára / Legelébb esik a / Születő nap arany sugára, / S kiderűl a vidék, / Szine, illata, hangja föléled: / Tova még, tova még! / Enyim a nap, enyém az élet…”

Sándor Segítség kéne magának ehhez a munkájához, főtisztelendő úr.

Egykori plébános Az ilyen munkára nem kerülnek ki mostanában segítőkész kispapok a szemináriumból.

Új pap Nekünk ott jól a fejünkbe verték, hogy nem érdemes döglött lóra patkót verni. Hajnali órákban magyar versekkel tömni a kialvatlan gyerekek fejét… Érdemes?

Egykori plébános Szépek azok a versek.

Új pap Tudom. Én is tanultam. Akkor épp meg volt engedve. Most nincs megengedve. Húzd meg, ereszd meg. (Botondkához.) Most milyen verset tanultatok legutoljára? A Talpra magyart? (Mivel a gyerek konokul hallgat.) Elfelejtetted? Jól tetted. Én is elfelejtettem… Petőfit… és ezt az egészet… Ők is mindent el fognak felejteni. Ezért mondom én, nem érdemes döglött lóra patkót verni.

Egykori plébános Ez a hajnali munka a gyerekek és az állatok körül az egyetlen vigasztalásom azért, hogy a nap felszentülésével nem misézhetek.

Érsek (nem könnyű neki, de kimondja) Tekintsd semmisnek azt az eltiltást a szent cselekvényektől. Tévedés volt. És van olyan tévedés, amely már bűn.

Egykori plébános Ha én ennek a tévedésnek áldozata vagyok, hadd mondjam ki én a feloldozó szót az érsek úr excellenciája számára! (A feloldozás jelét megadva.) Ego te absolvo.

Érsek Mondhattad volna magyarul is.

Egykori plébános Az is a Szentlélek nyelve.

Érsek Mint minden nyelv. (Idébb inti az új papot az ajtóból.) Domine! Diktálhatnék magának egy levelet?

Új pap Parancsára! Kinek írjuk?

Érsek II. János Pál őszentségének.

Új pap Hallgatom.

Érsek (most fogalmazza meg életre szóló döntését, tehát tagoltan) Szentséges Atyám! Bocsánatáért esedezem, hogy a vendéglátás kötelességeiről megfeledkezve elhagytam a fővárost, és anyám betegágyához siettem. Hála Jézusnak, jobb erőben találtam őt. Az újra tapasztalt anyai szeretet, zsenge gyerekkorom emlékei és az istállóban a jámbor állatok, mind hozzájárultak, hogy idehaza megleljem hitünknek azt a naiv és legigazibb boldogságát, amit a betlehemi jászol előtt éreztünk. Alázatosan esedezem, mentsen fel, Szentatyám, minden magas hivatalomtól, és erősítse meg elhatározásomat, hogy szülőfalumban anyám mellett szolgálhassak utolsó éveimben. (Hangot vált.) És jöhet a protokolláris befejezés. Le tudja ezt gyorsan fordítani latinra?

Új pap Már latinul írtam.

Érsek Ez igen, micsoda szinkrontolmács!

Új pap Mindig jelesem volt latinból.

Érsek Nekem is… (Felderül az arca.) „Do-go-io végzetű nagyobbrészt csak nőnemű,

Új pap de az ordo és ligo, kardo, margo, harpago,

Egykori plébános vele a septentrio,

Együtt mind hímnemhez tartozó…” (Nevetnek.)

Érsek Ha személyesen adja át a levelet, számíthat rá, hogy a pápa elbeszélget magával. Ő is nagy latinista volt. Rómában a katolikus egyetemeken egyre nagyobb hiány van fiatal papokban. Elmennél?

Új pap Parancsára!

Érsek A szent hivatás vezéreljen! (Egykori plébánoshoz fordul.) Te már megfáradtál, majd segítjük egymást itt a faluban, verseket tanítunk a gyerekeknek, nekem már sok kiesett a fejemből. Meg aztán a jószágot is mindennap ellátni anyám háza táján.

Bori néni Látja, édes fiam, mióta maga megrázta azt a kis ezüstcsengőjét, itt minden bajunk múlóban van. Erzsikét hazavezeti a vízimalomtól. Botondka is keresztvíz alá került végre, és én is felkészülhettem az örök búcsúra, vagy arra, hogy még egy kicsit köztetek maradhassak.

