|
Lackfi János
Három ómódi tánc
Pázmány Péter uramnak
Keringő
Régente
prókátor
Bömbölve mennydörgött:
„Így ördög, úgy ördög,
Miszlikre széttörtök!”
Manapság azt tartják,
„Ej, hagyd el, nincs ördög,
Itt sincsen, ott sincsen,
Kámforrá szétpörgött.”
Mások meg azt tartják:
„Ördögség? Mulatság!
Az ördög Jó firma!
Szarvacska, farkinca!”
S az ördög minderre
Mit szólhat? Mit tenne?
Gubbasztgat tűzvackán,
S embert gyűjt ravaszkán.
Kanásztánc
Kalapál az ördög koma
Pokolbeli érccel,
Nagy varrótűt sikerítget,
Összevissza fércel.
Ha nem ügyelsz, a szájadat
Egy kancsóhoz varrja,
Le nem teszed, míg cseppecske
Bort is rejt az alja.
Ha nem ügyelsz, a szemedet
Asszonyokhoz ölti,
Látványukat úgy habzsolod,
Lelkedet köpöd ki!
Ha nem ügyelsz, belevarr egy
Nagy zsíros kabátba,
Éjt-nap zabálsz, mit érdekel
Világ koplalása!
Ördög koma a világot
Összevissza varrja,
Folttakarót sikerítget,
A mi lelkünk rajta!
Palotás
Egyedem-begyedem, ördög pajtás,
Szememen, szívemen nagy sóhajtás.
Ki-be jársz kapumon, mint órán kakukk,
Belőled minden bokorba jut.
Tudod ám, zsugorit mint vígy lépre,
Dehogyis cipeled szív bűnébe,
Hiszen a szerelem drága vigalom,
Csurog a pénz ajtón-ablakon.
Tudod ám, a szelíd nem fog ölni,
Neki a vér szaga túl vad kölni!
Bedobálsz te neki pici szavakat,
Gyilkolni jobb az, mint puska, kard!
Tudod ám, a buját hogy csald félre,
Nem ajánlsz aranyat nagy bőségben,
Neki egy boka is épp elég csali,
Rohan a vermedbe a pali!
Szagolom szagodat, ördög filkó,
Puskapor, katonát nem bódító,
Tudom én, hogy a vér könnyen lángra kap,
Védem ezért vérem-váramat!
