|
Sajó
László
Levél a kedveshez
mióta úgy elmentem
mióta nem vagy itt
lakatlan lett a ház csak néhány
patkány lakik
bennem koszos galambok és
por piszok a padlás-
tér hálójában pókok lenn
szar embermaradvány
minden mi rám hasonlít lerágtam
már magamról
sötét sarokban lomhán mozdul
felém a nagy pók
vérem bőregér kering agyam
kómába fagyva
lógok csontvázvállfán ing
emlékeztet magamra
ha nincs isten ki ordít halálra
riadtan
kiáltom minden érted van
minden miattad
saját halál az élet saját
szavam se értem
utolsó patkány vinnyog létem
padlásterében
bevettem életmérget lélegzetadagokban
az élőnek kevés de elég
lesz egy halottnak
halálszirén sziréna vijjog
de még ne még ne
szív szorong várom belépsz
létem padlásterébe
kiszellőztetsz vetkőztetsz
fürdetsz kitakarítasz
port piszkot pókot patkányt
rend van vagyok ha itt vagy
létünk padlásterében rám
szólsz egyél! legyél! te!
lekvárra méh darázs száll
vajasmézes kenyérre
szerelmes szonettek
mert minden érted létezik
mert minden általad van
most semmi nincsen ott ahol
nagyon vigyázz magadra
mert minden érted létezik
viharban hőgutában
megyek nem én a lépteim
a lábam lép utánam
hiába jambus vers pia
kapaszkodó viharban
hiába önterápia
mert minden általad van
és minden érted létezik
kezem pohár a kés ez itt
*
a vaj kenyér mert enni kell
üríteni kihányni
magam magam temetni el
de nincs ki nincs kit bármi
megtörténhet mert általad
és érted nincsen semmi
tükörben téged láttalak
fogat mosni elmenni
megyek veszek zsömlét kiflit
nem mindegy zsömlére méz
lekvár kenhető de nincs kit
etetni tükör ne nézz
vajon méz és néz vajon ki
a fogkefém még ne dobd ki
*
vállad véredtől rózsaszín
húsában fehér a porc
elszopogatom csontjaid
ezérted most meglakolsz
hajló nyakad édes ivét
gömbölyű csigolyáid
nézem nappal éjjel ki véd
halál amikor rád nyit
számban csókod íze helyett
édes véred megalvad
mondd hol találhat fekhelyet
ki már benned sem alhat
hol vagy itt már csak csontjaid
húsodban én pondró lakik
*
mi van veled a gáz a csap
elzárva hűl a kávé
és megkövül nem láttalak
millió éve kábé
cigid parázsló csillagok
és füstködandroméda
fénymorzevészjel itt vagyok
jussak szemedbe néha
de csillagom már rég halott
üres sötétség pernye
mintha létezne nézd az ott
fény üszke száll szemedre
mikor kihűlt minden
SOS-t küld isten
*
(madeleine)
lekvárra buktára porcukor
a fény fonottkalácson
emlékszel édes amikor
kekszem teádba mártom
briósra szórt kristálycukor
ropog fogadban nyeld le
mazsola mákban fuldokolsz
véred csöpög a tejbe
szerelmeslevél croissant
vajmézes fonottkalács
hát nem mindegy ki kit zabál
méh vagy tejbe fúlt darázs
emlékszel én emlékezem
vajasmézes zsemléd eszem