Érsek „Csend, béke, áldás, harmatozzatok!” – ahogy Mécs László írja szép versében, melyben édesapja emlékét idézi.

Őrmester (beront) Mi a fészkes fenét fabrikálnak maguk itt össze! Most telefonálják a belügyminisztériumból a rémhírt, egy világszenzációt. A nyugati rádiók arról beszélnek, hogy a csángók földjén a pápa helyett megjelent maga Jézus Krisztus. Micsoda blöff ez? Hol van az illető? Ki találta ezt ki? Már csak épp ez hiányzott! Én békén hagytam magukat, hogy temessenek, kereszteljenek, és akkor ilyen álhírekkel etetik a nyugati médiákat. Gyönyörű! Még hogy Jézus Krisztus! Egy ilyen koszos katolikus faluban… A belügyminiszter majdnem infraktust kapott, már a második nitroglicerint teszi a nyelve alá.

Egykori plébános Jézus Krisztus nem először jönne a földre, az ő szegényei közé. Egy isteni csoda mindig esedékes ott, ahol az igazságtalanság az egeket veri.

Őrmester Hát itt is már mindenki csodáról beszél? Ezzel kürtölik tele a világot, hogy maga Jézus Krisztus jött le az ő csángóihoz.

Botondka A kisautómat is ő hozta, a Jézuska.

Őrmester (gúnnyal kacag) A gyerekek megmondják az igazságot ugyebár. A gyerekek és a bolondok.

Egykori plébános Jézus nem hagy el minket soha, akik mindenkinél odaadóbb hittel ragaszkodunk hozzá és az ő római katolikus egyházához.

Őrmester Még csak az hiányzik, hogy a világsajtó ezt felkapja, egy ilyen ostoba hiedelmet.

Egykori plébános Külföldi tudósítókat ide! Jöjjenek! Jöjjenek, és adják tudtul a világnak: Jézus eljött…

Őrmester Ne kiabáljon!

Bori néni (halkan) Az ő kedves csángóihoz.

Őrmester (kiszúrja a Fagylaltost) Maga itt az a bizonyos Jézuska?

Fagylaltos Voltam én már nádvágó a Duna-deltában. Voltam kirostált színinövendék vagy éppen garabonciás diák. Muzsikáltam lakodalomban, mint régen az igricek, de mindvégig felszentelt papja vagyok egy szétvert szerzetesrendnek. (Feltartott kézzel.) „Pap vagy te mindörökké, Melkisédek rendje szerint.”

Őrmester Azt kérdeztem, maga itt a Jézus Krisztus?

Fagylaltos Ha egy bujdosó pap úgy érzi, hogy együtt szenvedhet Jézusával, hát itt vagyok.

Őrmester Tavaly is járt itt egy vándor fagylaltos. Aztán a fagylaltoskordélyából előszedte a miseruhát, kelyhet, és misézni kezdett. Esketett, gyóntatott zárt ajtók mögött, hivatalos engedély nélkül. De arról senki se mondta, hogy ő a Jézus Krisztus.

Fagylaltos Mégis lefogták. Örökre eltűnt.

Őrmester El. A süllyesztőben. De látom, hogy a fagylaltoskordélyát maga örökölte. (Megrázza a csengettyűt.) Fagylalt! Fagylalt!

Fagylaltos Megváltás! Megváltás!

Őrmester A világnak az a rendje, hogy a szomszédom torkát átharapom. De addig is torkára forrasztom azt az elviselhetetlen mekegését. A szeméből látom, hogy ő is utálja az én beszédemet, hát mért szeressem én az övét? Fogja be a száját, vagy tanulja meg az állam nyelvét. Mondják meg nekem, hát mért nem akarják szeretni az állam nyelvét?

Sándor Szerelmet vallani én csak az anyanyelvemen tudok, ugye, Erzsikém.

