|
Iancu Laura
Utána
fehérnyelvű éjszaka
átvilágít – nem leli
a szívet
a mellkasba
a halálos ágyon utoljára
még kérdezek
Utána
utána
nincsenek létigék
A volt kereszt helyén
a volt kereszt helyén
hangyabolyt hányt a föld
innen, este öreg a falu
csecsemőarcú
ha velem álmodik
anyatejet eszik a temető
mögöttem
virágos réten bömböl a sírtenger
bólint
kacsint
int
anyám: megterítve
az utolsó vacsorán vendég nincs
Rosarium
(örvendetes
titkok)
lapoz rajtam s én ugyanaz a lap vagyok
ködös szájjal zsoltároz, rám olvas;
sarutlan nyomába hullok. A mély földob.
gaztelepen a csókra éhes nász
Jeruzsálem leánya halni látsz
(fájdalmas titkok)
akit követtem: oda, a tű fokán is át,
a 0,3 kilogramm hiába vert, hiába várt;
lakat a lelken; parlagon rom;
aláír a hasogató fájdalom,
balzsamozz! hullaszag van
(dicsőséges titkok)
köztetek lettem én halandó
kitakart, megkelt anyatej
babér a nevem – öt betű, romlandó;
kisütött só, tartósított szerelmek;
kivágott égben kietlen keresek.
(világosság-titkok)
vakságom vagy – vizezd be ajkam
útra készül az út maga
harangnyelvre kapaszkodik a nyújtópad jaja;
keveredik a szó, a vér, a kézfogás;
lépteit lekéső Messiás
