Iancu Laura
Születés
Hogy is volt, anyám, amikor szültél,
rengett a föld, vagy csak attól féltél,
hogy lekéssük a keresztelőt, és
távozik Isten a helyszínről? Vagy
sírni hagytál, mert nagyban havazott,
ölbe vetted inkább a havat, hogy
Heródes katonáit vontató
lovak el ne tévesszék felém az
utat? Nem is sejtetted, hogy érted
jöttek; hogy életemért cserébe
odaadtam az életed, mikor
szemem felnyílt, és meglátott téged.
Anyám diót tör
Nem tudom, miféle szőlőt ettem,
s te törted bent a tavalyi diót,
ki-kiszóltál – vagy már csak képzelem –,
törted, és nem találtál közte jót.
Alkonyodott, vöröslőn hullt az éj,
totyogtak fenn az égen a kacsák,
eszemben volt szólni neked: ne félj,
fiatalok, köthetnek még a fák!
Vecsernyét ütött aztán a harang,
s az utcán átosont egy idegen,
ne fordulj hátra! – szólt bennem a hang,
és nem láttam, ki vitt el hirtelen.
Az esthez
ne vigy most engem a kísértésbe,
pusztából érkeztem, megtört szárnyon,
a szó, mi tőled óvna s védene,
cafatokban buggyan kihűlt számon.
ennem adj, és hideg keresztvizet,
fedd be szemem, és ásd ki a földet.