Őrmester Ugyan már, mennyi vegyes házasság van, megszerették egymást, boldogok. Akkor meg mi a baj? Ha maga volna Jézus Krisztus, mit tudna csinálni? A népeket összebékíteni? Hiszen ha az Atyaúristent hozzák is le az égből, ezt ő sem tudná megoldani, mert úgy teremtette már eleve a világot, hogy az első emberpár fiai Káinok legyenek vagy Ábelek, de harapják át egymás torkát. Talán csak azért, mert a Káin káinul beszél, és az Ábel csak ábelül ért… Sógoromat elvezényelték Brüsszelbe, hogy ott tanulja meg az európai stílust. Hát amikor hazajött, csak röhögni tudott. Ha franciául szólított meg egy flamandot, az köpött egyet, és faképnél hagyta, de így járt akkor is, ha franciától kérdezett valamit flamandul. És sorolhatjuk végeérhetetlenül a népeket, hogy ki kivel nem ereszkedik beszédbe, a nyelve miatt. Ez hát az új európai módi. Így volt ez mindig és mindenhol. A legsötétebb Afrikában mindennap újabb százezrek kaszabolják le egymást. Azok az izék, tucik meg a hucik. A Káin-népek mindig át fogják harapni az Ábel-népek torkát. És az Ábel-népek is próbálnak Káin-népek lenni, ha tehetik. Egymásra acsarkodunk mi a világ kezdete óta. És mindig lesz egy főpap, aki erre az áldását adja. (Csend.) Rajta, érsek úr!

Érsek Vagy éppen véget vet neki. Kérdezhetitek tőlem, honnan ez a fordulat, amelyhez csak alázatból nem merem most Szent Pál nevét említeni. A villám engem is porba sújtott a magas lóról. Engem is megérintett Wojtyla pápa karizmája. Ma reggel, mikor érkezése után együtt misézhettem vele, az volt az a pillanat. A kehely fölé hajoltunk, amiben már Jézus vére volt, az imént még misebor.

Őrmester Ez mindig is így volt, és örökre így marad.

Egykori plébános De miben reménykedhetünk?

Érsek Abban, hogy Jézus nem hiába ontotta vérét. Maga, barátom, itt az egymással ellenséges népekről prédikált. A világpolitika igazolni látszik önt. De lám, a világháborúkról is azt mondták, hogy szükségszerűek, és mégiscsak mintha kezdenénk kilábolni belőlük.

Fagylaltos Az! Az! Ahogy kiláboltunk a gyarmati háborúkból, vagy ahogy kiláboltunk a vallásháborúkból. Azoknak a harmincéves, százéves háborúknak sem akart végük szakadni, mégis befejeződtek. És Isten kegyelméből nincs folytatásuk.

Érsek A Káin-sorsra kárhoztatott népek soha többé ne harapják át a torkát az Ábel-sorsra kárhoztatott népeknek!

Bori néni De szépen beszélsz, kedves fiam. Folytasd! Na, mondjad! A jó Isten hozott! Hogy vártalak már.

Érsek A pünkösdi szélviharban ránk tör a szentlélek, aki nemcsak a nyelveken szólás kegyelmét adja, hanem a nyelvünkben való megmaradásét is. (Fagylaltoshoz.) A szentlélek vezéreljen téged is tovább a magad útján. Fagylalt, fagylalt! Megváltás, megváltás. (Csend.)

Őrmester (a Fagylaltoshoz lép. Megváltozott a hangja.) De ne az országút felé induljon, mert ott beleszalad a bajtársak karjaiba. A szőlőskertek alatt menjen, mindig csak a kertek alatt. Ki van adva a körözés maga ellen. Jó utat… (Megállítja az indulót.) Mi már olyan régóta szeretnénk a feleségemmel egy gyereket… Nem tudna közbenjárni?

Fagylaltos Mindnyájan imádkozni fogunk érte.

Őrmester (utánaszól) De fiú legyen ám! (Már szinte kész arra, hogy fogadja a gratulációkat.)

Érsek Mintha Szent István is mosolyogna a bajusza alatt. Ki tudja jobban nálánál, milyen nagy kincs is az az egy szem fiúgyermek.

Harangozó Tetszik neki is, hogy ki tudja, talán kilenc hónap múlva felsír a mózeskosárban egy kis kani. (Derűs nevetésbe oldódik a jelenet.)

Egykori plébános Mondja hát, harangozó uram! Hogy látja maga? Ontja-e a könnyét továbbra is a könnyező Szűz Mária ezen az oltárképen?

Harangozó Dehogy ontja, dehogy ontja. Nem csillog neki könny a szemében. Én, ha sokáig nézem, inkább úgy látom, mintha mosolyra állna a szeme.

