|
Lövétei Lázár László
Harmadik
ecloga
Elek Tibornak
„Rá is akadt a
horogra, a vére is ömleni kezdett...”1
(Theokritosz)
KÖLTŐ
Üdvözlégy, Péter
fia! görbül-e már a botocska?
Vagy leakadt a csukád Mátyáskor2 a harci
horogról?
HALÁSZ
Én is a kezdő
horgász mottóját variálom:
„Van vizem és földem, s nem mindig a nagy hal a lényeg.”
Egyszóval: nincs mozgás, szentségeltem is egy sort.
És szolunáris naptár sincs. S babonás se vagyok már:
egy keceget3 fogtam csak, az ott a tarisznya
zsebében.
KÖLTŐ
S hány keceget kell
fognunk egy kiadós vacsorához?
HALÁSZ
Hány puha
vízcseppből áll össze a gát a kanyarban?
S hány szálkás szóból íródik a leggyönyörűbb vers?
KÖLTŐ
Hát most megfogtál,
úgyhogy gyorsan retirálok…
Áruld el, te miféle csalit tettél a horogra?
HALÁSZ
Bájos csontkukacot,
szép szöcskét, ronda piócát –
attól függ, mire mész: pisztrángra-e vagy babarongyra...
KÖLTŐ
Értem a célzást –
mondd, hogy bírod a tarka szemét közt?
HALÁSZ
Van még pár patak
itt, az „örökzöld” Hargita alján.
Képzeld, vidrát láttam a múltkor a Kis-Homoródban!
Persze azóta a nép lehalászta juharfa karókkal…
KÖLTŐ
Íme, a híres
„rendtartó” székely falu rendje!
HALÁSZ
Mért nem zengsz
dicshimnuszt, mondjuk, a pillepalackhoz:
látjuk, mit hoz a víz, de vajon van-e vinnivalója?…
Várj csak!…
Csobban a rablóhal! …
S még mérete is van!
Bojtorján levelébe
tekerve fogom hazavinni.
Holnap reggelig itt
maradunk, ha nem untat a semmi:
nincs sehol egy felhő,
ami éjszaka ránk nehezedne:
csipkés köd lebeg…
épp ide jön le az őzsuta inni,
jó széljárásnál
megláthatod ott, a köveknél...
Addig is alhatsz –
én lassan húsz perce, hogy alszom:
nyolcéves vagyok
ismét… szürkefejű nagyapámmal…
fekszem a félvágás
szekerünk derekában, a szénán,
s nézem a ráf
fényes, kék csíkját hátul a porban…
Csíkszentdomokos,
2010. március 7.
Jegyzetek
1 Kerényi Grácia fordítása.
2 Népi kalendáriumok szerint a (Jégtörő)
Mátyás napján fogott csuka egész évre bő halfogást ígér.
3 Sujtásos küsz; apró, csontos hal, a
székely „szardella”.