Érsek Szaporodnak a csodák. Nevető Madonna! Ki hallott ilyet a keresztény ikonográfiában? (Mindnyájan merően nézik a képet.) Én is úgy látom: mosolyog. Szelíden mosolyog.

Szavalólány (előretör) Legalább a fagylaltárusnak elmondhattam volna a Rab gólyát, hátha csakugyan az ég küldöttje volt.

Anyuka A kislányom el akarja mondani azt a verset, amit a pápa fogadására tanult. Tessék már meghallgatni, hogy ne tanulta légyen hiába. (Elkezdi a Rab gólyát. A gyerekek a mondóval izgulva tátogják, motyogják a szöveget. Érsek súghat neki: „Új hazába…”)

Őrmester Majd egy New York-i szállodában fogja mosogatni a koszos edényt.

Egykori plébános Mi is árva gólya vagyunk! Ez rólunk szól.

Érsek Minden vers rólunk szól. A cenzor is tudja, a rendőr is tudja, hogy ki az az árva gólya. Én is tudom, de legesleginkább minden árva gólya tudja, hogy ő árva gólya.

Botondka A fagylaltos bácsit mért engedték el?

1. Asszony Mi is kérhettünk volna tőle egyet s mást.

Erzsi Kérni akartál tőle valamit te is, kisfiam?

Botondka Hogy jövő karácsonykor mit hozzon.

Bori néni Mit szeretnél kapni, kisbogaram? Majd megírjuk neki egy szép levélben! Jó lesz? (Magához vonja a kisfiút.) Súgd meg nekem, mi legyen az. (Csend.)

Botondka Tetszik tudni, egy olyan távirányítós autót.

Sándor Most kaptál egyet.

Botondka De tetszik tudni, én most egy olyan autót szeretnék, amiből csak egyetlenegy van a világon.

Bori néni Hű, de hát miféle autó az?

Botondka Hát a pápa autója, úgy hívják, hogy PAPAMOBIL.

Bori néni PAPAMOBIL? Az meg micsoda?

Botondka Ezzel közlekedik a Szent Péter téren is. Jövőre azon fog idejönni a csángókhoz.

Egykori plébános Aranyos trónuson hordják őt, kisfiam. Tagbaszakadt legények viszik a hordszéket, azon van az aranyos trónus, azon ül a pápa őszentsége, és az ő fején a háromszoros aranykoronája.

Botondka Nem tetszik jól értesülve lenni, pap bácsi. Az régen volt, hogy svájci gárdisták hozták a pápát arany hordszéken. Ezentúl jobban kell vigyázni rá, tetszik tudni, az önkéntes merénylők miatt. Olyan autóban jön, amelynek ablakáról lepattognak a golyók, mint a jégeső. Majd én is úgy irányítom a PAPAMOBIL-t, hogy soha ne találják el azok a merénylők.

Bori néni Hát te honnan akarod irányítani azt az automobilt?

Botondka Hát a felhők fölül, ahogy az Istenke csinálja.

Bori néni Hát én azért nem mernék beleülni…

Botondka Hullámvasúton sem tetszett még ülni?

Bori néni Csak hajóhintán, kislány koromban. Röpült a szoknyám. Ha azt láttad volna! (Felnevet.)

Botondka Sajnálom, de akkor még nem voltam megszületve. Hát… akkor azt tessék elképzelni.

Bori néni De aztán te vigyázni fogsz rám, onnan a felhők mögül?

Botondka Ja…

(Elfészkelődött Bori néni ölében. Megint oly csendben zajlik az élet a faluban, mint a színdarab legelején. Ebben a csendben halljuk, ahogy a kislány mondja tovább a verset. A gyereksereg a vers hallatán mellnél összekulcsolt kézzel maga is mozdul, felröppenésre, könyökével verdesi a levegőt – hátha megtörténik a csoda, és valamelyikük  felröppen a zsinórpadlásra… A vers folytatódik. Közben a fátyolfüggöny is legördül, és mögötte látjuk a reménytelenül égre törő árnyakat.)

Sándor Milyen csend lett megint.

Bori néni Elaludt már az Istenke is…

(Csöppnyi ujjmozdulattal búcsút int a közönségnek.)

Nyitólap